Main menu
Nincsenek események

 

Nem bírtuk már tovább a hirtelen jött felmelegedést, úgy döntöttünk, hogy megnézzük - vajon havá lett a hó? Jocó barátommal édes kettesben vágtunk neki ennek a hihetetlen kalandokat sejtető útnak. Úgy döntöttünk, hogy ha törik, ha szakad, mi ma havat látunk!

Sajnos a nagy Dr-em ismét szervizben vesztegel, így kénytelen voltam újra a kis dr-t végig szenvedtetni egy ilyan hosszú és unalmas aszfaltos úton. Persze csak péntek este derült ki, hogy a kis doki lesz az áldozat és természtesen csak ekkor próbáltam rá előre a 14-es lánckereket (ez kell az országútra) és ekkor derült ki, hogy az új láncszett nem bírja el, egyszerűen nem lehet felrakni... a 12-es lánckerékkel meg ugye szétpörögné magát...

Ennyit a terveinkről - kéne egy kölcsön motor.

 

De mázlim volt, mert szombaton épp Kecskeméten utaztam át, amikor is beugrott, hogy a Parillába eddig mindent megtaláltam, amit kerestem. És ismét bizonyított a bolt - volt a polcon 13-as dr első lánckerék. A túra meg van mentve...

Joci jött a nagy XR-rel - 70-80 km/h közötti utazóval haladtunk az aszfaltos szakaszokon és persze egy kicsit, de épp csak egy kicsti hangyányival lassabban a terepen.

Be melegítésnek úgy gondoltam, hogy jó lesz ha a lipovai várnál, a hegytetőről a kilátásban gyönyörködve megreggelizünk. Sajnos Joci nem gondolta így. Az első komolyabb akadályt simán vette, de aztán ezen kicsit meglepődve belassított és a kevésbé meredek részen lefullasztotta az XR-t. Ami alapvetően nem is lett volna baj, ha az XR650-en valami nagyon okos tervező elmebeteg pillanatában le nem felejti az önindítót... Így aztán Joci egy meredélyen oldalazva kezdett neki a berúgás procedurájához, aminek az elett a következménye, hogy az egyik rúgás után a lejtő iránybe megdölő motort természtesen nem bírta megtartani (hiszen arról nem ért le a lába). Szóval durván földhöz vágta a motort. Pillanatok alatt kisebb közönségünk akadt.

Visszagurultam hozzá és segítettem csökkenteni az XR átlafogyasztását azáltalá, hogy újra függőleges helyzetbe hoztuk a gépet. Persze mondanom sem kell, hogy "Na, nekem itt ért végett a túra..." kijelentését nem igazán akartam felfogni, mindaddig, amíg meg nem pillantottam a fityegő kuplungkart. Óh - ez bovdenes, nem lesz gond... van nálam tartalék... de persze jobban átnézve láthatóvá vált, hogy nem a kar tört le, hanem a konzolból tört ki a kart rögzítő csavar. Hát konzolom az nem volt...

Kicsit jobban átnézve olybá tűnt, hogy egy kötegelővel úgy, ahogy a kb. a felénél eltört tartó kozolba pont jól fexik fel a kar, ha egy kötegelővel rögzítjük, akkor már-már használható. Ucu neki! Nem telt el 2 perc és ismét hadra fogható volt a nagy XR.

Ha már így neki veselkedtünk, akkor itt - félúton - neki estünk a reggelinek. A közönség is oszlásnak indult...

Most már kicsit visszafogottabban - főleg úton maradva folytattuk az utunkat a Nagy Bihar irányába. Valamilyen szinte a nagy Bálna túra nyomát követtük, de itt-ott azért más izgalmak után néztünk.

Végül bőven 3 után pillantottuk meg a Bihar csúcsot, amit már messziről is lerettentő hósapka takart. Na, oda még száraz időben is alig-alig tudtunk felmenni, így inkább a Pádis fennsíkot vettük célba - szerencsénkre még itt is találtunk havat, így a túrát sikeresnek nyilvánítottuk.

Haza felé Jocival egy nagyon jót döngettünk a főútés Menyháza között húzódó murvás úton - volt egy-egy rész, ahol már az aszfaltos tempónkat is hajaztuk... De aztán nem maradt más, mint az unalmas aszfalt. Úgy, hogy aszfaltoztunk... hosszan... Bőven éjfél után értem haza.

Jó buli volt! Köszi Joci!

Videó (ha már megnézted, akkor dobhatnál egy szavazatott a sportmororon is!):

Miért ne vegyünk tisztán berúgós motort terepre? - avagy: a mi az előzőekből kimaradt (sportmotor - szavazat):