Main menu
Nincsenek események

Mint már említettem - Tamási dicsőségét emelendő Zoltán barátunk - elkísért minket az év valószínűleg utolsó endurós kiruccanására, mivel az egyre zordabbá válló időjárás miatt valószínűleg idén már csak kis eséllyel fog újra összeállni a csapat. Így ezt a gurulást alapvetően olyan évadzárónak is szántuk.

Kifejezetten jól sikerült a túra, kellemes volt a terhelés és hihetetlen jó a tapadás. Az émények mellett még egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: A román határon át lehet lépni hagyományos lapozós személyi igazolvánnyal is.

És ismét megerősítést nyert azon állításom, hogy erős csapat mellett egyáltalán nincs lehetőség videót készíteni. Bizony a kis Samsung kamerám úgy utazta végig az egésznapot az ővtáskámba (hasonlóan a két héttel ezelőtti triál évadzáróhoz), hogy még csak egy pillanatra sem került elő. Ezért a képes beszámoló elmarad, de szerencsére Zoltán pár mondatban megosztotta velünk élményeit, amit izibe közzé is teszek:

"Pár szóban, valószínűleg az idei utolsó erdélyi túráról (nekem)!

Hetek óta nyaggatom Takit, elmennék velük egy rövid,velős csapatásra!
Péntek este jött email: vasárnap oké? (ennyi, se puszi, se pá!)
Mondom ez csak profi szervezés lehet,megpróbálom!
Szombat délelőtt pihentető favágás, délután elkezdtem összepakolni a motyót. Úgy döntöttem lemegyek szombat este, kollégiumban alszom, mert reggel fél 4-kor nem volt kedvem kelni. 200 km Szegedig, ha köd van, még alá is szaladok!
Este a szálláson 9 körül eszembe jutott: az útlevél otthon maradt!
B+++! Régi személyim van, havert már visszaküldték ilyennel!
Na ez jó volt altatónak!
Reggel fél 7 találka,Taki elkésik, majd közölte: otthon maradt a páncélja és senki nem tudja, hogy átengednek-e?
Saját kocsival megyek, ne szivassam  a többieket, ha visszadobnak. Robi átült hozzám, hátha ismerős a határőr. Nem volt az, de csont nélkül átengedett!
Átpakoltunk 1 kocsira, odaértünk rendben! Taki öltözködés közben:otthon maradt a nadrágom... is (még szerencse, hogy motort hozott...)
 
Az erdő csodaszép 1000 színe volt! Bejártuk keresztben, kasul!
Úton alig mentünk, igazi enduro volt, csak a fák között fel-le! Olyan feljárókon mentünk, magamon is elcsodálkoztam, irdatlan hosszú  meredélyek voltak.
Kb 13 körül az egyik kijáró vége előtt elfogyott a lendület. 10 m a csúcs!
Na itt 10-15 percet reszeltem, a motor akku már gyengült, rugdusni kellett, de nehezen kiértem, sok energiát vesztettem! Gondoltam szét unták már fenn magukat!
Hatalmas mákom volt: Takinak defekt volt hátul, lett 20 percem fújni! Hát kellett is!
Nagyon tuti helyeken jártunk, patakmedrekben, lendület nélküli felugrókkal, szűk katlanokban, sűrű bokros részeken. Nagyon neház helyeken is, volt harc rendesen! Ez a MOTOROZÁS!
 
Egy pihi alkalmával mondja Taki 6-7 km az autóig az kb 2 óra. De! Ekkor már kezdett szürkülni!
A ktm-en Xenon lámpa van, tökéletes fénye van, de akkuról megy. Az enyém már meg sem forgatta az önindítót, nemhogy világítás!
Kezdtem izgulni, sötétben széthordanak a medvék!
Az utolsó pár km-t korom sötétben tettük meg, másodpercekig világított a lámpám, amíg volt delej  az akksiban, aztán 1-2 percig a többiek világításával mentem! CSodás volt! Ekkor a drága Gábor kitalálta: van itt egy rövidebb ösvény, a fák között! Na azt már nem vállatluk(tam) be, visszakepesztettünk a turista útra!
Vaksötétben ez sem volt egyszerű, de épségben kiértünk a kocsihoz!
Pakolás, go haza!
A határtól akkora köd volt Szegedig, 2 csíkot láttam!
20 óra körül átpakoltunk, megköszöntem a lehetőséget, nagyon-nagyon tetszett a motorozás, bár rettenetesen elfáradtam! Ilyen társaságban, ilyen helyen öröm motorozni! Remélem tudok még jönni!
Szerencsére hazáig semmi köd nem volt 11-re hazaértem!
Hétfőn alig bírtam felkelni az izomláztól, de nagyon megérte!
 
 
Ezúton is köszönöm a fiúknak a meghívást, tényleg nagyon jó volt!
 
M. Zoli"