Main menu
Nincsenek események

Bocival már leteszteltük párszor, hogy mire képes a kis Dr250-es, de Gábor barátunk kis doktora csak most készült el - így "kénytelenek" voltunk neki szervezni egy gyerepróbáljukkiaztamotort túrát...

Sajnos Boci inkább Sóskútra ment valami eszement versenyt nézni. Így aztán csak hárman tudtunk nekivágni az útnak. Eljött, a sorozatos gerincműtétjéből még csak alig-alig lábadozó, Robi a kis 250-es öszvér pamperával és természetesen Gábor a frissen összerakott, leszervizelt kis dokival, meg jó magam az immár harmadik túráját futó kis dokival, aminek még mindig karburálási problémái vannak... Ja, és kénytelen vagyok itt megemlíteni, hogy Viktor (az állat), immár harmadik invitálásomra mondott úgy igent, hogy az indulás előtt pár órával mégis lemondta... Szomorú.

Na, a lényeg: hatalmas várakozással tekintettünk erre az útra. Mivel felénk még az árnyékosabb helyeken sok-sok hó van, így féltünk, hogy a hegyekbe járhatatlan hegyoldalak fognak minket fogadni... és természetesen attól is tartottunk, hogy Gábornak ezen első útján nem fog tetszeni a kicsit gyengétlen, de azért nagyon barátságos DR (ő alapvetően inkább triálozni jött volna és a kis dr-rel inkább a környéken gurult volna egy ismerkedő kört...). Amúgy szegény Gábornak annyira ez volt az első dr-es útja, hogy még  a szervízből is én hoztam el neki... így ő tényleg Romániában, a kocsiról lepakolva indította meg a ménest először.

Megérkeztünk...
Már a hegyhez közeledve látható volt, hogy sehol sincsenek a beígért hólepte csúcsok. Sehol semmi fehérség. A kocsiból kiszálva (10 óra körül) meglepő meleg fogadott minket. Alig akartunk elhinni, hogy egy szál poló és a páncél elég lesz - a kábatákat mindenki a kocsiban hagyta, csak egy-egy pulóvert vettünk fel pluszba, hogy a bokrok ne a bőrünket tépjék majd le...

A szokásos felvezetőn közelítettük meg a hegyet - kicsit saras volt, de alapvetően meglepően jó körülmények fogadtak. Ahol a nap fénye közvetlenül érte az útat, ott teljesen fel volt száradva - semmi nyomát nem láttunk, hogy itt a közelmúltban hó lett volna... Így aztán bátran ugrattunk le a kitapostt útról  a sok-sok kihívást rejtő Wellness-völgybe. Itt azért már csak szembesültünk azzal, hogy az északi lejtőkön még csak firssen olvadhatott el a hó, mert csúszott nagyon... Alig tudtunk vissza kecmeregni a hegygerincre, hogy egy kicsit sármentesebb lejárót keressünk.

Gábornak ekkor tűnt fel, hogy a kis doki hátsó fékjét nagyon mélyre kell nyomni ahhoz, hogy kellő fékhatást érjen el. Ez annyira zavarta, hogy ott helyben nekiálltunk egy pár perces nagy szerviznek - ránki is fért, legalább levegőhöz jutottunk...

Ezek után már sínen voltunk. Mentünk hegyen-völgyön, patakba be... patakból ki... nagyon állatot motoroztunk. Persze a képek és a videó nem adja vissza az túrát, de mi azért megállapítottunk, hogy ez volt az év legjobb motorozása... (nem volt nehéz, mert a csapat nagyrészének ez volt az első... )

Képek:

Videó: