Main menu
Nincsenek események

Megjöttünk.

Végül 7 fő jelentkezett a túrára.

Tünde, Sanyik, Vince,Csaba, Dekimoto, Gergely, Zoltán.

Ebből 5-en mondták tutira és 4-en jelentek meg a startnál és 2-en fejezték be a célban. ;)

Tünde és Csaba - motorhiba miatt indulás előtt lemondták.

Vince sorozatos baleset áldozat - lábadozik.

Sanyikára a bank helyett a munka szakadt rá - nem tudott szabit szerezni.

Ez történt Gergő szerint:

Pár gondolat erről a csodás és maradandó élményt adó túráról, ami számomra a megmérettetésről és a kitartásról szólt. Alföldi gyerek lévén, hegyet azelőtt nem igazán látva vágtam neki az útnak és már az indulás előtt eldöntöttem, ha megszakadok is végig csinálom. Az első kilométerekben megmászott hegyek és a frissen szerzett térdsérülés az elején kicsit elbizonytalanított. Megkérdeztem magamtól többször is, hogy jó helyen vagyok-e, de az első pihenőhelyen megivott sör után hamar átbillentem a holtponton. A sérülés ugyan végigkísért a túra egészén, sőt még most is lábadozom, de amikor motoron ültem semmim nem fájt. :)
A srácok előttem nagyon jól leírták mire kell figyelni, ügyelni, de az ismétlés sosem árt. Én is mindenképp a csomagok méretének és súlyelosztásának megválasztását helyezem előtérbe, mindezt úgy, hogy a motor kényelmén és kezelhetőségén ne sokat változtasson. Továbbá nem árt a megfelelő kondi sem, mert a patakvölgyben felfelé menethez és motor felállításához még jól jöhet. ;) Sajnos nálam sokszor előfordult oxigénhiányos állapot, ilyenkor a csoporttagokat ügyesen bomlasztottam, hogy haza kellene menni! Mit ne mondjak ez egész jól sikerült :D Számomra nagyon sokat jelentett még a guminyomás terepviszonyokhoz való beállítása, persze ehhez nem ártanak a jó gumik. Jah és a gázt húzni kell mint állat!!! Ezt a Zoli szájából oly sokszor elhangzott mondatot egy életre megtanultam. Ha nincs lendület, mész a lecsóba, de inkább sehova vagy ami még ennél is rosszabb, hátraesel. Olyat is csináltam, mert miért ne, egyszer mindent ki kell próbálni és amúgy is olyan jó...:)
Nekem a sátorozós rész különösen tetszett, mert itt a nap végén megpihenve, szalonnázva, sört iszogatva jókat beszélgettünk. A patakvölgy amit kiválasztottunk csodás és ideális volt a napi fáradalmak kipihenésére, így kétszer is ugyan ott pihentünk meg. A srácok nagy örömére második nap még a sátor állítása és a pakolás is gyorsabban ment a kelleténél. A Nagy-Bihar csúcsának meghódítása tényleg csúcs volt, nagy örömömre oda is feljutottam. Innen gyönyörű körpanoráma nyílik a Trianonkor elcsatolt magyar tájra. Ide fel kell menni és látni kell és érezni kell....

Zárásként szeretném megköszönni Takinak idegenvezetést, a gumiszerelést, a cserész életbe való betekintést és természetesen a extra könnyed útvonalak választását! ;)
Zolinak a türelmet, a segítséget és a fuvart!

Dekimotó és Ocs jövőre kapjátok össze a gatyátokat meg a papucsotokat, mert az kell és Világosodjunk meg! ;)
 

Remélem jövőre újra találkozunk!

 

Pár mondat Taiktól

Dekimoton nagyon lelkes volt, sokat készült, szervezkedett, de az első 20 km megtétele után úgy döntött, hogy ez nem az ő túrája, szeretné épp bőrrel és motorral megúszni - inkább kiszáll. Végül Gergő és Zoli jött végig a túrán, bár a felkészültségükben azért itt is akadt hiba... ellenben lelkesek és kitartók voltak. Zoltán még rutinos is... ;)

A lényeg: egy kicsit én is döbbentem álltam azon tény előtt, hogy Zoltánon és Rajtam kivül SENKI nem próbálta ki otthon, békés körülmények között, hogy hogyan fog kinézni a motorja felcuccolva, hogyan fog viselkedni a csomagokkal - egyáltalán felfér-e rá az a cucc, amit elhozott... ;) Ilyen szempontból épp Dekimoto tűnt a legjobban felkészültnek - ezért is csodálkoztam azon, hogy az első lehetséges helyen (aszfalt) a visszatérés mellett döntött. Hiszen a takacsek.hu oldalon van fent egy rakás szöcsketúra - látható, hogy mire számíthat az ember. Gergő iszonyat túlpakolta magát, de legalább nyögött... ;) Zoltánnak nem a csomagméretével, hanem a DRZ-re eszkábált csomagtartóval gyűlt meg a baja (így a második napon érzékeny búcsút is vett tőle és áthelyezte az egész pakkot az első sárvédőre és a hátizsákjába - nem mondom, hogy mindig őszinte volt a mosolya...). Nekem természetesen semmi bajom nem volt a csomaggal - eltekintve attól, hogy hol ezt, hol azt nem találtam meg benne... ;)

Az útvonal változatos volt és kellemes kihívásokkal tarkított. Természetesen a távolság miatt indokoltan voltak összekötő, igen poros és unalmas szakaszok is, de ezeket egy-egy jól időzített defektszereléssel fűszereztük...

Várom a fiúk élménybeszámolóit!

Közbe készítgetem a videót, de addig is itt a képek:

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés