Main menu
Nincsenek események

Dukai Zoli barátunk már nagyon régen felvetette, hogy egy pár napos túrára szívesen meginvitálná a magyar tenere klub tagjait. Úgy döntöttem, hogy ideje kipróbálni, vajon meg tudok-e maradni a motoron terepen.

Az utolsó pillanatban csatlakoztam a bandához. Nem volt túl egyszerű, mert hiába akartam rábeszélni őket, hogy menjünk autóval a célterületre, ők kötötték az ebet a karóhoz - nem azért vettek túraendurót, hogy szállítgassák őket. Na, jó - akkor jöhet a kis Beta Alp 4.0 túrásítása... Ez abból állt, hogy a vadi új krossz gumikat lecseréltük egy kicsit kopottabb krossz gumikra... és előre felraktam egy univerzális plexit, hogy ne szedjen róla le a szél. ;)

Csütörtök-péntekre szabit vettem ki és csütörtök reggel felpakolva vártam az ország különböző részéből összefutó bandát. Kilenc óra tájt mindenki meg is érkezett.

Eljött Skalp, Békéscsabáról - ő egy nagy név a túraendurósok világába. Hadd említsem meg, hogy jó magam is az ő vezényletével voltam először külföldi endurós túrán. Az ő felügyelete mellett tettem meg Erdély hegyvidékén az első métereket. (Ld. Taki motoron - kék DRZ 400 S - a kép egy ilyen túrán készült.) Igazából Skalp a Dr Bigesek oszlopos tagja, de az utóbbi időkben túl sokat kellett neki aszfalton motoroznia, így a Big mellé bevásárolt egy Africa Twin-t is. Erre a túrára azzal jött... - most fog először lemenni aszfaltról az új szerzeménnyel.

Jött Mati, a Tenere klub pártoló tagja egy Dr650RS nyergében. Mati a munkája miatt csak nagyon heptikusan tud résztvennia  közös gurulásokon, de olyankor mindig teljes erőbedobással és lelkesedéssel. Jó arc - szeretjük.
Az egyik túrán elkértem tőle a nagy DR-t és ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy nekem is kell egy ilyen - vettem is és sokat használtam is. Sajnos az enyém már nincs meg - de úgy érzem, hogy fog még az én garázsomból is ki gurulni egy nagy Dr újra.

Megjelent Mistrál is a Tenere Club frissen megválasztott vezérbikája egy XTZ660 nyergében. Ő még elégé friss motoros, de nagyon lelkes, bár kissé szétszort és épp ezért csak közepesen tudjuk őt komolyan venni. De az utóbbi időben egyre gyakrabban ténylegesen is megjelenik azokon a rendezvényeken, amelyekre feliratkozik... Lehet, hogy megkomolyodott? Amúgy motorozás területén is sokat fejlődött - ezt köszönhető a vezetés technikai tréningeknek (szerinte..), amibe csak az az érdekes, hogy aszfalton már-már elalszik az ember mögötte, de terepre érve pikk-pakk felpezsdül a vére.

És végül - de véletlen sem utolsó sorban - megjött még Joci is, aki Regál. Ő a nagy endurósok hivatalos videósa. Valami hihetetlen, hogy minden nyersanyagból ki tudja hozni a legjobbat. Olyan legjobbat, ami igazából nincs is benne - hogy csinálja? Talán ezt hívják alkotásnak? Na, mindegy - nem fényezem... ha majd erről a túráról is elkészíti a saját filmjét, akkor meg fogjátok érteni, hogy miről beszéltem. Amúgy Ő a transalposok táborába tartozik, de leginkább motorozik.

Ja - és ne feledjük: ezen nagyendurók közép pofátlankodtam be a szerény 145 kg-ot nyomó Betámmal, aminek a 350 köbcentis blokjától sem kell csodákat várni.

Szerencsére komolyan vették, hogy 100 km/h-nál többen nem szívesen mennék, így a magyar szakaszon Mistrál, majd a szerben a Dukai Zoli által diktált tempó tökéletesen megfelelt nekem is. Köszönöm!

Az odaúton egy váratlan baleset azért csak becsúszott.

A messzeföldön (soha nem hallottam még róla...) hírhedt szerb fehér aszfalton az Africa Twin egy visszafordító kanyarban leelőzte a földön csúszó Skalpot. Skalp az előző benzinkútnál vette észre, hogy a túra nadrágjába mosás után elfelejtette visszarakni a térdprotektort... Szerencsére nem ment túl nagy tempóval, de az egyik térdéről így is szépen lehorzsolta a bőrt (persze a nadrág is kilukadt). A motorja két nagyon apró karccal megúszta. Ej-ej-ej... Innentől kezdve én is visszább vettem, mert a krossz gumi az krossz gumi... - bár eddig semmi jelét nem vettem a csúszásveszélynek, de jó lenne, ha a rehab túrámról nem egyenesen a korházba mennénk...

Magáról a túráról:

A hazánktól távol szakadt, de minden ízébe magyar Zolin kívül még 3 szerb legény vállalta fel a vendéglátás, idegenvezetés nemes feladatát. Tették is ezt úgy, hogy mindenki megírigyelhette volna tőlük... vagyis inkább tőlünk a kényeztetetést. Nem győzzük kifejezni hálánkat és elégedettségünket. A koszt és kvártéj 5 csillagos volt - sajnos a lányokkal nem szolgáltak, de azért a hegyekben így is volt szopás bőven.

Az első nap Mistrál defektje akarta derékba törni a lendületünket, de a vastagfalú belősnek köszönhetően egy defektspré simán megállította a levegő kiáramlását... Egy nagyon kafa hegyoromról megcsodálhattuka boszniai határt és a csodálatos kilátást... Aztán különgöző - hihetetlenül jól karban tartott - erdei murvás utakon tekeregtünk, majd egy fakitermelők által használt nyomon próbáltunk meg átvágni a hegyen. Itt már előjött a túraendurók tömegéből és a TKC80 saras körülmények között mutatott tapadási képességéből származó hátrány. Estek keltek a legények, de végül hol így, hol úgy (tólva-vonva), de mindenki feljutott.

Másnap reggel zuhogó esőre ébredtünk.

Türelmesen megvártuk, hogy elálljon... de nem állt el. Így aztán délkörül a Dukai gyerek kifejtette, hogy ő endurózni jött és egy kis eső ebben nem akadályozhatja meg... Van-e valakinek kedve vele tartani? Persze, hogy nem volt... aztán Mistrálnak mégis... Ennek végül az lett a vége, hogy mindenki lóra pattant (kivéve az egyik vendéglátónkat, aki már tegnap is magas lázzal küzdött). Nagyn jót csapattunk. Sok-sok helyen megfordultunk, várost néztünk, hegyet másztunk, patakmederben motoroztunk - még akkoris, amikor nem akartunk... Végül egy nagyon jó endurózás kerekedett az egészből - és természtesen szarrá ázott ruhákkal kérkeztünk meg a szállásra.

Aztán hazajöttünk. ;)

Mesélhettem volna részletesebben és szebben is, de ha tényleg érdekel, akkor gyere el jövőre!

Videó:

Vágatlan és nyersen:

Skalp álatal készített igényes képeket itt tekintheted meg:

https://plus.google.com/photos/101430474702378805939/albums/6025958216631360369?banner=pwa