Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
125-ös mopedekkel Erdélyországba (2020. Jul. 13. - 2020. Jul. 19.)

Húsvéti családi kirándulás

Az MB 100 és a Bencsik család kíséretében ismét kiruccantunk húsvét környékén Erdélyországba.

Voltunk a Világosi várnál, majd az éjszakát a Maros völgyéből nyíló kis település mellett töltöttük Konop mellet, a Konop-Nádasd összekötő kellemes erdei út mentén. Másnap ezen az úton át is mentünk Nádasra, kicsit bolyongtunk a környéken, de végül aszfaltra kényszerülve mentünk át Gurahontra, majd Várfurie-nél rátértünk a kritikus Déva-Belényesi útra, ami a tavalyi állapotokhoz képest határozottan romlott... Elkezdték valami ragacsos trutyival megszórni, amitől kőzápor volt az egész út. Így már-már öröm volt, amikor megleltük a Szegyesdi leágazást, amit örömmel követtünk is - ennek következtében tettünk egy tisztelet kört Sten-ben is, majd most már jobban figyelve - Kisszegyesdnek vettük az irányt. Itt a falu után, a diófákkal határolt patakparton szálltunk meg. Mivel még csak délután 5 óra körül jártunk, feldobtam, hogy a holnapra tervezett zurdoktúrát, akár még ma is megejthetnénk... - mindenkinek tetszett az 5let... eleinte.

Na, de itt hadd engedjem át a szót Tamás barátomnak:

"Kanyon túra"         

Úgy gondolom szerencsésnek mondhatom magam, azt hiszem barátaimnak mondhatok, egy az ország túl felén élő családot, akik már szinte rendszeresen elviselik családom kisseb nagyobb hányadát. Az idei Húsvéti családi kirándulásukra ismét meg hívtak. Sajnos pár hete kificamítottam a bokám, de mivel ez egy autózós családi túra , hát nem zavart a döntésemben, legyen ismét egy jó hosszú hétvége, nyársalással, tábortűzzel, autóban alvással.

Olyan káprázatos szép helyeken táborozva, hogy azt otthon a négy fal közt el sem lehet képzelni.  A több napos kirándulásból én kiemelnék egy emlékezetesebb túrát! A SZURDOKOT, csupa nagy betűvel ! A nap nagyobbik részét autóban töltve kora délután érkeztünk az aznapi kiszemelt tábor helyünkre, jól ismert tábor hely, pazar panorámával, a letelepedést követően , kicsit megülve beszélgetésbe fogott a csapat, "ez a patak meder fentebb egy szurdokban folytatódik, nagyon látványos" ,"nem is olyan durva, egy óra fel, másik óra vissza , és meg éri ", hát kell ennél több ? Ha jól emlékszem szinte egyszerre álltunk fel a Verával, akkor menjünk ! A gyerekek is lendületben voltak, ekkor még. Amíg elég széles volt a völgy, szinte akadály mentesen tényleg jól haladtunk, de. A szűkülő meder egyre inkább be kényszerített bennünket a patakba, köveken, kidőlt fákon írta a GPS az útvonalat, elég sokszor hallatva "Újratervez-Újratervez". Elkerülendő a vizes részeket, hol balett , hol pedig sziklamászás segített minket. Na persze csak sikerült néha össze vizezni a cipőket. A felfelé egy órából, szép lassan másfél, kettő, vagy több is lett. A gyerekek kezdtek kimerülni, már én is többedjére kérdeztem , hogy messze van még ?

És el kezdett szépen lassan szürkülni , hiába , kicsit későn vágtunk neki. De a kitartás meg hozta eredményét. Pár magyarországi szurdokban jártam már , mégis magával ragadott a hely szelleme. Valóban megérte végig küzdeni magunkat ! Ekkor már erősen szürkült. A taktikai megbeszélésen megegyeztünk a tempós  vissza útban, bár sejthető volt hogy durván ránk sötétedik. Se lámpa, se hely ismeret, hát izgalmas lesz. Rövid táv megtétele után nyilvánvaló lett , felesleges vigyáznunk a vízzel, a sötétben jóval egyszerűbbnek tűnt a vízben haladni, mint a köveken a vak sötétben billegni. Igy a vissza út szerintem nagyobb részét, a patakban gázolva , csillagfényben tettük meg. Szoktunk a Mátrában éjszaka bringázni LÁMPÁVAL, mégis, magasan az eddigi legjobb csillagfényes túrám  lett ez a Kanyon túra. Köszönjük nektek ! Remélem máskor is mehetünk veletek.

Másnapra Tamások hasmenésre hivatkozva (ezt a kocsit szorosan ölelő éjszakai hányásnyomok megerősítettek) hazamentek...

Mi kényelmes készülődés után felszerpentineztük az Aranyos völgyben, ahol Felsőgirdánál letértünk a tordai útról azzal a szándékkal, hogy átvágunk itt a Pádis fennsíkra. Sajnos a tervünk nem valósult meg, hatalmas hóakadályok állták az utunkat - és minden képzeletet felül múlva - nem a terepes, hanem még a aszfaltozott részen... De fájdalomdíjként kaptunk egy kis krókusz mezőt ajándékban. Visszafelé megnéztük a barlangot is (a 7 lejes belépőn kicsit zúgolódtunk, de hát ez van - a kiépített beton lépcsőket meg kell fizetni. Maga a barlang elég semmit mondó... max. 120-150 m-t lehet benne sétálni, kivilágítás okés.)

Megkerültük az melegszamosok által táplált víztározókat és a túlsó felén ereszkedtünk alá - egy nagyon-nagyon kellemes, bár igen keskeny, új építésű aszfaltcsíkon Havaskeretye irányába. A falú központjában található egyetlen boltnál bevásároltunk, majd a túlsó végén, a főút mellett letáboroztunk. Reggel úgy döntöttünk, hogy csak meg kellene nézni a Pádist, ha már itt vagyunk, mert ennél közelebb mostanában úgyse jutunk hozzá. Így visszafordultunk és irány a fennsík! Doda Piliig a frissen húzott aszfalt csík kéjesen vonaglott a mindig nyugodt MB 100 alatt, így nem csak mi élveztük az utat. Az aszfalt végét meglepően száraz murvás út követte, melyen hatalmas gödröket vájtak az elhaladó autók. Haladtunk... sokáig... Túl jutottunk azon az elágazáson, ahová tegnap kellett volna betorkolnunk, de ugye el se jutottunk aznap az előző gerincen húzódó hóakadálytól... Sajnos az örömünk nem tartott sokáig. Akik jártak már ezen az úton, azoknak megvan az a nagy négyzet alakú szikla ami az úttestre zuhant pár éve, és ami alá a vicces helybeliek két gumicsizmát erőszakoltak be, mintha valakit kilapított volna... - na, ezen szikla után kb. 5-600m-t tudtunk még menni... át a legrázósabb, legolajteknőtigénylőbb szakaszon, amikor is ismét kénytelenek voltunk szembesülni, hogy itt még mindig a hó az úr. Vissza.

A királyhágó tetején letérünk Mezgéd irányába és az éjszakát ott töltöttük (nagyon izgalmas volt ez az út - akár egy teljes élménybeszámolót is megérni, de legyen annyi elég, hogy a végén már én is untam a terepezést...). Estére a gyerekek legnagyobb meglepetésére megérkezett a várva várt nyuszi is... így mindenki megnyugodott - ideje hazatérni!

és lőn

 

Képek:

 

Beigli égető erdélyi túra - 2017

 

Egyik kedves barátomtól kaptam karácsonyra egy új kályhát az MB100-ba... Gondoltam, hogy mielőtt a jó öreg Jancsi kályhát nyugdíjba küldeném, tartunk vele egy búcsúpartit.

Mivel úgyis jó időt jósoltak - december 26-án kimegyünk... ott alszunk, másnap megmásszuk a Bulz követ, majd irány haza.

Na, az első éjjel olyan jól érezte magát a család, hogy rábeszéltek - maradjunk még egy éjszakát. Persze csak egy napra való fát vittem magammal, de hát balt az volt. ;)

Így reggel favágással indult a nap, majd a meziádi pihenőből átvágtunk toronyiránt a Jád völgyébe. Ez egy nagyon izgalmas és szerencsére nem felkapott erdei út, ami kifejezetten izgalmas és persze csodaszép helyeken visz át a hegyeken... A déli oldalt simán teljesítettük... az északin vastagon állt a jég. ;)

A Bulz követ egy patakon átkelve lehet csak megközelíteni - nem akartuk szarrá áztatni a cipőket, így maradt az autó. Jó volt. Megérte megemelni kicsit a hátulját - sehol nem ért le.

A kőről csodás volt a kilátás.

Irány a Pádis!

A Lesi (Lesu) víztározót ölelő murvás utat egy új, csodásan sima aszfalt csík váltotta fel... a múlthavi vihar elég izgalmas formákat hajtogatott a korlátokra dőlt fák segedelmével. Jádremete... Székelyjó... Doda Pili... az aszfalt vége - de szépen letaposott erdei út vitt tovább. Van remény. Ha ilyen lesz, sikerülhet feljutni hátulról a Pádisra. Kicsit kezdett alkonyodni.... az út egyre durvább lett.

Kiderült, hogy a nyomvályúkat vastag jégréteg borítja, amik a kátyúkat szépen kiegyenesítették... de a felmelegedés miatt néhol nagyon csúszott, néhol meg be-beszakadt. A beszakadás volt a veszélyesebb.

Na, a lényeg: ügyesen elmentünk a járható út végére... Sajnos egy kanyar után megszűnt az az egyetlen nyom is, amit követtünk. Felrakhattam volna a hóláncokat, de látható volt, hogy ahol megálltunk attól max. 30m-rel előbbről tolatott vissza az előttünk járó... Na, ennyit erről. Már csak 3 km... Ja 3... de vajon milyen 3?

Nem kockáztattunk - visszafordultunk és táborhelyet kerestünk.

Nem sokkal később kikanyarodott elénk egy parkőr egy Jimny-vel... bevárt minket. Elhúztunk mellette, ha akar valamit - csak leintene... - gondoltam.

Aztán csodás volt látni, hogy az MB100 kettesben milyen könnyedén utasítja maga mögé a kátyúkon pattogó kis terepjárót... - mindig mondtam, hogy az MB-t még akkor tervezték, amikor nem volt tükörsima az út. ;) (Mi lett volna, ha sietünk??)

A hegyen táboroztunk.

Vacsora, majd filmnézés (kettő is...), kis beszélgetés és szundi.

Ma én figyeltem a tűzre. Jól megraktam a kályhát - fél hat körül arra ébredtem, hogy Veronka próbál bele életet verni, de nem kap lángra - csak a parázs világít. Segítek! Elő a gázgyújtós begyújtós... nyitom, de nem gyullad... a gáz helyett folyadék folydogál belőle... Majd hirtelen lángra kap - minden, amire előtte csorgott egy kis "gáz". Megijedni se volt időnk. Már el is aludt. Na - ezért kell fémlap a tűzhely környékére... - végül csak begyúlt. ;)

Reggeli után - irány haza! De ha már idefelé elszáguldottunk a Rekettyei vízesés mellett és láttunk egy középkori várromot is az út mellett... - ezek mellett megálltunk és megcsodáltuk.

Na, ennyi vala... ;)

Jó volt... szép volt... kár lett volna kihagyni!

Családi nyaralás Erdélyországban 2016.

Ezzel a videóval kicsit nagyon elmaradtam. Rengeteg nyersanyag született, de nagyon nehéz volt belőle kiválogatni olyan részeket, amik nem csak nekünk, hanem talán a nagy érdeműnek is hordoz valami kis tartalmat...

Mindenesetre a nyomvonalról:

Próbáltunk a legtöbb helyen szilárd-burkolattal NEM rendelkező utakat használni - mily meglepő: sikerrel. Kezdtük Mezgéden a cseppkőbarlang megtekintésével. Majd a Lesi-tó környékén töltöttünk el egy kellemes kirándulós napot. Innen átmentünk Biharfüredre, onnan a Pádis fennsíkra, ahol egy régi kapcsolat eredményeként ismét láthattunk egy tehénfejést közelről és ehettünk a híres áfonyás placsintából...

Átvágtunk Torockóra, megnéztük a székelykövet, majd a Fogarasi havasokon át (sajnos ez nagyon ködbe volt épp burkolódzva) átvágtunk a Transalpinára, itt a hegytetőn található piacon elköltöttünk egy kisebb vagyont. Innen már haza felé vettük az irányt, de még nem hagyhattuk ki Retyezátot sem...

Nagyon kellemes volt - ha van kérdésed, tedd fel a cikk alatt!

 

Hosszabb, vágatlan videó:

 

 

Téli nyaralás - vagy nyuszi keresés a hóban

Előkészületek

Már jó ideje tervezem, hogy megnézzük a havas Pádis fennsíkot, de mind ez ideig olyan nagy családi ellenállásban ütköztem, hogy már-már kénytelen voltam beletörődni, ebből nem lesz semmi. Aztán - az igen jól sikerült erdélyi nyaralások által motiváltan - rések keletkeztek az ellenállók védőfalán. Ha szálláson alszunk, mehetünk... De nekem valahogy jobban fűlne a fogam a jó bevált MB 100-as kisbuszon való éjszakázáshoz. Na, nem az anyagiak miatt, hanem a buli, a kaland kedvéért.

Már egy bő éve próbálok bele valami fűtést fabrikálni. Az általam kitalált Jancsi kályhás megoldásról  minden fűtésszerelő lebeszélt. Így hosszan nézegettem a különböző állófűtéseket. A dieselhez kapható webasto-ról csak jót lehet hallani, de 70e Ft-nál kezdődő a használt piacon az ára kicsit elgondolkodtatott. Mi van akkor, ha nem jön be? Vagy ha nem is tudjuk beszerelni az MB100-ba? Ki kellene próbálni az egész technikát valami olcsóbb csodával.

Így aztán vettem egy régi 12V-os katonai benzines állófűtést. Saját tartály, izzító - csak az akkumulátorra kell rácsatolni és már megy is. Ennyi...

A mesében. A valóságban tényleg megy - csak a füstelvezetésről kell gondoskodni, meg elviselni a turbinához méltó hangját. Amúgy 4-500°C-os levegőt nyom ki, ami persze már 10-20 cm távolságból is kézzel tűrhetővé szelídül... Na, de ehhez nem akarom kifúrni az MB100 alját - a próbaüzemet valahogy úgy kellene megoldani, hogy ne kelljen az autót átalakítani. Ok - elhúzom az ablakot és kívülről csinálok neki egy tartó a csomagtartóról lelógatva. Az elhúzott ablakot meg egy nikecell-lappal pótlom, azon vágok megfelelő nyílást. Nem rossz 5let. Még működhetne is, ha a benzinkályha kapcsolói, vezérlő elemei nem a kályha túlsó végén lenne... így minden indításhoz, leállításhoz ki kell szállni, hiszen másképp nem érjük el. Egy-egy kiszállás = szellőztetés. Áh - hagyjuk.
Jó lenne valahogy megoldani azt is, hogy ne csak a levegő legyen meleg, hanem valami hőtároló dolog kéne... - na, így lett nekem egy ELADÓ katonai benzinkályhám... ;)

(Egy másik ágon kipróbáltam az aggregátor + hősugárzó témát is... most már azom is van eladó...)
És akkor pénteken eljutottam odáig, hogy nem kell nekem hallgatnom másokra, marad a Jancsi kályha. Tök olcsón hozzájutottam egyhez - persze volt rajta egy kis javítani való. Egy régi, kopott DRZ400 hátsó lánckereke könnyedén orvosolta az alsó rostatartólemezének a hiányát. :)
Már csak a füstcsöveket kellett megvenni - hinnétek, hogy ez kisebb vagyonba került? Döbbenet... Aztán egy kis hőálló szigetelés a kályhához közel kerülő dolgok elé, plusz a füst kivezetést szolgáló, félre húzott ablakot is egy nikecell-lel helyettesítettem, aminek a hőállósága kb. 70 fokig OK-és, de 85 fok felett már tuti az alakváltozás. Ezért a füstcső körvonalától még kb. 4-5 cm-rel nagyobb nyílást vágtam rajta az így keletkezett űrt pedig azbeszt madzaggal szigeteltem, hőálló szilikonnal megerősítve.
Este 7 lett, mire mindennel elkészültem. Persze hosszabb távon majd helyettesítem a nikecellt valami hőállóbb anyaggal, de erre az egy útra megteszi. Könnyű volt a helyére faragni és tuti, hogy nem engedi be a hideget. ;)

Próba begyújtás - működik. Nagyon állat. De a kályha friss festése miatt iszonyat a bűz, még jó, hogy rápróbáltam, mert ha ezzel a terepen szembesülök - jöhettünk volna haza. Jó hosszan hagytam égni a próbaüzem alatt - had veszítsen a szagából.

És akkor hadd álljon itt egy kis indoklás, hogy miért nem kell tartani a kályhától.

  1. A legnagyobb érv, hogy szénmonoxid mérgezést kapunk - de nem. A kályha a füstcsövön keresztül tök jól szelel. Az égés termék tuti távozik. Mivel jó hosszan a kocsi fölé vezettem, így az visszaáramlás már-már esélytelen. Persze mondhatnám, hogy vittem szénmonoxid mérőt, de nem. ;) Ellenben te vihetsz. Szóval a benzinkályhához hasonlóan ez is kívülre termeli az égés terméket. (Nem úgy mint a gázkályhák, vagy egyes benzintűzhelyek - ezeket alapban kizártam). Majd szél jártabb helyeken állok meg, hogy legyen légmozgás.
  2. A következő nyomós ellenérv, hogy belülről szívja el az oxigént... ezzel nehéz vitatkozni. De még szerencse, hogy nem is akartam vitatkozni. Ha valaki látja, hogy hogyan füstöl egy-egy kémény, akkor az egyértelmű, hogy bizony bentről gázok távoznak. És én most leszarom az oxigént. Maradjunk annyiban, hogy bentről gázok távoznak... Na, de ha bentről ilyen sok gáz távozik, akkor mi marad bent? Okos vagy. Gondolkodj!
    Az bizony: vákuum... ennek következtében az autó összes nyílásán elkezdi szívni kívülről a friss levegőt... Az MB100 egy 30 éves konstrukció, van rajta rés bőven... ;) Bár tény, hogy Veronika éjszakára mindent leszigetel, de pl. elől a külső szellőzőt (hideg) nyitva hagyom - arról senki nem tud - tuti, hogy nem fogunk megfulladni... Ha meg igen, akkor legalább jó társaságban. Ellenben tény, hogy így is 5-en leszünk a nem túl tág autóban.... Na, mindegy. (Végig gondolva - ez a kályha nem hogy árt, hanem inkább segít a bent lévők légzésén. Hiszen 5 fő igen erősen elhasználja a benti levegőt, de vákuumot nem kelt... így az nem is pótlódik... de most már igen. ;))
  3. Tűz veszélyes, ha kipattan egy szikra... Megnéztem. Mi nem fogjuk lobogtatni benne a tűzet. Minden nyílása elzárva... esélytelen a szikra kipattanása. A tűztér mélyen van, az ajtó kinyitásával nem okozhatunk tűzet. De a porral oltó alapfelszerelés az autóba. Na, ettől féltem a legkevésbé. Olyannyira nem, hogy még alá is kartonpapírt tettem vaslemez helyett.. ;)
  4. A túlzott hőtermelés miatt minden elolvaszt maga körül... Nem. Ha nem hagyod lobogni (elzárod az alsó levegőző - hamuzó - nyílást, akkor pont kellemes hőmérséklet csinál. Persze a kályhacső és a kárpit közé azért beraktam egy igen jó minőségű hőelvezető, hőálló szigetelést. Megnéztem - simán hideg maradt mögötte a fal. Hogy alvás közbe ne tudjuk rárúgni a takarót - ehhez jelenleg egy asztalt fektettem el, ami eltakarja a fekvő rész felől... de ide majd eszkábálok valami praktikusabb dolgot. Majd.

De nézzük, hogy milyen érvek szólnak mellette?

  1. Buli-buli-buli... ez elég nyomós.
  2. A kialakítás miatt kb. 2-3 perc az üzembe helyezése (mivel vittünk egy nagy láda száraz fát is, és külön begyújtóst - így a begyújtás is belefér ebbe az időbe...)
  3. Bárhol lehet hozzá tüzelőt szerezni - legalábbis azokon a helyeken, amerre mi járunk. (Menet közben a kályha és a csövek a csomagtartóban vannak - csak éjjelre kerülnek az utastérbe).
  4. A kályha - már az itthoni próba fűtés alatt is bizonyította, hogy - egy-egy megrakással, elfojtott állapotban akár 4 óráig is képes tartani a parazsat és után még hosszan tartja a hőt (a nagy tömegű vas anyaga miatt).
  5. Egyszerűen szeretjük a természetes dolgokat...

A lényeg - minden akadály elhárult. Induljunk!

Családi nyaralás Erdélyországban

 Már-már hagyományosnak tekinthető, hogy hosszabb-rövidebb időre kiruccan a kis családunk Erdély vadregényes vidékére. Idén különböző okokból kifolyólag csak egy hetet tudtunk erre szakítani és azt is nagy fiúnk, Peti nélkül... :(

Kicsit izgultam, hogy sikerül-e majd olyan programot összehoznom, amely kielégíti az igen nagy kritikai érzékkel megáldott családom igényeit is. Próbáltam az endurós túrák és az interneten fellelhető tapasztalatok alapján egy olyan nyomvonalat kitalálni, amelyet személyautóval és kis gyerekekkel is lehet élvezni. Mivel - így utólag már látható - hogy egy kifejezetten jó gurulás kerekedett belőle, ezért közzéteszem itt is, hátha más is kedvet kap hozzá.

1. nap
Szeged-Mezgéd

Mivel a Frontérámat lecseréltem egy Mecedes MB100-as hosszított 9 személyes kisbuszra, ami már tavaly bebizonyította, hogy ideális kirándulást támogató gépezet, így nem is volt kétséges, hogy a panziók és a sátrazás helyett idén is az autóba fogjuk tölteni az éjszakákat. Természetesen az indulás napján jöttünk rá, hogy még ez sincs kész és az sincs összepakolva stb... így esett, hogy végül csak délután 3-kor gördült ki, az amúgy igen szépen megpakolt autó az udvarból. Az előző túrán elégé lemerített kemping gázpalackot sajnos nem sikerült feltöltenem, mert a szegedi gáztöltő állomás sajnos közlekedési balesett miatt nem nyitott ki ezen a napon. Próbáltam menteni a helyzetet úgy, hogy a határig útbaeső nagyobb települések valamelyikén majd feltöltöm. Makó, Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, Gyula, Sarkad... ezek jöhettek szóba. Persze az internetes keresgélés egy találatot se dobott ki, csak az időm ment rá. Így aztán kénytelen voltam a nagy palacknak is helyet szorítani, nem is beszélve a gázzsámolyról. Persze ez a konyhai cuccok újragondolását is maga után vonta... Na, szóval nem volt egyszerű, de leindultunk...

Az MB100-nak az előnye, hogy bárhol meg lehet vele állni... Nem gond, ha nem jutunk el a hegyekig az első nap.
Sarkadon a Penny-be még megálltunk egy utolsó nagyvásárlásra. Vettünk egy rakás egészségtelen üdítőt - ha már nyaralunk... Aztán irány a határ. Sajnos útmatricát már nem tudtunk venni, mert bezárt az eladófülke. Ilyen késő van már? Jé...
Szalontán megálltunk pénzt váltani - és irány a hegyek! Jól haladtunk. Még sötétedés előtt megpillanthattuk a hegyeket, sőt még a dévai főútról is szürkületbe térünk le. Irány Mezgéd! Irány az erdélyi mopedtúrán megismert fantasztikus sátorhely. Már csak 50 km... Az aszfalt szép lassan átment murvásútba, majd kurva meredek murvásba... de én csak nyomtam töretlenül. Ha a legkisebb bizonytalanságot is mutatnám - ezek megennének élve... Mentünk...
És este 10-kor már az ismert patakpartján táboroztunk. Gyors vacsora - alvás.

Családi kirándulás a Pádis fennsíkra

Képek: