Main menu
Nincsenek események

Mivel Bociék elhúztak kétnapra triálozni, Gáborék meg egyéb okokra hivatkozva nem tudtak hétfőn motorozni, így nem maradt más, mint hogy nélkülük motorozzunk egy nagyot! ;)

Joci barátomnak elég volt megemlíteni, hogy mi lenne ha... és már jött a is kérdés: Hova?

Szóval nagy endurókkal vágtunk neki Romániának. Úgy terveztük, hogy egy egésznapot motorozunk - különösebb cél nélkül csak úgy... a motorozás öröméért.

Kedvünket csak kicsit szegte, amikor az aradi elkerülőn olyan zuhé fogadott, hogy kénytelenek voltunk egy benzinkút fedezékébe bújni előle. Ekkor derült ki az is, hogy az időjósok - szikrázó napsütés, eső zéró... - szavainak senki sem hitt, mert bizony mindenkinék volt esőruha. Gyors öltözködés és már meg is volt a terv: megyünk arra, amerre nem esik. Így az első körben Siriát célbavevő nyomvonal máris módosult Lipovára. Itt a várhoz nem sikerült feljutnunk - túl korai volt még a terhelés a fiúknak, inkább kihagytuk (de azért a nagy Dr-t még előtte elfektettem egyszer - csak úgy miheztartás végett).

A tavalyi bálnatúra erdei utjain csapattunk egy jót, élveztük a pormentességet és a lábaink között duruzsoló ménes jelenlétét... Nagyon kellemes kanyargós, dimbes-dombos részek jöttek. Majd a változatosság kedvéért egy meredekebb patakmederben ereszkedtünk alá. Itt a felhalmozott hordalék, kidölt fák és kövek próbálták a kedvünket szegni, de minden nagyobb fennakadás nélkül lendültünk át ezen az akadályon.

A felgyülemlett adrenalint és ízadságot egy murvásabb szakaszon vezettük le... De, hogy nehogy elaludjunk - igen nagy sebességgel. Ezek után megmásztuk a Mistrál útbaigazítói által megmászhatatlannak beállított patakocskát, ahol szintén voltak érdekes jelenetek, de a társaság legnagyobb örömére a videókamerázás végén vettem csak észre, hogy a rec gombot elfelejtettem lenyomni.

Levezetésként újabb murvás szakasz, kis borókással tarkítva. Gurahontra aszfalton érkeztünk meg. És ha már így belendültünk, akkor bizony aszfalton nyomtuk le egészen a Bihar lábáig. Ez kb. 30 km elég rossz minőségű, de azért kellemesen szerpentines szakaszt jelentett. Jocóval nagyon élvezetes ilyen helyeken menni, mert ő le sem tagadhatná aszfaltos múltját... a terepgumit is csutkára dönti. Minden percét, minden kanyarját élveztük... A hatalmas gödrökben fel-fel koppanó elsőtelók lágy dallamát elhallgatva kezdtük csak érteni, hogy miért nem találkozunk ezeken a kellemes kanyarokon speedesekkel... ;)

Ronya elégedettségét egy útszéli kilométeroszloppal való koccanással koronzázta meg - különösebben nem rázta meg.

A Biharra természtesen most sem sikerült feljutnunk, de legalább megpróbáltuk... előbb-utóbb csak leaszfaltozza azt a feljárót valaki... Itt esett, hogy Taki újra eldöntötte a Dr-t... Kezdtem megszokni. A hegyről lefelé gurulva a Dr is belejött a fekvésbe, mert az oldaltámaszán (sebességbe tétel ellenére) megindulva még egy utcsót eldölt - innentől kezdve nem volt önindítóm, mert tönkre ment a kapcsoló. De ennél súlyosabb bajunk nem esett.

Most már aszfalton téptünk hazafelé - hiszen délután 6 is elmúlt már. A szerpentitnen talán még az előzőeknél is jobbat mentünk. Aztán go... go... go... egészen addig, amígy 387 km-nél meg nem állt a nagy DR. Kifogyott a benzin. Opsz... nem vagyok én ehhez szokva. De ha belegondolok, hogy a javítások ellenére ismét végig csöpögött a karbim, akkor nem is olyan rossz az a 4,7l/100km-es fogyasztás. Szerencsére Joci már előbb tankolt, így kisegített fél literrel, amely elegendő volt a következő kútig.

Végül bőven 500 km felett teljesítve, 10 óra tájt értem haza. Ronyáék - akik még messzebbről jöttek - 750 km-t gurultak azen a napon és bizony ennek jelentős része terepen történt...

Gratulálok fiúk! Szép volt ... és köszönöm a társaságot.

Videó (Klikk ide a sportmotorra szavazni!):