×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2013-06-08 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: templates/meet_gavern/bootstrap/output/bootstrap.css
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2013-06-08 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Gáborék hosszan unszoltak, hogy menjek velük endurózni, mert van még egy szabad hely a kocsiban és ha azt nem tölti be valaki, akkor anyagi csődbe fognak menni... Hát lehet ellenállni egy ilyen invitálásnak??

Szóval reggel 7-kor én is ott tobzódtam a többiekkel a futó körül, serényen pakolva fel a gépeket és a felszerelést. Persze mondanom sem kell, hogy Csaba barátunk az utolsó utáni pillanatban - épp, amikor indultunk volna hozzá felvenni őt - szólt, hogy a tegnapi fociedzésen annyira megütötte magát, hogy mi inkább menjünk anyagi csődbe. Csaba-csaba... én csak a te kedvedért jöttem volna el - exc-vel akartam motorozni. Na, de mivel már tényleg minden fent volt, így maradtam.

A célterületre megérkezve szerencsénkre az útköben fenyegetően fölénk húzódó sötét felhők szőrén szállán eltüntek, így vidáman készülődtünk - egyedül Levente dúzzogot kicsit, hogy már megint ő lesz a leggyengébb láncszem és, hogy irgum meg burgum.

 

Aztán elindultunk - bár előtte Robi pamperáján meglátva a kopatos triál gumit egy helybeli szaki azért kifejtette, hogy a tegnapi esőzés után neki ezzel a motorral esélye sem lesz feljutni a hegyre... Ej ha tudta volna, hogy valójában nelünk volt kevesebb a krossz gumikkal... Na, a lényeg: nekivágtunk. Mentünk-mentünk mendegéltünk, amikor is eszünkbe jutott, hogy de hova is megyünk? Na, ezen aztán jól elgondolkodtunk és végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk ma elérni a Dezna melletti várat. Betápláltuk a GPS-ekbe - melyek érdekes módon hol 48, hol 56 km-re jelezték. De az ilyen apróságokkal nem igazán foglalkoztunk, hiszen ekkora légvonalbeli távolság megtételére túl sok esélyt nem láttunk, így tök mindegy volt, hogy 48-at vagy 56-ot nem fogunk teljesíteni... ;)

De azért reménykedünk.

S mivel a legrövidebb út az egyenes, így természtesen hótra egyenest vágtunk neki a távnak. Az elénk kerülő terepakadályokkal csak ici-picit foglalkoztunk. A legtöbbön simán átlendültünk. Haladtunk is rendesen... 20 perc múlva a GPS szerint már 2 egész kilométert sikerült is megtennünk... :) Hát ez nem lesz így jó.

S miközben ezen tanakodtunk az egyik domb tetején, a kicsit lemaradt Levi olyan szerencsétlenül döntötte el a TM530-at, hogy annak bizony letörött az első fékkarja. Elsőfék nélkül terepen majd hogy nem egyenlő a tudatos öngyilkolássággal. Levi arcán látszott a megkönnyebbülés, amikor kezdett bene tudatosulni, hogy részéről a mai motorozás itt ért véget.

De nem volt szerencséje, mert bizony a rutinosabb motorosok mindegyikénél volt tartalék szett. Rápróbáltuk a TM-re előbb a Suzukiét, aztán a Gas-gas-ét és végül a KTM-ét is. Ez nyert. Kisebb átalakítással fel tudtuk tenni - és újra jöhetett a terep.

Most egy kicsit lazább nyomot követtünk, így volt lehetőségünk a frissen szerelt első fék finom hangolásásra is, meg persze Levi is elkezdte élvezni a motorozást.

Végülis kb. egésznap toronyirnt haladtunk Dezna irányába, de az egy órai ebédnél már tisztán látszott, hogy ebből nem lesz semmi: 16 km-t sikerült eddig csak megtennünk.

Sok nagyon jó helyen jártunk, sok sok igen meredek hegyoldalt sikerül magunk mögé utasítanunk és bizony elég gyakran részesültünk tájmasszásban is.

A nap egyik - talán legemlékezetesebb - helyére úgy tévedtünk be, hogy miközben egy szépen kitaposott ösvényen motorozgattunk... Gáborral az élen... egyszercsak benéz jobbra a mellettünk húzódó völgy irányába, majd visszakanyarodik és azt mondja, hogy "Ez meg lehetne csináni, de nincs annyi időnk..." Elvigyorodok... "Dehogy nincs..." és már zúgtunk is lefelé. Egy meredek hegyoldal, öreg fenyvessel benőve. Az évek alatt kiszáradt, kidőlt, elhúllott fákat itt senki nem takarította, vagy szedte össze. Így aztán a nyirkos talajon már lefelé is kellő izgalomba volt részünk. Persze a legaljára leérve szembesültünk csak azzal, hogy az ott futó patakon képtelenség átkellni... Olyan mély és meredek falú medret vájt magának, hogy hegymászó felszerelés nélkül még gyalog sem lehetett lejtuni az aljába.

Kicsit reményt vesztve nézelődtünk előbb szerte, majd szana is. És egyre inkább kezdtük egyetérteni abba, hogy "ehhez nincs elég időnk..." Végül Robival két irányba robbantottunk egyet. Neki a hegyoldalnak - hadd lássuk meddig jutunk. Meglepően jó nyomot sikerült kifognom. Csak egy-egy nagyobb kidőlt fa átugrasztása törte csak meg a lendületem, de éreztem: itt van még mit keresnünk... Így aztán Gáborral neki láttunk eldobálni a kiszemelt hasítékon a hulladékfát. Kb. 10 perc alatt sikrült megtakarítanunk egy egész hosszú neki futót. A remény hal meg utoljára.

"Menj egyenest, amíg tudsz, aztán Z-z balra..." - kész volt a terv.

Gábor az EXC-vel úgy vágott fel, hogy ihaj (ld. videó vége felé a mohás, sziklás lejáró előtti szakaszon a fenyős feljáró), aztán a Z-zést is példásan kivitelezte... nem lesz itt baj. Jött Taki. Hát felfelél még csak csak... de bizony a Z-nek már a közepén elcsesztem, kellett egy kis segítség, hogy újra irányba rakjuk a kis dokit, de aztán nem volt akadály. Levi már a Z előtt elvérzett, így a TM-et is Gábor hozta fel. Talán még az EXC-nél is látványosabban. A pamperának ez meg sem kottyant...

A hegytetőn kipihentük magunkat és úgy döntöttünk, hogy irány Aranyág, irány a kocsma! Megitattuk magunkat, elnyaltunk egy jégkrémet és már fordultunk is vissza, hiszen most már tényleg messze a kocsi. ;)

Visszafelé különösebben nem volt eseménydús az út - leszámítva, hogy Levi annyira unalmasnak találta, hogy lépten nyomon elaludt. Hatalmasakat ásítozott és az egészet próbálta ráfogni a leeső vércukorszintjére, de mi láttuk rajta: unja az egészet, izgalmakra vágyik.

Hát ha már így, akkor legyen! Egyik völgyet, a másik után szeltük keresztbe. Már épp kezdtünk belendülni, amikor is kiderült, hogy Levinek se híre se hamva. Ez elaudt. Visszamentünk, felébresztettük és most már kijárt ösvényeket követve téptünk a kocsihoz.

Szép nem volt, jó idővel - jó társasággal.

Képek:

{gallery}enduro/2013-06-08{/gallery}

Videó (sportmotoron szavazásra klikk ide):