Main menu
Nincsenek események

Mivel az időjósok még mindig ragyogó idővel fenyegetőznek, így nem kellett sokat gondolkodnunk azon, hogy mivel is töltsük a vasránapot... Feldobtam Bocinak, hogy mi lenne, ha kivételesen motoroznánk egyet?

Mondanom sem kell, harapott rá. Már csak az volt a gond, hogy egy nehéz döntés következtében a DR-Z400E-t már felkészítettem az eladásra - így nem sok kedvem lett volna vele menni... a kis pampera meg még mindig a GasGas kalandtúra fáradalmaival küszködött. Na, izibe elvittem Bocihoz szervízre ezzel sok fejtörést okoztam neki, de a motiváció is adva volt: ha kész lesz hétvégére, akkor megyünk.

Persze, hogy kész lett. Megcsörgettem még SdI-t is, hogy hátha kiheverte már a yamaha tt-r600-as előző erdélyi kalandunkat. Istinek már más programja volt erre a napra, de becsületére legyen mondva, nem sokat tökölt - azt rakta arrébb. Új szerzeményével, egy KTM ECX400-zal jelent meg reggel fél hétkor az indulásnál.

Gyorsan felpakoltunk és már robogtunk is a határ felé. Határozottan gyorsan faltuk a kilométereket és persze a reggelit is... A szokások helyen pakoltuk le a futóról a motorokat, amíg ezzel szöszöltünk befutott még egy-két helyi autó is sok-sok enduróval megpakolt utánfutóval... Lesz itt forgalom. Mondjuk meglepő, hogy útközben nem igen találkoztunk másik motorossal, bár a hangjukat néha hallodtuk.

Az első akadályokat mindenki könnyedén vette. Irány a Velnesz völgy. A völgybe meredek lejárókon lehet lejutni, keresztbedölt fákkal, egyre nagyobb avarral letakart tuskókkal, galádul megbúvó faággal nehezítve. De persze ez nekünk nem okozhat problémát, nyikorgó fékekkel, széles vigyorral döngettünk lefelé. Sajnos mosolyunk nem díszithette orcánkat sokáig, mert hős felvezetőnk - Boci - hamar rájött, hogy pár tízméterrel hamarabb kezdett lefelé ereszkedni és bizony ez a csapás zsákutcának bizonyult. Vissza a csúcsra és újabb lejáró keresendő... Mondom vissza... mondom a csúcsra... Ja-ja: mondani könnyű.

Na, így kezdődött és aztán hosszan folytatódott az elemekkel való küzdelem. Végül 7-8 órás kemény endurózással a hátunk mögött és arcunkon ismét elégedett mosollyal téptük ki magunkat az erdő fogságából és indultunk hazafelé.

A gurulással kapcsolatos képeket, videóket letebb találjátok.

KÉPEK: