×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2013-05-26 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2013-05-26 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Egésznapra esőt jósolnak a meteorológusok - de mi tudjuk, hogy ők gyakran tévednek, így aztán motorok a futóra... Irány Románia.

Megérkezve borús idő fogadott és bizony a terjengős tócsák láttan nem is volt kérdéses, hogy nem régibe bizony itt nagy eső volt. Beöltöztünk, elindultunk. Egyre sötétebb felhők vetették ránk sötét árnyékukat... és bizony nem is jutottunk teljesen fel a hegyre. Már félúton kénytelenek voltunk megállni és megunra ölteni az esőruhákat.

A felhőket lesve próbáltunk úgy kanyarogni, hogy lehetőleg a felhőmentesebb vidékek legyene előttünk, de kisérletezésünket izibe derékba törte az immár megállíthatatlanul zuhogó eső. A nagyobb lombú fák ideig-óráig tudtak csak nekünk menedéket biztosítani, aztán bizony ők is átengedték az áldást - áztunk.

 

De úgy éreztük, hogy állva esünk a legkevésbé - így álltunk... mint a lovak... Aztán, amikor már kellő ideig álltunk és most már biztosra vehettük, hogy ennél jobban nem tudunk átázni, elindultunk... Gondolom nem igen kell részleteszni, hogy milyen az amikor az amúgyis nedves, agyagos hegyi talajt újabb esőzés áztatja fel... Életemben nem mentem még ennyit csúszó első-hátsó kerékkel. De aztán szépen fokozatosan megszoktuk a tapadás mentes közlekedést és bizony pár óra múlva már-már élveztük is...

Közben az eső változatos intenzitással, de azért csak nem akarta abba hagyni.

Így jutottunk el a solymosvárhoz is, ahol előbb egy 6-7 hatalams kutyából álló falka jók megkerbetett minket... Aztán a nedvességet fittyet hányva a legütősebb feljárón mentünk fel a romhoz. Mivel turista ilyen időben kis sem dugja az orrát, így szavartalanul tettük meg a távot. Sőt végre úgy tűnt, hogy az eső is feladta - nem bírt velünk... gyáván visszavonulót fújt...

Épp erről (és a nőkről) értekeztünk, amikor is a távolban megjelent egy hatalmas feketeség és rohamos tempóban közeledett felénk. Feldobtam, hogy mi lenne, ha aszfalton mennénk vissza a kocsihoz... Gábor meg feldobta, hogy mit tudunk a papírkutyárkról...

Így aztán mondanom sem kell, hogy kb. 10 perc múlva természtesen ismét a hegyek közt ért utol minket újra az eső... Ő esett, mi meg estünk-keltünk... És ismét mi nyertünk! Persze nem volt ez olyan könnyű csata - néhol olyan sárzuhatagon kellett álmennünk, hogy a kis dr 12-es első lánckerekén meg-meg ugrott a lánc az erőlködéstől... Volt, ahol úgy elsülyedtem, hogy alig tudtam kirángatni a sárból a gépet... Aztán voltak sziklás és meredek feljárók, melyeken a nedvességtől alig tapadó kerekekkel alig tudtunk feljutni. DE... de hangsúlyoznám, hogy DEEEE a végén valahogy mégis a hegytetőről néztünk alá.

Kemény nap volt, jót gurultunk... Mint mondani szoktuk: életünk legjobb gurulásán vagyunk túl...

Ej be jó is lenne, ha valaki lemosná a gépemet...

 

Képek:

{gallery}enduro/2013-05-26{/gallery}

Videó(k):

Kivonatos (rövid) verzió: (a sportmotoron ide kérem a szavazatokat!)

Hosszú, vágatlan = popkornos verzió: