Main menu
Nincsenek események

Gáborék ismét szerveztek egy kiruccanást a közeli hegyekbe, amelyre engem is meghívtak... A szokásos emberkéken (Gábor - EXC525, Robi - Pampera 280, Zolika - EXC 510, Levi - TM 530, Taki - Dr 250) felül, Csaba is csatlakozott hozzánk egy EXC 200-as nyergébe. Mivel Csaba főleg krossz körökben mozgolódott, így a motorja is iszonyat feszesre volt hangolva - szopott is a sárc emiatt rendesen.

Az első pár méter után meg voltam győződve arról, hogy Csaba rövididőn belül búcsút vesz tőlünk, de valami iszonyat jó kondival bírt - végig küzdötte az egésznapot. Eset-kelt, de jött... Aztán persze egyre jobban fáradt, így aztán a végén már szinte mindenki ment egy-egy felfutót vagy veszélyesebb patakmedret a kis KTM-mel. A legvégén még én is kipróbáltam, hiszen már egy ideje szemezgetek a 2T-es KTM-ekkel. Hát elsőkörben kurva magas volt, aztán másodikra meg iszonyat magas. Pipiskedve is csak egyik oldalt ért le a lábam és az indulási kísérletek alatt a legkisebb gázra is épp annyit emelkedett a motor, hogy már a pipiskedés sem ért le... Aztán valami iszonyat rövid áttételt viselt (ha jól rémlik, akkor 56/13) ennek következtében alig lehetett használni... Na, de a lényeg: valahogy csak felZéztem vele a kérdéses feljáróra. Visszatérve a feljáró közepén pihegő Csabához felajánlottam neki, hogy menjen fel a kis DR-rel - csak, hogy érezze, hogy milyen az, hogy ha egy "igazi!" motor van a feneke alatt... Nem volt könnyű rábeszélni, de tény, hogy még sokat kellett volna gyalogolni. Ráült és a meredély ellenére simán indult és ment végig... - a füléig ért a szája és valahogy nem is értette, hogy a közel egy misis csoda gépe miért nem tudja azt, amit a 300e-s nevetve...

Szóval boldog volt. Mire felrángattam az egy mázsámat a dombtetőre azzal szembesültem, hogy nem volt hajlandó leszállni a  kis dokiról... felajánlottam neki, hogy ha add 360e-t, akkor akár végleg is maradhat rajta. De nem merte bevállalni - félt az asszony haragjától. ;)

 

Na, innentől én az EXC nyergében feszítettem végig... Eleinte nagyon idegen volt az egész.

Vitathatatlan, hogy a futóműve még így fesztesen is kategóriákkal jobb volt, mint a kis dr-é... a nyomvájukat észre sem vette. De sajnos több pozitívumot nem igen talátam benne.. ;) Aztán egyszer Gáborral kicsit előrébb rongyoltunk és meg sem álltunk a világosi várig... Itt egy kicsit magamra maradtam - így volt időm legurulni a domboldalon és aztán feljönni rajta. A harmadik kisérlet után már tisztán látszott, hogy ha az egyest teljesen elfelejti az ember, akkor már-már egy használható gépet kap az ember. Már csak azzal kellett valamit kezdeni, hogy ha élesedett a helyzet, akkor pik-pak elfogyott a motor ereje. Olyan volt mintha egyik pillanatról a másikra kihúzták volna a konektorból... Aztán rájöttem, hogy ezt a gépet nem igen lehet egy adott fordulaton tartani - itt bizony keményen játszani kell a gázzal és ott is főleg a felső tartományban. Sajnos ilyenkor meg szinte folyamatosan kapart, ami az irányíthatóság rovására ment...

Na, mindegy - nem az enyém....

Mindenesetre ha mégis a 2T mellett döntök majd, akkor tuti, hogy ennél alapban nyomatékosabb gépet kell néznem.

Na, de a lényeget majdnem elfelejtettem: egy jót gurultunk, jó társaságban... a viszontagságok ellenére is csak úgy repült az idő. Alig tudtuk abba hagyni - így aztán nem csoda hogy bőven 9 után pillantottuk csak meg az eső felhők árnyékából szerényen csillogó Szeged fényeit...

Jövőhét végén mopedrally, de aztán ismét uzsgyi! ;)

Videó: