Main menu
Nincsenek események

Kisütött a nap, az időjósok szombatra szárazságot, vasárnapra csapadékot ígértek. Még szép, hogy megcsörgettem a srácokat - mi lenne, ha kimennék Romániába gurulni egyet? Most? Most... Hó? Nincs... - jössz? Nem...

Na, szépek vagyunk. Ha meleg van, az a baj. Ha hideg van az a baj, ha nem megyünk, az a baj. Ha megyünk, akkor meg az. Így aztán az állandóan érdeklődő tömeg ellenére Gáborral édes kettesben vágtunk neki ennek az útnak. Mivel csak ketten voltunk, így azt is kipróbáltuk, hogy vajon az újszerzeményű Mercedes MB100-as kisbuszba be tudjuk-e szuszakolni a Suzuki DR250-est és a KTM EXC525-öt anélkül, hogy a 4. üléssort is ki kellene szerelni..?

Jelentem: befértünk. ;)

Viszont az kis busz bizony 9.3 litert fogyasztott 100 km-enként - szóval nem ő lesz a gazdaságos szállító eszközünk az tuti.

Egész nap ragyogó idő volt. Már-már koratavasziasan meleg, szikrázó napsütés... csak egy-egy árnyékosabb helyen megbúvó hófolt árulkodott a valós évszakról. Szerencsénkre sár se volt - tapadás első osztályú. Az oly sokszor lehetetlennek tűnő napkezdő feljárót oly lazán teljesítettük, hogy ihaj! Jó hangulatban, szép tempóban faltuk a kilométereket. Aztán egyszer csak motorhang ütötte meg a fülünket - Gábor elkezdte követni a nyomokat és pár perc múlva Gabriellék kis társaságára bukkantunk, akik egy kisebb emelkedővel birkóztak. Kicsit beszélgettünk - aztán goooo...

Pár óra kellemes motorzás után ismét endurós hangok... ismét követtük a nyomokat és egy patakmederbe újra Gabriellékre bukkantunk, akik most egy-két keresztbe dőlt fát akartak krossz gumival ketté vágni - nem túl sok sikerrel...  ;) Most kicsit hosszabban maradtunk, pihegtünk... aztán ketté váltunk. Gábor meg akarta mutatni az előző endurós verseny azon feljáróját, amely még Jarvis-t is megakasztotta. Megnéztük. Iszonyat volt... ja..., hogy ott egyesek motorral szoktak felmenni?

Hát ha nem lett volna annyi avar... ha nem most olvadt olvadt volna el a hó... ha nem lett volna olyan qrva meredek... és ha motorozni is megtanultunk volna... na, akkor nem egy óráig küzdünk vele az biztos. :))

Szóval kellemesen elfáradva értünk vissza a kocsihoz - jó volt, szép volt... ideje volt.

Képek: