×

Figyelmeztetés

A(z) template.css fájl törlése nem sikerült
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

HCC HÓ 2018

Taki Baráti Kör I. Túra (TBKT) avagy Baráti gurulás Erdélyben

Az első napról itt olvashatsz (videóval): http://www.takacsek.hu/index.php/endurozas/460-taki-barati-kor-i-tura-tbkt-avagy-barati-gurulas-erdelyben

 

A vasárnap történéseit N. Tibor meséli el nektek...

 

"Biharmezőn aludtunk, szokásos Taki féle hely. Volt mező, patak, forrás, villany, világítás, és egy kis fapavilon. Csak hősugárzót nem vittünk…Én tök jól aludtam a -14 fokos hálózsákomban, de Tamás nem, mivel csak valami vékony játék hálózsákja volt L Egész éjjel fázott. Bezzeg Taki. Mint a medve…Mivel Tamás nem bírt aludni, korán tüzet rakott, ami nem is volt baj, mert csupa dér volt minden, volt vagy -3-4 fok. Megébredt Taki is, üldögéltünk a tűz mellett, raktuk rá a Merciben talált Taki szerint húsz éves akácot, vártuk az éltető napsütést, ami valahol a hegy túloldalán erőlködött.

 

Az idő múlott, már kilenc is elmúlt amikor Taki nógatására nekiálltunk készülődni. Gyorsan ment, ilyen hidegben nem szöszmötöl az ember nagyon. Indulás után hamar kiértünk a napos részre, és kiderült, nincs is olyan hideg J Egy kis aszfalt után befordultunk valami utacskára és elkezdtünk mászni. Irány a Nagybihar. A kezdeti egyszerű dózer út után jöttek sorba az erdészet által összeb….-tt, a kicsit köves, a nagyon köves, kicsit meredek, nagyon meredek szakaszok váltakozva, és hogy ne legyen unalmas még egy-egy vízmosás is beugrott. A lényeg, jó tempóban, élvezetes motorozással gyorsan haladtunk. Taki néha megállt, és kaján vigyorral közölte, itt is, meg itt is, meg ott is, feljöttünk a robogókkal…A Nagybihar lábánál megálltunk szájtátani, szikrázó napsütés, hideg csípős szél, 1-2 centis hófoltok, eszméletlen látvány. Tamás előszedte a drónt amit nagy féltéssel hozott a hátizsákban és beüzemelte. A kevésbé meredek oldaláról „támadtuk” hegyet, Taki és én elsőnek, Tamás a drónnal filmezett. Odafent újabb gyönyörű kilátás és kellemetlen, már már fagyos szél fogadott bennünket. Fentről néztük, ahogy Tamás készülődik, elindul, felvágtat a vége felé erősen köves úton. Közben arra járt valami mini terepjáró, amiben négyen ültek. Óvatosan lecsorgott a meredélyen, majd pár perc múlva visszajött. Készítettünk pár sztárfotót a csúcskőnél, majd elindultunk lefelé a hegy másik oldalán  széles dózer úton, ami néhol igen jól be volt havazva. Itt rendesen hidegem volt...

Alig pár percig száguldottunk, amikor Taki lassított, és erősen jobbra nézelődött. Tamással összenéztünk: Itt valami készül. És úgy is lett, az elhagyott faházak után egy hírtelen kanyarral jobbra fordultunk. Be az erdőbe, majd egy a fakitermelő gépek által igen csak tönkrevágott erősen köves, útnak nem nevezhető meredek valamin le. Egészen addig, míg egy az utat teljes szélességében elzáró jégpálya szerű képződmény meg nem állított bennünket. Megálltunk, leszálltunk, csodálkoztunk. Taki közölte, ez a szakasz amolyan felderítő jellegű, itt még ő sem járt. Nézegettük tovább tudunk e menni, nem volt valami bíztató, Tamás erősen tiltakozott. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk a Biharra, le a nagy kövesen, aztán vissza a kocsikhoz. Mára elég lesz ennyi. Így is tettünk, a nagy kövesen ki ki vérmérséklete szerint zerge módra leszáguldott vagy teknős tempóban leóvatoskodott (ez utóbbi én voltam). Lent Tamás erős késztetést érzett, hogy kipróbálja a "nagykövest" felfelé. Akkor hajrá, mondta Taki, visszagurult, hogy ő majd videózik. Én lentről elképedve néztem, ahogy Tamás megmássza a meredélyt!!! Felért a csúcsra! Még kurjongatott is akkorákat, hogy lent is hallottuk. Ez után a csapat ismét egyesülve elindult le a hegyről. Jó kis útvonal ez is, van benne minden, mi egy endurósnak örömet okoz. :-)  A végén a völgyben Takit elkapta a versenyláz, olyan tempót ment a murvás úton, hogy a ötödikbe fel kellett kapcsolnom, hogy bírjak menni utána.  Csak azért ment így, mondta lent, mert tudja, hogy Tamás szeret gyorsan menni! A kocsiknál a mező melletti hegyoldalban még tartottak egymásnak és nekem egy kis endurós bemutatót: Fel a meredek hegyoldalban, körbe a nagyfán és legurul. Tamás a fiatal bika, Taki az öreg bika tempóban:-) Én meg lentről néztem. 

Itt a mese vége. Mentünk 45 km-t, tök jót motoroztunk, bámészkodtunk, élvezkedtünk.  Megkoronázása volt ez a tegnapi napnak.  köszönjük Taki, jövünk máskor is!"

Taki Baráti Kör I. Túra (TBKT) avagy Baráti gurulás Erdélyben

A cikk végén videó!

Megesett, hogy N. Tibor felvetette, hogy miért nem csinálok egy Taki Baráti Kör facebook csoportot… Mondtam neki, hogy azért, mert miért is? Szó, szót követett és végül lett egy ilyen csoport. A csoportba bekerülni nagyon bonya. Több lépcsős kérdőíves és azonosítási eljáráson kell túlesnie minden jelentkezőnek.

G. Tibor felvetette, hogy ha már ilyen szépen megalakultunk, akkor guruljunk már 17-én egyet a hegyekben, de szigorúan motorfüggetlen felállásban. (Gondolom háttérben azt mozgatta a szálakat, hogy megszerezte B. Tomi egyik harcigépét és szerette volna felavatni…) OK - guruljunk.

Meghirdettem Baráti gurulás Erdélyben címmel az eseményt és jöttek is sorban a jelentkezések… volt, aki határozott és voltak, akik bizonytalan elszántsággal emelték fel a kezüket.

A végére 6 főre redukálódott kis csapatunk. Fájó szívvel itt hagytuk a gyerekeit ápoló ötletadót és Tündét, akinek a motorja bizonytalankodott:

1.      N. Tibor exc400

2.      S. Róbert exc400

3.      T. Tamás drz400

4.      D. Robert dr650se (TKC???)

5.      G. Tamás valami 150-es pitbike

6.      Taki - DR350

Reggel 8:30-kor randi a világosi benzinkútnál…

Jómagam T. Tamással szövetkeztünk – a benzinköltségek csökkentése érdekében. Mi értünk oda utoljára, vagyis a minket követő G. Tamás egy kicsit lemaradt, mert az utolsó faluban eldőlt a motorja a futón…

  

Indulás után – ígéretemhez híven – nagy ívben elkerültem a Világosi várhoz felvivő igen meredek és sziklás feljárót. Tekintettel a robogósokra.

Jaaaa…, hogy nem jöttek robogósok. Akkor nem.

Így esett, hogy mindenki megízlelhette a vár bevételének nehézségeit. A 650-est egy pillanatra elveszítettük, de aztán ő is jött szépen – siker!

 

Innen úgy terveztem, hogy átmegyünk Kaszojára. Az első pár métert megtéve az erdei úton konstatáltam, hogy hiába megyek óvatosan, iszonyat port kavarok. Így a kitaposott utat próbáltam minél kevésbé kitaposott ösvényekre váltani. Tervemet szép siker koronázta. Néhol már-már vadcsapáson haladtunk, de legalább láttunk. Egy-két favágók által használt nyom kellőképpen emelte a vérnyomásunk, ezt hűtendő megnéztünk közelebbről egy-két patakmedret is.

Ez egyik általunk választott nyomvonal hirtelen és váratlanul ért véget. Tanácstalanul néztünk körbe… Jobbra és előttünk meredek parttal szegélyezett patakmeder járhatatlanul bedőlt fákkal, balra meg megmászhatatlannak tűnő partoldal, ami minél magasabbra néztünk, annál veszélyesebbnek tűnt. Sokat hezitáltunk. Aztán a N. Tibor csak neki ugrasztotta az EXC-t. Az út patkája persze ezt kicsit zokon vette és jól földhöz verte…

Rakoncátlankodó akkumulátorának hála egy végtelennek tetsző rugdosásba kezdet, melyet a barbár endurós istenséghez címzett varázsszavak sugdosásával próbált hatékonyabbá tenni… (Mi@kurv@f@szértnemindul? – meg hasonlók…)

Robi-Vince-Taki nem bír magával... avagy a B osztály kalandjai

Résztvevők:

Taki: örökzöld DR 350
Robi: Karcmentes, tükrös, indexes Exc 400
Vince: Hol super, hol endúró Exc 525

 

Kedden még senkinek semmihez nem volt kedve. Mivel Takival telefonon nem lehet értekezni még tőmondatban sem, ami korábban még ment, így maradt az SMS írás. Holnap 7 kor nálad, írtam. Jött is a válasz két óra múlva: OK.

Kiértünk időben.  Az idő jónak ígérkezett, így vezérünk fölhúzta az endúrós rövidújas pólóját. Így vágtunk neki a világosi várnak toronyirányt. Az első métereken legeltem egyet a köveken. Eszembe jutott első közös szöcsketúránk (már idejére sem emléxem), ahol itt kellett 500 m megtétele után haza mennem, mivel a dörzinek kilyukadt a fékcsöve egy ugyanilyen bukfenc kapcsán.

Hegyen-völgyön zakatoltunk, na nem vonattal, hanem a 15 és 30 év közötti technikáinkkal. A sokadik Taki bukfencnél, amit nem esésnek, hanem inkább gurulásnak minősítenék, mivel ilyen testalkattal (széle-hossza-egy) inkább így jellemeznék, megbeszéltük, hogy nem a DR önsúlyával, hanem az összsúlyával van a baj. Hiszen ha egy T-34 es seggére ráülne Taki-doki, annak is elkönnyülne az eleje. És bizony elkönnyült elsővel nehéz kanyarodni. (Amúgy csak megjegyzem: összesen kétszer estem el, de mivel annyira ritkán szoktam, így a kívülállónak ez is nagyon-nagyon soknak tűnhetett - taki)

Történt közben, hogy elveszítettük Robit. Ebben az évben én ilyen fóbiában szenvedek, mivel 4 hónappal ezelőtt ugyanitt két kollégát elveszítettünk, és azóta nincs beszélő viszony. Na, itt hál istennek nem ez történt, csak Robira rájött a has-mas, és ezt a medvék és madarak társaságában szereti lebonyolítani. Megírtuk a legközelebbi kocsma helyét sms-ben, és ott újra találkoztunk is.

A szaporodó esőfelhők nyomása alatt következett Casoja, majd a leggyorsabbon haza. Kicsit porolt 3.-nak, de érkezésünkkor a légutakból a sarat, otthon meg a légszűrőről a port kimostam.

A kérdés még fúrja az oldalam: Ha Gábor után megyek, fele annyit sem tudok abszolválni, mint ha Taki mögött muzsikálok. Pedig az útvonal ugyanaz. A kérdésre Taki sem tudta a választ. És ha Ő nem tudja, akkor nincs is.

Vince

Öszi endurózás egy Samsung S7 kiséretében...

 

 

 

 

Endurózás 2t és 4t-kel...

Idén nem túl sokszor sikerült kijutnom a fiúkkal... Így ezt a lehetőséget meg kellett ragadnom. Közben a DR350 is kezd végleges formát ölteni - jól szerepelt.