Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
125-ös mopedekkel Erdélyországba (2020. Jul. 13. - 2020. Jul. 19.)

Idén is megtartottuk a Taki Baráti Kör évadnyitóját Erdélyországban.
Az idei terv: Világostól átmotorozunk Mennyházára, ahol eltöltjük a következő napot, majd harmadnap vissza Világosra.
Hogy mi jött ebből össze? - hát ha megérkeznek az élménybeszámolók és a videók... - majd neked is világossá válik.

1. nap videó:

 

 

1. nap vágás nélkül...

 

 

Egy kis fejkamerás a patakvölgyből:

 

 

 

Így látta Tomi:

Van egy srác Szegeden. Próbálja össze hozni a motoros népeket.
Na ez a krapek rá szokott arra, hogy Évad Nyitóval kezdi az Erdélyi túraszezont, és meg hív boldog-boldogtalant, kicsi-nagy motorost. Lényeg a lényeg, ha már jelentkeztünk két robogóval a turnéra, vagy együtt érzésből, vagy csak mert szimplán ő sem százas, szintén robogóval tervezte a túra megtételét.


Így látva, hogy nincs veszteni valónk, bátran bólintottunk a robogóinkkal az indulásra.
A rajt péntek reggel 10 óra, Világosi benzinkút.
Utálok hajnalban, illetve este vezetni, Gonda Tibor Robogós szaktárs fel ajánlotta szerény szálsálehetőségét Békéscsabán, így a csütörtök este ott aludtunk már. Ezért péntek reggel csak rövid távot kellett pihenten megtennünk az indulásig. A sok ismerős arc, a gépsárkányok látványával arányosan egyre csak nőtt bennem az adrenalin, ez kérem kemény lesz. Az indulást már lassacskán megszokom, többnyire elcsesszük, nehéz elindítani egyszerre ennyi embert.
Aztán jött az első kihívás, a VÁR.
Kiváló kis robogóinkkal úgy vágtattunk fel mintha mindig ezt csináltuk volna. A látvány már-már megszokott odafent, mégis minden alkalommal új és izgalmas.
Szokták kérdezni, hogy nem unalmas, robogóval menni gyök-kettővel terepen? Igazából sosem siettem sehova, ha már nem vagyok otthon, akkor jó helyen vagyok! Ha kiszabadulok az udvarról, és kicsit is szebb helyre érkezek, minek rohannék. Ennek a gondolatnak aztán lett böjtje is. Minek is rohanni?! A vár után a Zarándon, Zarándokoltunk - Zarándoltunk? valami, lényeg, hogy a terep részletei ismerősek, nem emlékszem kirívóan durva terepre.

Ja. Meg még mit nem! Jött pár, patakmeder, csak az érzés kedvéért. Aztán olyan kaptató, hogy a robogóink gyengeségét MOTIVÁCIÓVAL kellett pótolni. Az emlékeimben teljesíthető emelkedő ki fogott sokunkon. A seggemen is levegőért kapkodtam. Volt egy gyenge Zoxigén hiány!

Minden pólusomon keresztül a levegőért esedeztem. A kihívás! A Majd Megmutatjuk, végül felsegített a csúcsra. Asszem itt volt a lelki mélypont, a legmagasabb részen. És ahogy szokott lenni az emelkedő után lejtő jött. Mit lejtő, inkább néhány szakadék. Jó pár alkatrészt hátra hagyva azért át értünk egy biztonsággal járható erdei útra, itt az időhiány miatt döntés született: irány le a hegyről.
Az első kis település üzleténél rövid regenerálódás után, mi robogósok visszatértünk a hátra hagyott transprterért, és azzal mentünk a szállásig, a csapat zöme pedig lábon, mocival. A szálás, a vacsora teljesen megfelelő volt. Hosszas beszélgetés után mindenki lepihent, szerintem senkit nem kellett altatni.


Jött a szombat. A reggeli esős idő nyomasztólag hatott ránk robogósokra, nekünk ma nem terem babér! De a kiadós reggeli után egy autós túra mellett döntve, kezdett visszatérni a pénteken elvesztett életkedvem is. Irány a Pádis.
.... de miért mentek a hosszabb úton..?
És kezdődött a kaland ismét. Elsőnek az aszfalt fogyott el, aztán a köves út, s végül az út is, no de a lényeg, hogy egy jót saraztunk.

Persze ezen a RÖVIDEBB úton, nem értük el a Pádist. Visszafordulás után döntést hoztunk, robogós fejjel láttuk felesleges maradnunk, annál inkább, hogy a Tibornak közbe jött egy "muszáj haza mennie telefon", én pedig simán hazaérek még éjszaka előtt, igy mi leléptünk. Jó kis Zarándolás volt, ha máskor meghívnak ismét szívesen megyek majd.
Köszönjük TAKI.
____________________________________________________________________________________________________________________________

Így látta Nagy Tibor a TBK évadnyitó 2019.  3. napját:

 

TBK 3. nap. Menyháza-Világos

Ez a nap sem úgy alakult, ahogy elterveztük. Reggel felvágtattunk a hegyre, hogy Taki régi vágya teljesüljön (Arad hegy vagy mi ahová fel akartunk jutni?) de a tervezett track  nem volt járható a sok bedőlt fa miatt...De legalább az időjárás kegyes volt hozzánk. A tegnapi egész napos eső után ma ezerrel sütött a nap.  Így dózer úton átgurultunk Cil ( Alcsi)-ba. Itt egyeztettünk, kiderült az egyébként is megfogyatkozott csapat még tovább oszlik. Taki, Tünde és babettás Gábor műszaki hiba miatt nem vállalja az offroad  szakaszt, aszfalton mennek Világosig.  A "kemény magot"  így Robinak és Tibinek (nekem) kell vezetnie vissza a pénteki nyomon.  Kis csapatunk hét fővel,  csupa nagy gép, S. Robi, B. Joci, Domi Lajos, Király Feri, L. Jani,  N.Tibi és   B. Tibi  a pitbikekal, vágott neki a hegyeknek. A lelkesedésünket mely eleinte maximális volt,  időnként megtörte egy-egy sáros, köves,  avaros feljáró.  Amikor Robi megáll az úton és olyan Taki módra jobbra fel-fel nézeget, majd egy bő gázos fordulóval bevágtat az erdőbe, neki a járhatatlannak tűnő hegyoldalnak, nos ilyenkor a csapat nem minden tagjának volt őszinte a mosolya :-(  És volt ilyen néhány. Mi tagadás volt ahol kudarcot vallottunk, másik utat kellett keresnünk. De haladtunk, fogytak a kilométerek, élveztük a járatlan utacskákat, patak medreket, ösvényeket.  Én voltam a záró ember, de valami rejtélyes módon egyszer sikerült elhagynom pitbikekos Tibit, aki a hiányzó lóerőket izomerővel  igyekezett pótolni a nehezebb helyeken. Amíg én hátul kerestem az elveszett társunkat, ő valami csoda folytán legelőre keveredett.  Újra együtt volt a csapat. Egy kopár hegyoldalon megpihentünk, élveztük a napsütést. Nádasdon iszunk valamit, szólt a terv, de a bolt(kocsma) zárva volt :-(  Így hajrá, tovább Kaszoya-ra. Itt tovább oszlott a csapat.  Jani elfáradt, Jocival és Domival aszfalton mennek Világosig.  A maradék négyes a tervek szerint a leggyorsabb offroad úton  megy Világosig.  Nem jól kezdődött.  Alig járható csupa sár út kilométereken keresztül. De aztán..... eszméletlen jó egynyomos ösvények, kanyar kanyar, kanyar, gyökerek, kövek!!!! És egyszer csak mit látunk!!! Taki-Tünde páros jön szembe a Tünde motorján. Egy kis örvendezés és rövid eszmecsere után tovább Világos felé. Annyira belefeledkeztünk Robival az élvezetekbe, hogy egyszer csak azt vettük észre, ketten vagyunk. Erősen bíztunk Takiban mint söprögetőben, így nem vártunk , nyomultunk tovább. Jaj de jó volt!!!! A világosi várnál rengeteg ember élvezte a korai nyarat, mi legurultunk a városba, ahol asszonyaink vártak ránk jó kis uzsonnával. :-)  Ettünk, beszélgettünk.... Ja, hogy közben mindenki ránk vár a benzinkúton??? Hát erre nem gondoltunk. De jött egy SMS.  Este tízre már haza is értünk.

Bár nem teljesen a terveink szerint alakult ez a három nap, de jó volt. Mit jó volt, nagyon-nagyon jó volt!!! :-)  Küszönjük!

 

Képek: