Main menu
Nincsenek események

Előkészületek

Már jó ideje tervezem, hogy megnézzük a havas Pádis fennsíkot, de mind ez ideig olyan nagy családi ellenállásban ütköztem, hogy már-már kénytelen voltam beletörődni, ebből nem lesz semmi. Aztán - az igen jól sikerült erdélyi nyaralások által motiváltan - rések keletkeztek az ellenállók védőfalán. Ha szálláson alszunk, mehetünk... De nekem valahogy jobban fűlne a fogam a jó bevált MB 100-as kisbuszon való éjszakázáshoz. Na, nem az anyagiak miatt, hanem a buli, a kaland kedvéért.

Már egy bő éve próbálok bele valami fűtést fabrikálni. Az általam kitalált Jancsi kályhás megoldásról  minden fűtésszerelő lebeszélt. Így hosszan nézegettem a különböző állófűtéseket. A dieselhez kapható webasto-ról csak jót lehet hallani, de 70e Ft-nál kezdődő a használt piacon az ára kicsit elgondolkodtatott. Mi van akkor, ha nem jön be? Vagy ha nem is tudjuk beszerelni az MB100-ba? Ki kellene próbálni az egész technikát valami olcsóbb csodával.

Így aztán vettem egy régi 12V-os katonai benzines állófűtést. Saját tartály, izzító - csak az akkumulátorra kell rácsatolni és már megy is. Ennyi...

A mesében. A valóságban tényleg megy - csak a füstelvezetésről kell gondoskodni, meg elviselni a turbinához méltó hangját. Amúgy 4-500°C-os levegőt nyom ki, ami persze már 10-20 cm távolságból is kézzel tűrhetővé szelídül... Na, de ehhez nem akarom kifúrni az MB100 alját - a próbaüzemet valahogy úgy kellene megoldani, hogy ne kelljen az autót átalakítani. Ok - elhúzom az ablakot és kívülről csinálok neki egy tartó a csomagtartóról lelógatva. Az elhúzott ablakot meg egy nikecell-lappal pótlom, azon vágok megfelelő nyílást. Nem rossz 5let. Még működhetne is, ha a benzinkályha kapcsolói, vezérlő elemei nem a kályha túlsó végén lenne... így minden indításhoz, leállításhoz ki kell szállni, hiszen másképp nem érjük el. Egy-egy kiszállás = szellőztetés. Áh - hagyjuk.
Jó lenne valahogy megoldani azt is, hogy ne csak a levegő legyen meleg, hanem valami hőtároló dolog kéne... - na, így lett nekem egy ELADÓ katonai benzinkályhám... ;)

(Egy másik ágon kipróbáltam az aggregátor + hősugárzó témát is... most már azom is van eladó...)
És akkor pénteken eljutottam odáig, hogy nem kell nekem hallgatnom másokra, marad a Jancsi kályha. Tök olcsón hozzájutottam egyhez - persze volt rajta egy kis javítani való. Egy régi, kopott DRZ400 hátsó lánckereke könnyedén orvosolta az alsó rostatartólemezének a hiányát. :)
Már csak a füstcsöveket kellett megvenni - hinnétek, hogy ez kisebb vagyonba került? Döbbenet... Aztán egy kis hőálló szigetelés a kályhához közel kerülő dolgok elé, plusz a füst kivezetést szolgáló, félre húzott ablakot is egy nikecell-lel helyettesítettem, aminek a hőállósága kb. 70 fokig OK-és, de 85 fok felett már tuti az alakváltozás. Ezért a füstcső körvonalától még kb. 4-5 cm-rel nagyobb nyílást vágtam rajta az így keletkezett űrt pedig azbeszt madzaggal szigeteltem, hőálló szilikonnal megerősítve.
Este 7 lett, mire mindennel elkészültem. Persze hosszabb távon majd helyettesítem a nikecellt valami hőállóbb anyaggal, de erre az egy útra megteszi. Könnyű volt a helyére faragni és tuti, hogy nem engedi be a hideget. ;)

Próba begyújtás - működik. Nagyon állat. De a kályha friss festése miatt iszonyat a bűz, még jó, hogy rápróbáltam, mert ha ezzel a terepen szembesülök - jöhettünk volna haza. Jó hosszan hagytam égni a próbaüzem alatt - had veszítsen a szagából.

És akkor hadd álljon itt egy kis indoklás, hogy miért nem kell tartani a kályhától.

  1. A legnagyobb érv, hogy szénmonoxid mérgezést kapunk - de nem. A kályha a füstcsövön keresztül tök jól szelel. Az égés termék tuti távozik. Mivel jó hosszan a kocsi fölé vezettem, így az visszaáramlás már-már esélytelen. Persze mondhatnám, hogy vittem szénmonoxid mérőt, de nem. ;) Ellenben te vihetsz. Szóval a benzinkályhához hasonlóan ez is kívülre termeli az égés terméket. (Nem úgy mint a gázkályhák, vagy egyes benzintűzhelyek - ezeket alapban kizártam). Majd szél jártabb helyeken állok meg, hogy legyen légmozgás.
  2. A következő nyomós ellenérv, hogy belülről szívja el az oxigént... ezzel nehéz vitatkozni. De még szerencse, hogy nem is akartam vitatkozni. Ha valaki látja, hogy hogyan füstöl egy-egy kémény, akkor az egyértelmű, hogy bizony bentről gázok távoznak. És én most leszarom az oxigént. Maradjunk annyiban, hogy bentről gázok távoznak... Na, de ha bentről ilyen sok gáz távozik, akkor mi marad bent? Okos vagy. Gondolkodj!
    Az bizony: vákuum... ennek következtében az autó összes nyílásán elkezdi szívni kívülről a friss levegőt... Az MB100 egy 30 éves konstrukció, van rajta rés bőven... ;) Bár tény, hogy Veronika éjszakára mindent leszigetel, de pl. elől a külső szellőzőt (hideg) nyitva hagyom - arról senki nem tud - tuti, hogy nem fogunk megfulladni... Ha meg igen, akkor legalább jó társaságban. Ellenben tény, hogy így is 5-en leszünk a nem túl tág autóban.... Na, mindegy. (Végig gondolva - ez a kályha nem hogy árt, hanem inkább segít a bent lévők légzésén. Hiszen 5 fő igen erősen elhasználja a benti levegőt, de vákuumot nem kelt... így az nem is pótlódik... de most már igen. ;))
  3. Tűz veszélyes, ha kipattan egy szikra... Megnéztem. Mi nem fogjuk lobogtatni benne a tűzet. Minden nyílása elzárva... esélytelen a szikra kipattanása. A tűztér mélyen van, az ajtó kinyitásával nem okozhatunk tűzet. De a porral oltó alapfelszerelés az autóba. Na, ettől féltem a legkevésbé. Olyannyira nem, hogy még alá is kartonpapírt tettem vaslemez helyett.. ;)
  4. A túlzott hőtermelés miatt minden elolvaszt maga körül... Nem. Ha nem hagyod lobogni (elzárod az alsó levegőző - hamuzó - nyílást, akkor pont kellemes hőmérséklet csinál. Persze a kályhacső és a kárpit közé azért beraktam egy igen jó minőségű hőelvezető, hőálló szigetelést. Megnéztem - simán hideg maradt mögötte a fal. Hogy alvás közbe ne tudjuk rárúgni a takarót - ehhez jelenleg egy asztalt fektettem el, ami eltakarja a fekvő rész felől... de ide majd eszkábálok valami praktikusabb dolgot. Majd.

De nézzük, hogy milyen érvek szólnak mellette?

  1. Buli-buli-buli... ez elég nyomós.
  2. A kialakítás miatt kb. 2-3 perc az üzembe helyezése (mivel vittünk egy nagy láda száraz fát is, és külön begyújtóst - így a begyújtás is belefér ebbe az időbe...)
  3. Bárhol lehet hozzá tüzelőt szerezni - legalábbis azokon a helyeken, amerre mi járunk. (Menet közben a kályha és a csövek a csomagtartóban vannak - csak éjjelre kerülnek az utastérbe).
  4. A kályha - már az itthoni próba fűtés alatt is bizonyította, hogy - egy-egy megrakással, elfojtott állapotban akár 4 óráig is képes tartani a parazsat és után még hosszan tartja a hőt (a nagy tömegű vas anyaga miatt).
  5. Egyszerűen szeretjük a természetes dolgokat...

A lényeg - minden akadály elhárult. Induljunk!

 

A túra

Reggel 7-kor már mindenki izgatottan készült az útra.

Én is... Mivel kicsit váratlanul ért a felszállási engedély, így nem igen volt konkrét elképzelésem. Sőt - csak most tudatosult bennem, hogy igazából akár 3 napra is mehetünk. Mivel a kedvesem és a nagyfiúnk szeret síelni (Peti már volt egy hetet sítáborban...), így arra gondoltam, hogy megnézzük az Arieseni sípályát. Úgy olvastam, hogy hétvégére lehet valami kétnapos bérletet venni... Odaérünk szombat kora délután, maradunk még vasárnap délelőtt... aztán átmegyünk a Pádisra... Majd ott eltöltjük a következő napot. Na, ez volt a nagy terv. Persze a tervek azért vannak, hogy felrúgjuk őket.

Az odaút meglepően gyorsan elszállt. De Belényes után a picurok már nagyon kezdték boncolgatni az "ott vagyunk már" témakört. Így - mivel a Pádis közelebb van - ő lett az elsődleges célpont. Mondtam nekik, hogy majd hirtelen fog megjelenni a hó, de nem hittek nekem - mindenütt csupasz talaj, tavaszias hangulat... Boga-telepnél semmi híre a télnek... és még legalább 4-5 km semmi. Aztán szép lassan megjelennek a hó foltok, majd az utat is ellepi a hó. Most teszteljük először az MB100 új gumijait. Valami japán négy évszakos C-s gumi... Ugye amelyik gumi mindenre jó, az semmire se jó... De Gábor állította, hogy ez jó fajta, prémium minőség... és ilyen profilmélység még a télin sincs... bíztam benne. Nagyon szépen vitte az autót. Tökéletes tapadás, úttartás.

Elhagytuk a Glavoji elágazást, egyre durvább a hóhelyzet. A Pádisra bevivő aszfaltcsík itt már csak egy keskeny nyomra szűkült. Vastagon állt rajta a hó. Az út mellett sorba hagytuk el a parkoló autókat... megy ez. Aztán érezhetően nőt a kerekek alatt a hóvastagság - nem mertem kockáztatni, ha itt megcsúszunk, megkaparunk, akkor ezt a nagy, böszme buszt senki nem fogja tudni elmozdítani. Inkább én is visszatolattam a Szamos bazárhoz vivő elágazás környékén várakozókhoz - innen gyalog. Nincs egy kilométer se. Hihetetlen, hogy mennyi hó van a Pádison - a krokusz virágzására még nagyon sokat kell várni. Minimum 50-60 cm-es hó takart mindent. És közben is havazott... élveztük ezt a kis fehérséget, hiszen itthon szinte semmi nem hullott ebben az évben.

A kocsihoz visszatérve, elindultunk a holnap cél felé, az aranyosi sípálya irányába. Úgy terveztük, hogy majd 5 óra környékén megállunk valahol, lehetőleg még nem a hegyek közt, ha ne legyünk túl magasan - hisz, minél fentebb, annál hidegebb. Letértünk a dévai útról Turda felé. Menet közben beugrott, hogy milyen jót sátoroztunk itt Kisszegyesden pár éve, nyáron. Ráakadtunk a leágazásra - irány a diófás patakpart. Meglepő, de a táborhelyen nem voltunk egyedül. Egy román kisbusz két sátorral már tábort vert... kályha nélkül... ugye... az igazán kemények.

Megálltunk a szokásos helyen, a gyerekek újra birtokba vették a régi, titkos helyeiket, mi meg megpróbáltunk az MB100-ból otthont varázsolni. Nálunk ez nem nagyon szokott menni hangoskodás nélkül, de azért igyekeztünk... pár perc múlva égett a tűz, a fekhelyek beágyazva... szuper.  Fél hatkor elindítottam a szokásos esti filmvetítést... majd szép lassan elcsendesedett mindenki... Szundi.

 

Reggel még mindig meleg volt a kályha (Veronka kétszer, én egyszer pakoltam rá az éjjel - mindketten egy-egy darabot... - szóval a fafogyasztásunk kb. nem is volt mérhető). Kellemes volt bent a hőmérséklet, jót aludtunk... Mire a picurok felkeltek, már a nyuszi is elpotyogtatta az idei meglepiket a környéken, melyet nagy örömmel szedünk össze. Reggelire sonka, főt tojás és minden, mi szem-szájnak ingere... ej be jó dolgunk vala....

A sípályához közeledve ismét elkezdett az út menti hóvastagság nőni. A sípályán nem volt nagy a forgalom, így simán találtunk parkoló helyet... kb. 9:30-ra értünk oda. Előszedtük a léceket, a ruhákat, a szánkót - irány a pálya. Két felvonó volt kb. 50-100m-re egymástól... természetesen teljesen különálló társaság működtette őket, így az egyikhez vásárolt jegy, a másikra nem érvényes... Előbb a kisebbel próbálkoztunk, jó lesz az bemelegítésnek. Főleg úgy, hogy Petinek ez a második síelése, Veronika meg elhagyta a botját, így bottalan... ;) 6 körre fizettek be (ugye ez 2 fő * 6 vontatás) ez került 30 lejbe... (ebben kettő ajándékba volt, mert szimpatikusak voltunk a pénztárosnak). Ez a pálya kb. 400 m hosszú. Aztán a nagy pályán is mentünk 2x3-at (kb. egy kilométer hosszú), ott Petit elfogadták gyerekként így megúsztuk 24 lejből összesen... (ezt csak azért írom, hogy hátha érdekel valakit...). A nagy pálya elég havas volt, sok hóbuckával...

Közbe szánkóztunk és hóembereztünk is egyet. Alig volt még csak dél, mire jól laktunk a lankákkal...

Mi legyen? Hogyan tovább?

Nézzük meg a Nagy Bihar csúcsot!

Ok... Persze simán elmentünk a leágazás mellett, de Girda de Sus-nál azért feltűnt, hogy már le kellett volna térni... vissza. Másodikra meglett. Az út kellemesen havasan indult... kicsit olvadt a teteje, de okés. Sajnos a meredekség miatt azért volt egy-két kellemetlen meglepetés, ami leginkább abból adódott, hogy az MB100 kettesbe még nem bírta a meredélyt, egyesbe meg túl nagy lett a nyomaték és a kipörgő kerék nem tapadt rendesen... Volt egy rész, ami nem sikerült feljutni. Kanyar után - meredek feljáró. De a kanyar miatt nincs meg a lendület - így előbb-utóbb kipörög a kerék... Vissza. Újra próbáljuk... kb. 1-2m-rel fentebb jutottunk, de még mindig messze a vége. Na, még egyszer vissza. Három a magyar igazság, ha nem megy, akkor feladjuk... Ment... Szerencse.... gondoltam. De ahogy haladtunk egyre inkább töpörödött az önbizalmam. Az egy sáv már-már félsávvá szűkül, a meredélyek egyre meredekebbek - szerencsére erre már nem olvadt a hó, javult a tapadás. De ha itt jön valaki szembe... az szopás. És jött... integettem neki, hogy rám ne számítson - én örülök, hogy haladok, nyög az MB100 felfelé, alig araszol. Szerencsére a másik az egy terepjáró és lefelé is tart, plusz talált egy kis kiugrót, ahová félre tudott húzódni, így nekem csak kb. 40 cm-re kellett elhagynom a kitaposott nyomot, de az is elég volt, hogy elfogyjon a lendült... épp, hogy el tudtam menni mellett, megálltunk... Visszatolattam oda, ahol ő kaparta ki a helyet magának. Szerencsére talajig... így volt újra tapadás - gó...

Jók vagyunk... de a zabszem egyre nagyobb. Két oldalt olyan nagy a hó vastagság, hogy már az igen magas kisbusz ablakából se lehetett mindenütt kilátni... itt már esélytelen lenne a kitérő. Csak ne jöjjön senki... Nem jött. A csúcs előtti pár faházból álló kis kolóniát teljesen ellepte a hó, csak a házak teteje látszott ki... Az utána következő nagy kanyart bebénáztam - megálltunk. Szerencsére pont volt hely, hogy meg tudjak fordulni. Innen gyalog.

A látvány iszonyat - nézd a képeket. Lélek emelő...

Kb. 2 óra alatt jártuk meg az utat oda-vissza a néhol 2-3 magas hófalak között.

Jól laktunk... ennél több már nem kell.

 

Öt órára értünk vissza a betonra (lefelé se volt egyszerű!) - ha most indulunk haza, 10-re meleg ágyba lehetünk. Menjünk...

Jöttünk.

Jó vót.

Videó:

 

Képek:

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés