Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)

Az MB 100 és a Bencsik család kíséretében ismét kiruccantunk húsvét környékén Erdélyországba.

Voltunk a Világosi várnál, majd az éjszakát a Maros völgyéből nyíló kis település mellett töltöttük Konop mellet, a Konop-Nádasd összekötő kellemes erdei út mentén. Másnap ezen az úton át is mentünk Nádasra, kicsit bolyongtunk a környéken, de végül aszfaltra kényszerülve mentünk át Gurahontra, majd Várfurie-nél rátértünk a kritikus Déva-Belényesi útra, ami a tavalyi állapotokhoz képest határozottan romlott... Elkezdték valami ragacsos trutyival megszórni, amitől kőzápor volt az egész út. Így már-már öröm volt, amikor megleltük a Szegyesdi leágazást, amit örömmel követtünk is - ennek következtében tettünk egy tisztelet kört Sten-ben is, majd most már jobban figyelve - Kisszegyesdnek vettük az irányt. Itt a falu után, a diófákkal határolt patakparton szálltunk meg. Mivel még csak délután 5 óra körül jártunk, feldobtam, hogy a holnapra tervezett zurdoktúrát, akár még ma is megejthetnénk... - mindenkinek tetszett az 5let... eleinte.

Na, de itt hadd engedjem át a szót Tamás barátomnak:

"Kanyon túra"         

Úgy gondolom szerencsésnek mondhatom magam, azt hiszem barátaimnak mondhatok, egy az ország túl felén élő családot, akik már szinte rendszeresen elviselik családom kisseb nagyobb hányadát. Az idei Húsvéti családi kirándulásukra ismét meg hívtak. Sajnos pár hete kificamítottam a bokám, de mivel ez egy autózós családi túra , hát nem zavart a döntésemben, legyen ismét egy jó hosszú hétvége, nyársalással, tábortűzzel, autóban alvással.

Olyan káprázatos szép helyeken táborozva, hogy azt otthon a négy fal közt el sem lehet képzelni.  A több napos kirándulásból én kiemelnék egy emlékezetesebb túrát! A SZURDOKOT, csupa nagy betűvel ! A nap nagyobbik részét autóban töltve kora délután érkeztünk az aznapi kiszemelt tábor helyünkre, jól ismert tábor hely, pazar panorámával, a letelepedést követően , kicsit megülve beszélgetésbe fogott a csapat, "ez a patak meder fentebb egy szurdokban folytatódik, nagyon látványos" ,"nem is olyan durva, egy óra fel, másik óra vissza , és meg éri ", hát kell ennél több ? Ha jól emlékszem szinte egyszerre álltunk fel a Verával, akkor menjünk ! A gyerekek is lendületben voltak, ekkor még. Amíg elég széles volt a völgy, szinte akadály mentesen tényleg jól haladtunk, de. A szűkülő meder egyre inkább be kényszerített bennünket a patakba, köveken, kidőlt fákon írta a GPS az útvonalat, elég sokszor hallatva "Újratervez-Újratervez". Elkerülendő a vizes részeket, hol balett , hol pedig sziklamászás segített minket. Na persze csak sikerült néha össze vizezni a cipőket. A felfelé egy órából, szép lassan másfél, kettő, vagy több is lett. A gyerekek kezdtek kimerülni, már én is többedjére kérdeztem , hogy messze van még ?

És el kezdett szépen lassan szürkülni , hiába , kicsit későn vágtunk neki. De a kitartás meg hozta eredményét. Pár magyarországi szurdokban jártam már , mégis magával ragadott a hely szelleme. Valóban megérte végig küzdeni magunkat ! Ekkor már erősen szürkült. A taktikai megbeszélésen megegyeztünk a tempós  vissza útban, bár sejthető volt hogy durván ránk sötétedik. Se lámpa, se hely ismeret, hát izgalmas lesz. Rövid táv megtétele után nyilvánvaló lett , felesleges vigyáznunk a vízzel, a sötétben jóval egyszerűbbnek tűnt a vízben haladni, mint a köveken a vak sötétben billegni. Igy a vissza út szerintem nagyobb részét, a patakban gázolva , csillagfényben tettük meg. Szoktunk a Mátrában éjszaka bringázni LÁMPÁVAL, mégis, magasan az eddigi legjobb csillagfényes túrám  lett ez a Kanyon túra. Köszönjük nektek ! Remélem máskor is mehetünk veletek.

Másnapra Tamások hasmenésre hivatkozva (ezt a kocsit szorosan ölelő éjszakai hányásnyomok megerősítettek) hazamentek...

Mi kényelmes készülődés után felszerpentineztük az Aranyos völgyben, ahol Felsőgirdánál letértünk a tordai útról azzal a szándékkal, hogy átvágunk itt a Pádis fennsíkra. Sajnos a tervünk nem valósult meg, hatalmas hóakadályok állták az utunkat - és minden képzeletet felül múlva - nem a terepes, hanem még a aszfaltozott részen... De fájdalomdíjként kaptunk egy kis krókusz mezőt ajándékban. Visszafelé megnéztük a barlangot is (a 7 lejes belépőn kicsit zúgolódtunk, de hát ez van - a kiépített beton lépcsőket meg kell fizetni. Maga a barlang elég semmit mondó... max. 120-150 m-t lehet benne sétálni, kivilágítás okés.)

Megkerültük az melegszamosok által táplált víztározókat és a túlsó felén ereszkedtünk alá - egy nagyon-nagyon kellemes, bár igen keskeny, új építésű aszfaltcsíkon Havaskeretye irányába. A falú központjában található egyetlen boltnál bevásároltunk, majd a túlsó végén, a főút mellett letáboroztunk. Reggel úgy döntöttünk, hogy csak meg kellene nézni a Pádist, ha már itt vagyunk, mert ennél közelebb mostanában úgyse jutunk hozzá. Így visszafordultunk és irány a fennsík! Doda Piliig a frissen húzott aszfalt csík kéjesen vonaglott a mindig nyugodt MB 100 alatt, így nem csak mi élveztük az utat. Az aszfalt végét meglepően száraz murvás út követte, melyen hatalmas gödröket vájtak az elhaladó autók. Haladtunk... sokáig... Túl jutottunk azon az elágazáson, ahová tegnap kellett volna betorkolnunk, de ugye el se jutottunk aznap az előző gerincen húzódó hóakadálytól... Sajnos az örömünk nem tartott sokáig. Akik jártak már ezen az úton, azoknak megvan az a nagy négyzet alakú szikla ami az úttestre zuhant pár éve, és ami alá a vicces helybeliek két gumicsizmát erőszakoltak be, mintha valakit kilapított volna... - na, ezen szikla után kb. 5-600m-t tudtunk még menni... át a legrázósabb, legolajteknőtigénylőbb szakaszon, amikor is ismét kénytelenek voltunk szembesülni, hogy itt még mindig a hó az úr. Vissza.

A királyhágó tetején letérünk Mezgéd irányába és az éjszakát ott töltöttük (nagyon izgalmas volt ez az út - akár egy teljes élménybeszámolót is megérni, de legyen annyi elég, hogy a végén már én is untam a terepezést...). Estére a gyerekek legnagyobb meglepetésére megérkezett a várva várt nyuszi is... így mindenki megnyugodott - ideje hazatérni!

és lőn

 

Képek: