Main menu
Nincsenek események

 Teljesen váratlanul ért, hogy Gábor barátom szombat délután megkérdezte, hogy akkor hova is megyünk holnap motorozni... Ugyanis a múltkori gurulás után úgy döntöttünk, hogy a mostani hétvégét kihagyjuk és rágyúrúnk a március 15-ének köszönhető hosszúhétvégére. Na, de egy ilyen felvetésnek elég nehéz ellenállni. Így aztán telefont ragadtam és felcsörgettem az összes motorral megáldott ismerősöm. Elég elkeserítő eredménnyel jártam: a többség fel sem vette... aki meg mégis, az természtesen nem tudott mit kezdeni az utolsó pillanatban jött lehetőséggel.

Szóval vasérnap reggel Gáborral édes kettesben vágtunk neki az Erdélybe vezető útnak. Különösebben nem kenődtünk el a kis létszámon, mert Gáborral egy elégé összszokott csapatot alkotunk, volt rá példa, hogy egy egész telet kettesben nyomtunk végig. A kis transporter simán magába fogadta a két kis dr-t és zokszónélkül falta a kilométereket. Mivel nem voltak velünk a prosztatás öregurak és Gábor sem állt meg megmosni a paprikáját - így már negyed tízkor a Világosi vár alatt pakolhattunk kivelé a kocsiból. Azt nem tudom, hogy náthának vagy a trasporter fűtésének köszönhetően, de nekem egy csöppet sem volt melegem, így aztán nem is volt kérdés, hogy kabát vagy kabát nélkül... 

A várhoz felvivő zerge ösvényt unott rutinnal tettük megunkévá. Már felvelé haladva is sok-sok hófoltott láttunk, így kíváncsian vágtunk neki a vár túlsó (északi!) lejtőinek... nem kellett csalódnunk. Ahhoz, hogy az erdőt meg tudjuk közelíteni, az erdő szélén felgyülemlett - még mindig - 60-50 cm-es hóvalon kellett átvágnunk magunkat, de aztán a meredekebb részeről el is tűnt a hó. Jó lesz ez... Gondoltunk... kb. az első kanyarig, ahol is az árnyékosabb helyeken bizony még összefüggő hótakaróval borított hegyoldalak kerültek a szemeink elé. Ej-ej... ej... 

Így aztán gondolkodás nélkül vettük irányba az Aranyág környékén elterülő hepe-hupás gyepeket - remélve, hogy ott már elolvadt a hó. Persz azért előbb át kellett vágnunk magunkat az erdőn. Ha nem a déli lejtőkön mentünk - amik amúgy tökéletsek voltak... - akkor bizony ahol nem hó volt, ott meg a keményre fagyott talaj nyujtotta zéró tapadással kellett megküzdenünk. De azért szép lassan belerázódtunk. Mira elértük az aranyági kőbányát, már teljesen kimelegedtünk. A réten kanyargó patakok vájta a hasítékok kellemes szórakozó helynek bizonyultak... persze ez a keskeny patak néhol meglepő mélységgel is bírt, így aztán Gábor kétszer is kézi fontatást igényelve tudta csak kiszabadítani belőle a motorját. Közben kicsit melegedett az idő... a kicsit fagy szorításából kikerülő talaj még csúszósabb lett - így aztán irány az erdő! Gyerünk szopni!

Kifejezetten jót erdőztünk. Kora délutánra már messziről láttuk, hogy melyik részekre kell kormányzoni a gépeket, ahhoz, hogy legyen esélyünk egy kis tapadásra. Persze azért néha kénytelenek voltunk az iránytartás miatt a teljesen csúszós részeket is bevállalni. Az egyik ilyen részen épp egy olyan meredélyen kellett leereszkedünk, ahol még száraz időben is csak óvatosan... No, de sebaj - legurulni nem mertünk, met igazából még talpon állni se nagyn tudtunk, így aztán a motorokat a haladási riányra merőlegesen fordítva, az oldalukon taszigáltuk le felé...jó móka volt. 

S közben el kezdett esni előbb a jeges eső - aztán az eső... A talaj még kellemesebb lett... most már minden faátkelésért meg kellett küzdeni. Ha nem merőlegesen érkeztünk a keresztbe dölt fához, akkor tuti votl az esés. Úgy döntöttünk, hogy irány a kocsi! A baj csak az volt, hogy ketten két felé (természtesen két ellenkező irányba) akartunk elindulni... Végül - motorozni jöttünk - így aztán nekivágtunk az egyik iránynak, egy kifejezetten meredek lejtőn lefelé, itt is le kellett szállni a motorról és csak kísérve lehetett valahogy haladni. Sajnos a völgy alján elkeserítő kép fogadott: egy patak állta az utunkat, melynek a túlsó partja meredek volt, a medre kidölt fáktól járhatatlan... és az egészre a hab: tekintélyes hóval volt meghintve. Sokat tanakodtunk, de az egyre jobban eső eső miatt végülis neki ugrasztottam a kis dokit a havas meredélynek - hátha... Meglepően magasra jutottam, és ekkor jött jól a gyári szerszámos, amelyben a legfontosabb eszözök mellett még egy 4 m-es spanifer is simán efért... Gábor végül felhúzott a túloldalra, majd én is őt...

Hát volt még egy-két bokros kalandunk, amikorra végülis sikerült átverekednünk magunkat a kocsihoz, de őszintén mondom: jó volt! Az eső ellenére egy cseppet sem fáztunk... jól kimelegedve érkeztünk meg, ahol is várt a száraz ruha és a transporter melege... Sajnálhatják, akik nem jöttek - jó buli volt. De azért a kint talált hó mennyisége egyértelműen azt mutatja, hogy ott még minimum 2-3 meleg hét kell a hó eltüntetéséhez.