Main menu
Nincsenek események

 

Ha van valakinek (legyen!!) kedve írhatna egy kis élménybeszámolót erről a túráról! Kérem küldje el az rhz kukac freemail.hu-ra. Akár képeket is... akár word dokumentumban összerakva... Köszi!

TibiÉrdről szerint:

Ilyen volt a 2012-es évzáró gurulás tibierdrol szerint:

Nagyon vártam ezt a napot. Már vagy egy hónapja szét volt borítva a motorom mert minden más fontosabb volt nála, de az utolsó pillanatban csak sikerült összerakni.
Taki két nappal a túra előtt hívott hogy nagyon sokan leszünk, átküldi a tervezett nyomvonalat, vezessem a csapat lassabbik felét. Gondoltam ez nem okozhat problémát, csak lesznek páran akik még nálam is lassabbak. Na ebben lehet hogy tévedtem, a nagy karácsonyi kalóriabevitel és heverészés után valahogy nehezen ment a ritmusváltás, nem éreztem motivációt a száguldozásra :o)

Imi kicsit korábban jött át hozzánk a megbeszéltnél, és a noszogatásának hála tele tankkal és _időben_!! érkeztünk meg a rajthoz. Jól átfagytunk az úton, aztán az egy órás ácsorgás alatt csak súlyosbodott a helyzet. Közben legalább jót beszélgettük, végignéztük a motorokat és örültünk az egyre erősödő napsütésnek.



Indulás után nem sokkal az egyik srác elég csúnyát esett. Amikor odaértünk éppen végtagszámlálást tartottak és a motort állították fel. Szerencsére a motoros és a motor is járóképes maradt, ami a szanaszét térdelt tankot elnézve nem kis szerencse volt.
Közben feltűnt, hogy Imi eltűnt. Az utánunk jövők mondták, hogy egy nagy pocsolyánál elesett, beszakadt alatta a jég és nyakig vizes lett. Szerencsére a földutakon poroszkálva hamar melegünk lett, nem fagyott meg.
Elég jól járhatók voltak az utak, kényelmes tempóban pöfögtünk, amikor egyszer csak szembe jöttek páran, jobbra meg vagy húsz motor kavargott össze-vissza. Mivel Taki elfelejtett a túra elején a többieknek szólni hogy a sárga mellényes gyereknél van track így mindenki ment a saját feje, meg a mindenfelé vezető nyomok után. A helyzetet bonyolította, hogy Taki, és a sor eleje nem pontosan a tervezett nyomon ment, hanem egy kicsit elkószált róla. Végül néhányan tovább indultunk a tracken, aztán elérve a következő találkozási pontot láttuk hogy se motoros, se nyom sehol. Ekkor ért utol minket Taki, és a csapat eleje. Tényleg igaz, hogy utolsókból lesznek az elsők :o)
Innen a lődomb felé mentünk, már kellemesen felolvadt és laza homokon.
Először egy kisebbet estem, aztán egy nagyobbat, úgyhogy a dombhoz érve már nem is nagyon akartam többet homokon menni, főleg nem olyan meredeken, meg amúgy is el voltam foglalva a sisak és a plexi közé szorult fűszálak kitakarításával. Megbeszéltük, hogy mintha fiatalodott volna az elmúlt évekhez képest a géppark, meg hogy melyik motor milyen jó és kinek mi tetszik, aztán amikor már épp fázni kezdtem akkor Taki motorra pattant és elindult a sor elejével.
Maradtam a végén, hogy a leszakadók is tudják merre kell menni. Nem sokára már csak öten-hatan maradtunk, zártam a sort, egyszer csak egy lezárt sorompóhoz vezetett minket a track, nyomok meg sehol. Itt aztán sarkon fordultunk, elindultunk visszafelé, benézegetve minden elágazásba hogy vannak-e nyomok. Végül megtaláltuk a helyesnek vélt utat, de addigra ketten maradtunk Imivel. Elindultunk a következő találkozó pont felé. Volt egy jó hullámos rész, aztán sima erdei úton érkeztünk meg a gps-en megjelölt helyre. Ott aztán nem volt se nyom, se motoros. Néztük az órát, néztük a GPS-t és úgy döntöttünk hogy van elég időnk, motorozunk egy jót a környéken, megpróbáljuk torony iránt elérni az ebéd helyét. Nagyon szép erdei utakon előbb majdnem egy teljes kört mentünk, aztán benne egy kisebb hurkot, de végül sikerült úgy bemenni a sűrűbe hogy az "EBÉD" pont felé sehogy se tudtunk tovább haladni. Ez az útkeresős rész tetszett nekem a legjobban. Szusszantunk és fényképeztünk egyet, aztán - mivel kezdett szorítani az idő - visszamentünk a jól járható utakra és úgy mentünk el Takiékhoz.

A társaság nagyja már ott volt. Mi is megebédeltünk, aztán tele hassal olyan jól ültem a padon a napsütésben, hogy nem is értettem miért ugrál fel mindenki, miért nem élvezik kicsit a helyzetet. Itt még beszélgettünk egy kicsit, aztán elbúcsúztunk és mindenki indult haza.
Miután a Taki vezette csapat is elindult vissza a starthelyre mi is beindítottuk a motorokat Imivel és hazaindultunk. A második kereszteződésnél aztán szembe jött a Taki vezette különítmény lemaradt - és helyes utat kereső - vége, később pedig Taki és Sada jöttek szembe, de akkor már ők is nyilván hazafelé tartottak. Dabas-Sári felé az út délutánra felolvadt és sáros lett, de érdekes módon a Heidenau K60-nal is élveztem rajta a csúszkálást. A sárban evickélés közben még Boci viharzott el mellettünk, aztán Dabas-Sárin ittam egy kávét. Itt jegyezném meg, hogy volt aki termoszban forró teát hozott a túrára, szóval van még hová fejleszteni a téli motoros felszerelést.

Iminek már nem volt kedve átázott ruhában a hidegben, sötétben földutazni tovább Pest felé, úgyhogy felöltöztünk amennyire lehetett és aszfalton mentünk haza.

Jól sikerült túra volt, ha rajtam múlik legközelebb is ott leszek.

 


Sziasztok!

Tibi (Érdről)