Main menu
Nincsenek események

Most vasárnapra kaptunk egy csodaszép kiránduló időt ajándékba - hát hülyék lettünk volna nem kihasználni. Bociék családi kerékpár túrára indultak, mi meg a kevésbé megterhelő endurózást választottuk a román hegyek közt. Robi és Gábor barátom mostanában külön utakon járnak - így az "új" bandából magukkal hoztak két, számomra ismeretlen emberkét is. Zoli - KTM530-cal vágott neki a túrának. Ő elég fiatalka volt, de tele tűzzel és lelkesedéssel... Levente valami általam ismeretlen TM enduróval jött. Ő inkább korunkbeli volt - kicsit letisztultabb, lustább műfaj híve...

Na, a lényeg: valami iszonyat korán indultunk... ez azért volt fura, mert az eddigi 7 óra előtt indulási terveinket Gábor mindig megtorpedózta egy túl korán, mindek rohannival... most meg odarendletek hajnali 6-ra pakolni a futóra... ej-ej... Ez ugye ezt jelentette, hogy nekem legkésőbb 5:10-kor kellett kelnem. Ezt már nem mertem bevállani óra nélkül, így a telefonomat "húztam fel". Csőrgésére úgy pattantam ki az ágyból mint aki motorozni indul... Kb. 5:30-ra már tudatosult is bennem, hogy a telefonom nem állt át a téli időszámításra így bizony még csak 4:30 van.... ej-ej-ej... ez a nap is jól kezdődik.

Ha már így fenn voltam, akkor valahogy elütöttem az időt - aztán goooooo!

Egy kis rövid összefoglaló: (A teljes videót a cikk következő oldalán tudod megnézni...)

 

Nem untatnálak a kiutazás unalmas részleteivel - jót dumáltunk, szaladtak a kilóméterek. A román mellékutak hitványsága ellenére 9 körül már felhúzott motorokkal néztünk farkasszemet a világosi vár meredélyeivel. Neki vágtunk.

Lelkesedésünk csak egy picit csorbította a vártövében örködő 3 minipásztor kutya lalkes fogadtatása. Döbbenet, de az egyik korcs még a korszcsízmámba is belecsippentett egyet... ki nem néztem volna belőle... Na, mindegy - jöttünk, láttunk, várat hágtunk.

A vár túloldalán egy elég meredek, nagyon avaros lejtőn ereszkedtünk alá és ha már ott lent voltunk, már zúgtunk is felfelé... vagyis zúgtunk volna, mert bizony ez a felszáguldás - legalábbis részemről - nem ment olyan simán. A kis Dr második fokozatban lóerőkért könyörgött, a visszaváltással meg már nem igen tudott mit kezdeni. A második nekifutásnál már rutinosan egyesbe indultam, de ott meg kevés volt a sebesség a közbülső akadályok leküzdéséhez... Na, de harmadikra már meg sem próbáltam, inkább elmentem Zorrózni... Ennyi lóerős közt kezdte magát rosszul érezni a kis doki, de végül erőt vettem rajta - motorozzunk vazze!! Levente egy-két próbálkozás után úgy döntött, hogy inkbb lent maradt. Így mi is visszacsorgtunk hozzá, majd egy kevésbé meredek részen újra nekifutottunk és most már együtt maradva hódítottuk meg a csúcsot.

Ezt követően pár kisebb patakvölgyet másztunk meg keresztül kasul, és mire épp kezdtünk volna belendülni - egyszerre elfogyott alattunk a hegy és az Aranyágat ővező végtelen legelőkön találtuk magunkat. Mivel a fiúk még soha nem jártak erre, elmentünk megmutatni nekik a szemben található kőbányát, aminek a tetejéről csodálatos látvány terült elénk. Persze a homokbányához vivő úton is megpróbáltuk a legtöbb izgalmat vinni a sík vidékbe - ebben nagy segítségünkre volt a legelőt kettté vágó patak, mely mély völgyet vágott a síkba.

Mire kigyönyörködtük magunkat - máris megvolt a következő terv: hegyezni megyünk!

Mentünk.

Hegyeztünk.

Sokat...

és ennél többet nem is írok erről.

A lényeg: a nap hátralévő része kifejezetten jól sikerült... olyan motor dobásokat mutattam be, hogy még a legnagyobbak is megnyalhatták volna ezt látva mint a 10 újjukat... sőt Zolinak annyira megtetszettek, hogy a napvégére meg referált is belőle...

Végül sötétben értünk vissza a kocsihoz.

Jó buli volt. Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Videó: