Main menu
Nincsenek események

Épp kapóra jött ez a hosszú hétvége...

 

A Pádison éjjel -5°C volt... reggelre befagytak a tócsák és a napsütés ellenére se ment 0 fok fölé a hőmérséklet. Hó nincs - vagy legalábbis minimális. Maximum milliméterbe lehetne kifejezni a hóvastagságot, de ha esni fog, akkor az már hó lesz. Cudar hideg van. Így a tervezett sachs próba is csak abból állt, hogy lekocsikáztam Boga-telepre és onnan "tekertem" vissza a hóhatárig (ami majdnem a fennsíknál volt). Előtte már a világos várhoz is felpróbáltam, de az túl meredeken indult. Mire felkaptattam az első pár száz méter iszonyat meredélyén, kiköptem a tüdőm. Ez nagy csalódás volt - gondolatban már meg is hirdettem a cangát - szerencsére mire lecsorogtam a fagyos pásdisi éjszaka után (még szerencse, hogy vittem kályhát), kisütött a nap. Így tettem még egy próbát, ami olyan jól sikerült, hogy alig akartam abba hagyni a környéken való kószálást... ;)

Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer csak szóltak a meló helyen, hogy hétfőn, kedden nem kell jönni dolgozni, mert valami ünnepnap lesz... Aztán szólt az asszony is, hogy erre a hétvégére hazautazna az anyjáékhoz, mert unja már a képemet és higgyem el, hogy nekem is jót tesz ha egy ideig nem látom... Én neki mindent elhiszek.

Szombatra a fiúk szerveztek egy hárdosabb endurós túrát (holnap megcsinálom azt a videót is - nem lesz hosszú), de akkor is marad a vasárnap és a hétfő. Körbe kérdeztem és kiderült, hogy mindenkinek van már valami dolga. Magamra maradtam (Istvánban volt még valami halovány szándék, de érezhetően nehezen akart akarattá nőni - én meg nem erőltetem a disznótort... ugye...)

így esett, hogy egyedül gurultam ki az MB100-zal az udvarból. A fedélzeten az új motoros biciklivel. Teszünk vele egy próbát a hegyekbe - hiszen nyáron elvileg a Fogarasi átjárót kellene vele megjárni... ;) Ugye... Nem nagyon terveztem semmit, hagytam hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok. Az is kb. Makó magasságában jutott az eszembe, hogy nincs nálam biciklizár. Meg is álltam az első boltnál, ahol persze semmi műszaki dolgot nem kaptam, de legalább jól bevásároltam élelmiszerből... ;) Makó másik végén a Tescoba már kaptam bicajzárat is. Az élet szép.

A város határban egy román fiatal pár vonszolt egy nagy bőröndöt és próbáltak a szabad kezükkel stoppolni... Mivel a menyecske nép viseletbe volt - persze, hogy megálltam. Nem nagyon voltak képben - Romániába szerettek volna eljutni. Érződött rajtuk, hogy gőzük sincs, hogy milyen messze a határ. Mondtam, neki, hogy Aradig elviszem - de nekik Arad semmit se mondott. De végül megegyeztünk, hogy nagy román város, ahol van vasút is - tetszett nekik. Jöttek.

A határon simán átengedtek minket (te, hogy milyen bazi nagy a miénkhez képest a román személyigazolvány... min. kétszer, de lehet, hogy háromszor is ráférnénk...).

Próbáltunk társalogni, de ők sokkal többet tudtak magyarul, mint én románul. De nagyon nyögve nyelősen sikerült csak szót értenünk... A lényeg: Boszniába voltak dolgozni, de nagyon nem jött be nekik. Sokat ígértek, de keveset kaptak - viszont sokat kellett érte dolgozni, inkább hazamennek. Kínáltak pénzt a fuvarért, de persze, hogy nem fogadtam el - remélem, hogy egyszer majd engem is elvisz valaki ingyen - ha úgy alakul...

A határon megálltam pénzt váltani - a srác is jött, hogy ő is átvált. így láthattam a teljes vagyonát... 32e Ft. Én egy 20e-t váltottam - pedig alapvetően nem akartam, de csak utólag jutott eszembe, hogy a sachs-t meg kellene tankolni, de nem akartam a kocsiba hagyni a két vendéget (tudom-tudom... akkor miért vettem fel őket... - mert, akkor jó 5letnek tűnt, csak később futott át az agyamon, hogy minden szerte szét van a kocsiba (GPS, fényképezőgép, notebook stb...) nem számítottam vendégekre. Na, mindegy - igy legalább lesz nálam lej és tudok tankolni egy kúton, ha akarok.

Aradnál bevittem őket a vasútállomás közelébe, majd vissza az elkerülőre. Vettem benzint. ;)

Világoson kirámolok, összekészítem a túrafelszerelést. Bekeverem a keveréket - majd rájövök, hogy ennek a bicajnak zárható a tanksapkája. Persze, hogy a kulcsot otthon hagytam. A fene!...

Szerencsére láttam Ronyát egyszer, hogy egy csavarhúzóval kinyitotta egy Tenerének a tanksapkáját. Hátra mentem a szerszámoshoz, megkerestem a legnagyobb csavarhúzómat és uzsgyi. Hát mit mondjak? - nem kellett magam megerőltetni - szinte azonnal kinyílt. Benzin a helyén - oldaltáska felkötve, ajtók zárva... Mehetünk.

Szívató, két rántás és már pöffög is a gépezet... elindultam. Az aszfaltnál lassítottam, de mivel nem jött autó, már mentem is tovább. Csak valami fura érzés maradt bennem... Ja, igen... mondom lassítottam, de gép nem lassult. Nézem a fékbovdent... Opsz!! Az előző hétvégi Őszi MopedRallyn elhagytam a bordó Simson kuplung bovden spannolóját, és mivel nem volt új - erről vettem le. Persze, hogy elfelejtettem visszarakni. Első fék nélkül meg fogok halni. Vissza a kocsihoz - keresünk valamit a szerszámosba.

Kerestünk, de nem találtunk.... semmi jó 5let... Pedig szokott lenni.

Végül leszedtem a hátsó fék spannolóját, átraktam a hiányzó elsőhöz... és mivel a hátsó az dobfékes volt, így azt hátul a keréknél is lehetett külön spannolni - na, probléma megoldva. Mehetünk!

Mentünk.

A várhoz iszonyat meredek út vitt fel. Az első 500 m nagyon-nagyon kaptatós. Egy ideig vitt a motor, de után hiába váltottam vissza és tekertem kézzel-lábbal, lógó nyelvvel... annyira lassan haladtam, hogy a motor automatikája nem tudta eldönteni, hogy állunk-e vagy haladunk, így ki-be kapcsolgatta a meghajtást. Egy ideig tóltam, de aztán se javult. Feladtam.

Nem volt ott Tamás, hogy lebeszéljen róla.

Feladtam - nem volt nehéz. Mivel különösebb célom se volt, így könnyedén kihátráltam - majd bicajozok máskor, máshol... folyt rólam a víz. Kocsihoz vissza.

 

Elmegyek a Pádisra, ott éjszakázok, aztán másnap ott kerülök egy nagyot. Kifexem valami hegy csúcsra és süttetem a hasam - ez lett az új terv.

Irány a Pádis. De akkor már ne a szokott úton - keressünk új nyomokat.

Na, ebből egy olyan offraod túra kerekedett az MB100-zal, hogy bármely terepjárós megírigyelhette volna... - néha még én is féltem magamtól. De 4 óra tájt rá kellett, hogy jöjjek, hogy ha így haladok - soha nem fogok odaérni. Irány az aszfalt (az offroad részt meg jól elraktároztam, hogy jó lesz az még a BÁLNÁK-nak...)

De nem számoltam az útépítőkkel... egy-két pirost bevállaltam, de mindet azért nem. Stein-nél úgy elkavaradotam, hogy majdnem eltévedtem. Pietrosára már sötétbe érkeztem - de van lámpám. ;) Felfelé a Pádisra tök jól haladtam, az MB is jól viselkedett, gondolkodtam is hogy vajon miért. Hogy lehet az, hogy most végig tudtam harmadikba menni, nyáron meg néha még egyesbe is vissza kell váltani...? Aztán rájöttem: mivel sötét van - így nem lassítok le a kanyarokba várva a szemből jövőket... mivel, hogy ha jönnének, már messziről látnám őket. Nyáron a fáktól semmit nem látni és még forgalom is van. Most meg gyanúsan nem találkoztam ez egész úton csak 2 autóval.

Felérve a szokásos helyen álltam meg. Sehol egy sátor, vagy lakóautó - bár a sötét miatt olyan nagyon nem láttam. De a bekötő út saras részein is alig volt nyom.

Gyorsan kipakoltam a bicajt, felállítottam a kályhát és begyújtottam - hideg szél fújt.

Pár perc múlva már kellemes meleg volt, pattogott a tűz. Hiába - az itthoni száraz akácnál nincs jobb. Megvacsiztam - aztán beraktam egy lagymatag filmet elalvásra (Mezítlábas szerelem). A film végér szépen el is szunnyadtam.

Hajnalba arra ébredtem, hogy nincs melegem. Kitapogattam a kályhát - sütött az oldala... na, nem a melegtől. Gyorsan begyújtottam újra, mivel volt gázgyújtóm (olyan ipari, palackos) meg még két nagyobb fám, plusz egy kis forgács... - hamar kész voltam, újra ropogott a tűz és Taki ismét elaludt.

Reggel arra ébredtem, hogy világos van és világos van - kicsit természtellenesen világos.

Jééé - éjjel leesett hó. Nézem a kinti hőmérőt: - 5°C volt a leghidegebb... nézem a beniti: 7.8°C.... Nem semmi. Most mi legyen? Hóba és hidegbe semmi kedvem bicajozni.... A fene. Na, benyomok egy hal konzervet, hátha megjön az ihlet. Benyomtam - ehhez ki kellett bújnom a jó meleg hálózsákból, így jött is az ihlet ezerrel. Húzás a haza - mielőtt belénk fagyna a szar is. Ilyen gyorsan még soha nem bontottam tábort... még a forró kályha rögzítését is megoldottam.

Öt perc múlva már a fagyott tócsákat kerülgettem.

Pár kilométerrel arrébb ránézek az órámra: 7:55... Gyerek az idő. Ha jól végig gondolom ilyenkor mindig hideg van. Lehet, hogy elhamarkodtam ezt a döntést? A tájat beborító fehérséget is csak nagy jóindulattal lehetett hónak nevezni... - max. 2-3 mm... semmi. És most már a nap is kisütött. Pikk-pakk el fog olvadni. Ott egy parkoló - megálltam. (A Szamos bazárhoz vivő bekötő út előtt.) A nap kacéran végig simította a hátam - oké, velem lehet beszélni. Kiszálltam, átsétáltam a túl oldalra, hogy kivegyem a cangát - amikor is megszűnt a simogatás. A nap egy felhő mögé búj és újra támadt a hideg északi szél. Felnézve sok felhő, kevés kék ég. Kell ez nekem?

Vissza a kocsiba gyerünk haza, így is 5 óra az út.

Találkoztam 3 lelkes bicajossal, ahogy kaptattak felfelé... még kesztyű se volt rajtuk... ezek hogy bírják? Az előbb pár percig voltam csak kint és majdnem lefagyott a fejem??

Na, mindegy - ha neki ment - menni fog nekem is. Bogán megálltam, kiszedtem a cangát, felvettem még egy nadrágot - és goooo! Gyerünk fel a hegyre! Végül is van rá egy teljes napom. Meglepően jól haladtam, de tényleg... találkoztam a bicajosokkal újra, ők már lefelé gurultak vigyorogva, és biztattak... - magyarok voltak. Jöttek autók is... sokan. Mind magyar rendszámmal.

A hóhatárig feltekertem - aztán legurultam. Majd lent tettem még egy tisztelet kört - mindenhova bementem, ahol volt előttem már nyom. Még a patakba is. Jó ez a sachs.

Megraktam az MB100-at kővel - ha már nincs itt az asszony, hogy rágja a fülem érte... ;) Beraktam egy akkora követ is, hogy ihaj - megemelni se tudtam, de aki fizika szakra járt, az megoldja az ilyen problémát.. ;)

Végül is egy jól sikerült napot tudhatok magam mögött. Már jóval délután kanyarítottam csak hazafelé a kisbuszt.

A határon tételes vizsgálat alávettek - no problem.

Úgy terveztem, hogy meglátogatom még Tamás balesetének helyét és áldozok egy-két percet Kóbor emlékének - de mivel az üzemanyagszintjelzőm nem működik, így csak a megtett kilométerből tippelhetek az állására.... az meg már túllépte a 600-at. Nézem a nyilvántartást - amióta nálam van a gép még soha nem ment 645 km-nél többet és ebbe már az is benne van, hogy kétszer totál kifogyott.

Békéscsabán 366 Ft egy liter - szegeden 340... kb. 70 liter fér a tankba, az majdnem 2e Ft. Ennyiért megéri kockáztatni. Kibírjuk Szegedig.... kihagyom az emlékhelyet.

így magam sem értem, hogy miért fordultam le Kondoros felé... azt meg végképp nem, hogy miért nem azon az úton, amelyiken kellett volna...

Hamar vissza a főútra és a következő kondorosi leágazásnál újra... van itt benzin... Ez az út már ismerős volt, keskeny és szar.

Az emlékhelyet hamar megtaláltam, szépen ki volt takarítva - jó érzés volt látni, hogy még mindig gondját viselik. Egy mécses égett és egy csokor virág, egy szép koszorú... Pár percet elméláztam, majd visszafogott tempóba elindultam haza felé.

Hát röviden ez történt a hétvégén... az már csak öröm az ürömben, hogy emlékeztem, hogy Gábor barátom szombaton hazafelé jövet kifejtette, hogy dieselt csal a Lukoil kútnál szabad tankolni, mert.... így Hódmezővásárhelyen mégis megálltam tankolni - 352Ft... az se rossz és egy próbát megér. 56.7 litert sikerült beleerőltetnem - és 695 km-t jöttem az előző kúttól - ez 8.1-es fogyasztás. Ami új rekord. De nem ez a meglepő, hanem az, hogy Szegeden tuti, hogy 70 litert tankoltam volna... - gondolom értitek.

https://www.sportmotor.hu/video/Z8hCLr-b1Ra