×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2011-10-09 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2011-10-09 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Mivel ezer éve nem enduróztunk már, így úgy láttuk, hogy épp itt az ideje, hogy megnézzük vajon a közeli hegyekbe is beköszöntött-e már az ősz. Gyorsan körbetelefonáltam a haverokat: vasárnap reggel 7-kor induluk Erdélybe. Jössz? Meglepő módon hat igenlő választ is kaptam - persze senkinek sem árultam el, hogy már ilyen sokan vagyunk és a kocsi csak 5 személyes... Bíztam a természtes szelekcióba. Nem is kellett csalódnom. Reggel a startnál már csak 4 ember jelent meg, a hiányzó kettő meglepődve reagált a "Na, hol vagy?" kérdésünkre. Hát hol lenne? Otthon az ágyba. Ebbe maradtunk és már száguldottunk is a határ felé.

Útközben azt teszteltük, hogy vajon Viktor (az állat) képes lesz-e 2-3 percig csendbe maradni. Tudom, hogy izgultok az eredmény miatt - de ezt majd csak a beszámoló végén fogom neketek elárlunk...

Megérkeztünk, lepakoltunk, beöltöztünk és bizony 10 óra után pár perccel már a hegy oldalban döbörögtünk. Szerencsénkre itt is volt egy kis eső, így az út egyáltalán nem porzott. A tapadási viszonyok már-már ideálisnak voltak nevezhetőek. Azt terveztük, hogy megpróbálunk elmotorozni a lipovai várhoz, lehetőleg ismeretlen nyomvonalon. Na, de mielőtt nagyon eltévedtünk volna, előbb még útbaejtettük a mindenki által ismert és bizony megunhatatlan Wellness völgyet. Itt jókat motoroztunk a patakmederben, volt egy-két kidölt fa keresztbe, amiket a kis dr-eket úgy kellett átrángatni és amelyeken Viktor természtesen lassítás nélkül ment át... Volt egy-két felfutó is, miket Viktor ismét széles vigyorral az arcán abszolvált.

Próbáltuk neki elmagyarzáni, hogy nekünk már nem okoz különösebb örömet az, hogy egy gázzal felmegyünk egy hegy oldalban. De látszott az arcán, hogy ő ezt soha nem fogja megérteni. Bizony a kis dr-ekkel egy-egy komolyabb feljáró csak úgy teljesíthető, hogy amikor érzed, hogy na, most fogyott el mont a 30 lóerő, akkor bizony keményen elkezdessz Zézni. Ezek a feljárok egy bikásabb motorral simán megcsinálhatóak egy gázzal (vagy ha nem simán, akkor majd később kezdessz el Z-be menni.) De mint mondtam minket ez egy pillanatra sem zavar - hiszen motorozni jöttünk és nem azt megmutatni, hogy ki itt a Janibb. Na, a lényeg: Viktor is előbb-utóbb észrevette, hogy különösebben senkit nem tudott azzal motiválni, hogy nézd már nekem itt egy gázzal, vagy egy kézzel is felmegy a motorom... le sem szartunk. :) Persze azért ezen bemutatók között néha-néha keményen el is dobta a motorját, aminek a következménye lett, hogy egy félórás gyorsszervízt is kénytelenk voltunk megejteni a dombtetején, amikor is egy fejenátfordulás után túl sok olaj jelent meg a hengerfejen... Szerencsére csak a kartelszellőző csonkja csúszott szét.

Mindenesetre a nap második felére szépen összerázódtunk. Kellemes csiki-csukizás következett. Dobról le - völgyebe be - völgyből ki, dombra fel... és közben kerülgetni a fákat, ugratni a rönköket - ej be jó is volt ez. Ja és persze azért valamilyen szinte próbáltuk az irányt is tartani Lipova felé. Persze, amikor fél kettőkor még sehol nem volt a vár - csak elővettük a gps-t is, egy kis segítséget kérni az égiektől. Persze azért még most is volt egy-két kellemes meglepetés. Például az egyik völgykatlanba beérve - Gáborral azonnal a menekülő pontokat kerestük... - Vikotr végre sziklákat, köveket látva nem bírt magával és nekivágott lefelé a kiszáradt patak medrébe. Kicsit lemaradva követtük, így aztán már csak azt láttuk, ahogy egy keresztbedölt fa alál próbálja felállítani a motorját...

Ahogy átküzdöttünk a 4 motort ezen akadályon, máris ott tornyosult előttünk a következő: 4 fa keresztbe kasul kidölve - teljesen elzárva az egyetlen járható utat. Vissza kell mennünk.... Egy frászt. Elővettem a már sokat látott kis fűrészt és kb. 10 perc alatt kész volt a sztráda. Persze csak a térnél magasabban lévő fákat vágtam át, az alacsonyabbakon át kell majd ugratni, vonszolni a motorokat. Neki is álltunk. Nem volt egyszerű, de végül mind átértünk. Sajnos Robi barátunk az utolsó fa átlépése közben, a haspáncélon felülő és kicsit megbillenő motorról úgy ugrott le, hogy az út mellett lévő susnyásra érkezett, ami alatt egy 4-5m-es szakadék tátongott... persze, hogy a pehely súlya alatt beszakadt az egész és ő lecsúszott. Szerencséje, szerencsénk volt - megúszta sérülés nélkül. Végül azátn 3 körül már a vár tövében süttettük a hasunkat.

A visszaútat kicsit rövidebre fogtuk, siettünk - szerettünk volna 5 körül már a kocsoknál lenni. Nagy kellemes völgyeken, legelőkön keresztül közelítettük meg a kocsit. Csak egy helyen volt egy olyan hegyoldal, ahol a leereszkedés is kétséges volt, de végül csak túl lendültünk azon is (és persze nem is Viktor lenne az állat, ha nem ment volna ezen is vissza...).

Meglepően hamar és korán értünk haza. Teljesen meglepő volt az is, hogy Vikor hazafelé szinte végig meg sem szóllalt - elfáradt az öregharcos. Pedig az ideúton félpercig sem tudott csendben maradni. Jót motoroztunk, kellemesen elfáradtunk - az esőt végig megúsztuk. Ahol mi voltunk ott soha nem esett - persze a visszaúton egy rakás helyen állt a víz. A rendőrök, határőrök nem követelték az itthon felejtett utánfutó forgalmit se... az félúton kerepelésbe kezdett kardánkereszt is kibírta hazaáig... Ez egy mázlista nap volt.

Köszi srácok!

Képek:

{gallery}enduro/2011-10-09{/gallery}

Videó: