Main menu
Nincsenek események

2016. május 20-án lesz az első általam szervezett külföldi DR-es túra. Ennek a bejárását ejtettük meg most hétvégén Tomi barátommal.

A leendő nyomvonalról nem nagyon szeretnék elárulni semmit - jó lesz. Ennyi. ;)

Ez történt Tomi szerint

Gondolkodtam miként is köszönhetném meg a barátomnak, hogy megmutatta nekem Erdély azon oldalát melyet már nagyon régen szerettem volna látni. Aztán úgy döntöttem ha leírom elejétől a végéig, talán kismértékben vissza adja mennyit is jelentett nekem ez a túra.

Kavarognak fejemben a fantasztikus élmények, de a történet valahol több tíz éve kezdődik, hiszen a nagyapám az, aki a csodaszép Erdélyről mesélve betette a bogarat a fülembe.

Pár hónapja vettem egy Honda Nx 250-et „lapra szerelve” Peti barátomtól. Pár hét alatt össze is állt a kis gép, inkább működő lett mint hibátlan. A kerekeket valaki átfűzte supermotó, utcai keréknek, így nem igazán volt alkalmas terepre. Nem is zavart túlságosan a dolog egyéb teendőim miatt, úgy sincs időm  motorozni. Ám ekkor jött a csavar, a Taki rám kérdezett, hogy áll a kis vas? Mert ha van kedvem el mehetnék vele hétvégén egy túrára. Bele voltam fáradva az itthoni monoton, szürke napokba, hát miért is ne. Gyorsan gumi csere lett, az utcai le, endúró gumi fel. Sajnos később ki is derült, hogy ide komolyabb gumik kellettek volna.

Szó-szó, péntek reggel már Szegeden aludtam. Nem teljesen nyugodtan, hisz míg leértem szegedig, én furcsállottam a motorból jövő hangokat, az első egyhengeres négyütemű gépem. A kedves vendéglátás, az esti beszélgetés, a finom házi tyúkhúsleves, mind egy-egy szép gondolat.

Ám szombat reggel útra keltünk. Határátkelő, unalmas autó utak, semmi, és végre egy messziről is jól látható hegy. Na végre!

Az első megálló egy várrom. Had szóljon. A Taki eltűnt előlem. Emelkedő, nem gyenge! Szűk bozótos ösvény. Egyszer csak felbukkan az álló Taki, és mutatja az irányt, arra. Persze hogy a két lehetőség közül mindjárt a nehezebbre sikerült mennem. Vissza is csúsztam egy bozótosba. Na, de csak sikerült be vennem a várat. És kezdetét vette, egy „ hullámvasút” hegyre fel ,völgybe le, már nem számoltam hogy hány hegyen mentünk át. Volt patak meder, tele kövekkel, kidőlt fákkal,  – rám dőlt motorral – többször is. Kérdések, merre menjünk akkor? Jótól kérdezed, te legalább tudod, mit akarsz, én azt se tudom hol vagyunk! De a főnök sosem volt meglepődve semmin. Én meg mentem szorgalmasan mögötte mindig, hol közel, de leginkább távolról.

Volt szakasz, ahol többet volt rajtam a motor, és nem fordítva. Volt, ahol indián módján analizáltam a talajt, vajon merre mehetett a motorral? Olyan lejtő, hogy ha van nálam vasmacska kidobom azt is. Legelésző tehenek, kecskék, birkák, lovak, motorost kergető kutyák. Sas, ami majdnem leveszi a Taki fejét. Volt vendégmarasztaló sár, ketten alig bírtuk  kiszedni  a motort. Volt telefon keresés a patakba. De rohant az idő, jó társaságba!

 

A szállás hely pedig messze, kicsit pörgősebbre lett véve a dolog, vettünk vacsorának valót, tankoltunk, és kerestünk egy kellemes kis menedék házat. A lényeg a tábor tűz! Ahogy lobog, az embernek mindjárt jobb hangulata támad.  A hosszas esti beszélgetés után egy nyugodt alvás  jöhetett volna, ha nem egy 100 decibelen működő patak mellett sátoroztunk volna. Na de aludtunk is. A kenyér galacsin jó füldugónak tűnt.

A vasárnap a hazaúté, de pont útba esnek a legjobb részek. Bihar, Pádis. Ez a hegy leírhatatlanul szép. Hosszú köves szerpentinen elértük az autóval járható szakasz végét. Innen kezdődött az igazi terep. Itt valóban kilépett az ember a komfortzónájából. Durva emelkedőivel igazi mérce a Bihar. Még inkább megerősödött a teória, ennek a guminak semmi helye a motoron. Lényeg a lényeg: ketten küzdöttük fel az NX-et az utolsó 200 méteren. Aztán megláttam a hegy másik oldalán autópálya jön a csúcsig!  Jégeső és hó várt minket odafenn. Aztán jöhetett volna a Pádis, de akkora kidőlt fákon, és sziklákon, meg se próbáltunk felmenni. Így egy alternatív útvonalnak hála, meggyőződhettünk arról is, hogy a medvére figyelmeztető táblát nem viccből szokták kitenni. Aztán egy kellemes kis szerpentinen, simán legurultunk a hegyről. Következett a sokak által unalmasnak mondott aszfalt út a határig,  a nem egyszerű minőségével accidente, az ásós paraszttal. A határnál gyors átkelés után szerviz, és a következő már magyar településen, amolyan Takis búcsú: egy intés a motorról. Ki erre, ki arra.

A haza út eseménytelen volt, végig gondoltam a történteket, hihetetlen volt.    

 

ui.

 

Aztán meg láttam a saját külön bejáratú hegyemet,  a Sár-hegyet csak pár napig nem láttam, és hogy tud hiányozni. Mintha a Bihar kistestvére lenne. Még egyszer kösz.

De pár képet közzé teszek:

 

És ha majd elkészül a videó, akkor azt is:

 

 

Tomi élménybeszámolóját csak egy kis szösszenettel egészíteném ki:

Már túl voltunk a Nagy Bihar csúcson, az Aranyosi völgyön... épp a Galbinai vízkitörést kezdtük megközelíteni, amikor is az úton előttem egy vaddisznót véltem felfedezni, ahogy az két nyom közti füves részen csinál valamit. Lassítottam, nem tűnt túl kicsinek - nem lenne szerencsés neki menni, főleg ha netán-tán még a cocák is itt vannak. Megállok.

Nem vett észre... (A hegyről lefelé nekem szokásom kikapcsolt motorral gurulni, valahogy olyan természetbarátabb) Dudálok egyet - abból nagy baj nem lehet. Látszik, hogy megrezzen - feláll... FELÁLL???? Megfordul...

Uram Isten - ez egy medve!

Olyan 20-30m-re álltam tőle, megfordulni nem nagyon tudtam volna - az út keskeny és amúgy se igen mozognak a végtagjaim.

Rám néz - meglátja bennem a vacsorát és elszalad.

Ezt megúsztuk.

De a konklúzió:

  1. Nem minden disznó, ami annak látszik...
  2. Lehet, hogy jobb ha zajjal jár az ember??
  3. Minden évben itt táborozunk a gyerekekkel (max. 300m-re). Itt medve?? Soha nem hittem volna.
  4. 12 éve röhögök a Pietrosa után kirakott, medveveszélyre utaló táblán - mától nem.
  5. A medve nem volt nagy - a kaukázusi kutyán talán nagyobb... de testes. A helyiek azt mondják, hogy a román medve ilyen. De ne tévesszen meg: nincs olyan év, hogy ne tépnének szét valakit. (Felállva max. 150 cm, de inkább kisebb... feküdve meg simán vaddisznónyi vala.)
  6. Ja - és a Biharon május 9-én már csak elvétve volt hó.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés