Main menu
Nincsenek események

 

Résztvevők:
 
- Fektibi (Tenere) végig ment
- Zsolt (DRz)
végig ment
- Zsolt barátja (Aprillia Tuareg)
végig ment
- Poya (Honda 125 kétütemű
majdnem végig ment, de kb. 20 km-rel Ócsa előtt lánc-blokk probléma miatt kiszállt.
- Kóbor (XR 400)
Ócsa-Szeged utat végig csinálta, másnap nem jött
- Moha (DR 650) Kecskemét-Szeged
- Linci (TT250) Ócsa-Helvécia
- Wili (1150 GS)
Lajosmizse-Soltvadkertet végig csinálta, csak így tovább!
- Atyszucs (Grizly)
Lajosmizse-Soltvadkertet végig csinálta, remélem máskor is elkísér minket – jól jöhet a négykeres segítség
- Benedek (DRz)
Orgovány- Bordány
- Tibi (DRz) Orgovány- Bordány
- Tibi felesége (DR 350) Orgovány-Bordány
- Misi Valami (500-600) Tázlár- Bordány
- Misi (TT125)
Tázlár- Bordány
- Misiék barátja 1.(Honda 500?)
Tázlár- Bordány
- Misiék barátja 2.(Honda 500?) Tázlár- Bordány
- Gábor (KTM 525) Szeged-Lajosmizse
- ztaki (DRz).
A vége előtt kb. 50 km visszafordult.
- és egy pár félőrült DRL-s.

 
Túra leírása
A múltkori HCC túrán belelkesedve íme a következő ajánlatt...
Két napos endurózást követünk el, melynek során legalább 3 db. kifejezetten enduró alá való pályát is érintünk. Természetesen a pályázás nem kritérium, de ha már ott vagyunk, akkor próbáljuk ki.

1. nap
- gyülekező 8-9 között.
- a HCC-n már megismert útvonalon (remélhetőleg sármentesen...) lemotorozunk egészen Soltvadkertig.
Az utvonal kb. starthely, Dabas-Sári, Örkény, Táborfalvai lőtér, Lajosmizse, Méntelek, Kecskemét, Orgovány (a kis vasut vonalán), Soltvadkert.
- innen lemegyünk Tázlárra és a Kiskunhalasi endurós pályára.
- Kiskunhalas - Szeged.
Az utvonalat ugy tervezzük meg, hogy mindenféle motorral teljesíthető lesz.
A nemzeti parkokat elkerüljük, lakott területen NEM ökörködünk.

2. nap
Kicsit lájtosabb...
Szeged-Algyő (tiszagát - ez tájvédelmi, majd megnézem, hogy kerülhető-e), Ópusztaszer (akár szét is nézhetünk, de drága a belépő), Pusztaszer, Pálmonostor, Gátér, Kecskemét - innentől az 1. napu útvonalon vissza. S akinek van kedve az még eznap megcsinálhatja ue. az utat visszafelé is.. de gondolom itt már mindenki a hazamenettel lesz elfoglalva.
______________________________________________________
Egy lehetséges útvonal.
_______________________________________________________

A Túra értékelése Igazmondó szerint
 
Hú gyerekek ez nagyon dúrva! Nem értem,h van egy emberben ekkora önbizalom. Ennek a túrának a szervezése egy nagy nulla! Alapvetö probléma a Takival volt. Ő vállalta,h vezeti a csapatot. Szerintem mindenki így gondolja ahogy én. Takit nem érdekelte,h a túra 2/3-át elveszitette, mert ment mint egy birka, és kit érdekelnek a többiek. xr400-as srácnak elszakadt a lánca. de hát le volt maradva a taki által vezetett élbolytól. és a taki nem keresgélte. igy járt. Szerintem ha valaki vállalja,h vezeti a túrát, akkor az felelöséggel tartozik mindenkiért. A motorozás tudás megint nulla, tájékozodás gps-el is elszomoritó. egyedül az önbizalom és a nagyképüség az kítünő. De lehet,h mi vagyunk a hülyék. (sok ember véleménye)
 
A Túra értékelése Kóbor szerint
 
Ez ismét egy hatalmas kaland volt, piszok jól éreztem magam!
Köszönöm Takinak a szervezést, Mohának és Polyának a kiséretet, nagyon jó kis csapatot alkottunk. Külön megköszönném, hogy a láncszakadás miatti késést ilyen jól, egy szó nélkül tolerálták.
Wilinek pedig szeretnék gratulálni, ahhoz képest, hogy most ment először terepen, és egy ekkora bálnával tette azt, szenzációsan jól jött, engem az XR jobban megfingatott, mint őt a bömös.
Nekem a quados srácok "zajossága" nem jött be annyira, de hát mindenkinek kell hogy legyen valami ebben a túrában, ami nem tetszett.
Az egyes számú tanúlsága az volt számomra a bulinak, hogy legközeleb jobban át kel néznem a gépet indulás előtt.
Hogy elfáradtam-e? Hát, este hamar hatott a sör :-)
 
Kóbor kicsit bővebben:
 
1. Nap
 
"A csapat, akikhez ket hete csatlakoztam egy jo kis sardagasztasra, most ismet elindult egy huzos kis turara, budapesti starttal, es szegedi erkezessel kizarolag terepen. Termeszetesen ott volt a helyem kozottuk nekem is! :-)
Szombat reggel, vekker csorog, ismet nehezen, de kevesbe idegesen ebredezek. Elozo este mindent osszekeszitettem, a motoros ruhat ugy tettem ki, hogy csak bele kelljen ugrani, szendok megkenve, hatizsak megpakolva. A motor hideginditasi technikam is sokat javult, igy az sem hatraltatott, a kalkulalt indulasi ido elott fel oraval mar nyeregben is voltam, es robogtam Lajosmizse fele. Az idonyereseg lehetove tette, hogy neha leterjek az aszfaltrol, es a mellette halado folduton csapassak. Ugyanazt a kamionsort haromszor is vegigelozhettem.
Lajosmizsere percre pontosan erkeztem, a Szolnokrol erkezo BMW-vel es quaddal egyetemben. Par perc mulva befutott Balazs is, es egy Yamahas tag is, akit elvesztettek a terepen, ezert aszfalton sietett a kovetkezo "ellenorzesi pontra". A Pest felol erkezo csapat egy kozeli foldutnal vart rank, es innen egyutt folytattuk az utat Helvecia - Orgovany fele. Ut kozben egy helyen meg kellett allni tankolni, es mikor tovabb indultunk meglepo hirtelenseggel, a sor vegen haladva lattam, hogy Balazst nem latom magam mogott, ezert lassitottam. Mivel nem jott, ugy gondoltam, hogy biztos megbeszelte a tura vezetojevel, hogy talalkozik a kecskemeti kulonitmennyel, es veluk jon majd Helveciara. Ugyhogy ismet gazt adtam, de ekkora mar behozhatatlan elonyre tett szert a csapat. A korabban ismertetett strategianak megfeleloen, miszerint csak akkor varnak a lemaradt emberre, ha az egyenes iranyrol leternek jobbra vagy balra, a keresztutaknal nem nezelodtem, hogy merre mehettek, hanem mentem tovabb egyenesen. Aztan egyszer csak vege lett a foldutnak, kiertem az 52-esre. Mellettem egy buszmegalloban egy fiatal holgy dolgozott, megkerdeztem tole, hogy latott-e erre sok motorost, de azt mondta, hogy egyet sem. Irtam egy sms-t a turavezetonek, hogy hol vagyok, es hogy megyek tovabb Helveciara. Beutottem a GPS-be, hogy Helvecia legvonal, es elindultam. Biztos, hogy nem ugyanazon az uton mentem mint a tobbiek, mert sokat kellett kanyarognom, es nem lattam egy kereknyomot sem, de idoben odaertem, es miutan telefonon megmondtak, hogy melyik kocsmaban vannak, ismet csatlakozhattam hozzajuk. Balazs is ott volt mar, de nem tudom hogy :-)
Itt csatlakozott 3 quad is, akik meg mondom oszinten nalam nem vagodtak be nagyon, nyitott kipufogokkal eloszeretettel produkaltak magukat kint a pusztaban, es lakott teruleten egyarant. Orgovany volt a kovetkezo megallo, ebedszunet. Itt ugy dontottunk, hogy kette osztjuk a csapatot, egy gyors, es egy csigacsapatra, en szokas szerint a csigacsapatot valasztottam. Az ut nagyon jo volt, homok, de az elozo napi esonek koszonhetoen nem nagyon porolt. Egyszer a z uton 4-5 kisebb to kerult elenk, kikerulni nem lehetett, de nem is nagyon akartam, gondoltam az XR-nek ez nem lehet problema. Hat, majdnem megszivtam, egyszer ugy megmerultem, hogy a viz a csizmam szaranak feleig ert, es ahogy illik bele is buggyant. Ahogy atertem a to meretu tocsakon megalltam, visszaneztem, es azt hittem lefordulok a motorrol a rohogestol: Mogottem a BMW-s srac jott felnyitott sisakrostellyal, es az arcan folyt le a saros viz.
Kovetkezo megallo Soltvadkert, fagyizas. A quadosok ismet kulon musort adtak, majd elbucsuztak, es visszafordultak. Wili, a BMW-s is mondta, hogy nagyon elfaradt, es o is elkoszont tolunk. Harman indultunk tovabb, Moha, Balazs es en. Szerintem szenzaciosan jok voltunk igy egyutt, nagyon kellemes ritmusban haladtunk tovabb, neha meg nezelodni is tudtam. A szam a fulemig ert, valami elmondhatatlan oromot ereztem, am nmikor mar epp a csucson voltam, egy nagy csattanas... Elszakadt a lanc. A helyzet nem tunt tul rozsasnak, kint vagyunk a puszta kozepen, a motor pedig mozgaskeptelen. Balazs egybol foltalalta magat, mondta, hogy uljek a motorra, vegyem a bal labomat a nyakamba, es o a labtartomnak tamasztva a labat eltol a kovetkezo faluig. Igy tettunk. Eloszor feltem, hogy nagy takaras lesz belole, de ez egybol elmult, es vegig rohogtem az utat. Mikor a laza talajba belesullyedt az elso kerekem eleg izgalmas volt, de sikeresen vettunk minden akadalyt. A faluban sikerult patentszemet szereznunk, a kocsmabol pedig kaptam szerszamot: egy harapofogot, es egy svedfogot, rovid szereles utan ismet robogtunk a cel fele. A kovetkezo erdekes resz az volt, mikor Balazsnak veszesen megcsappant a benzinkeszlete, az ut pedig elottunk egyszeruen elfogyott. Visszafordulni nem lehetett, ezert Balazs kitalalta, hogy gazoljunk at az erdon, a masik oldalan utnak kell lennie. Fel perc alatt eltuntunk egymas szeme elol, ahogy a suru novenyzetben probaltunk elore jutni, igy ha tudni akartuk, hogy a masik milyen iranyban van tolunk, akkor le kellett allitani a motort, es fulelni. Vegul sikerult megtalalni az utat, egymast, es a benzinkutat is, johetett az utolso szakasz. Itt mar emlitesre melto dolog talan csak egyszer tortent, amikor a lemeno Nap halovany fenyenel azt vettem eszre, hogy Balazs hatso kereke az egnek mered, lekvar surusegu iszapba gazolt, ami az elso kereket rogton megfogta. Harman alig tudtuk kihuzni! Sotetben, faradtan erkeztunk meg Szegedre, de valami fantasztikus erzes fogott el, sirni tudtam volna oromomben: Igen, megcsinaltam. A megtett tav olyan 200km lehetett, plussz reggel aszfalton 120."
Tamas Caponord, XR
 
 
2. Nap
 
Az én vasárnapom így nézett ki: Reggel arra ébredtem, hogy néhány elvetemült endúrós melegíti a motorját az ablakom alatt. Félig felültem, majd rögtön vissza is vetődtem vízszintebe, a párnát pedig a fejemre húztam. Legközelebb tíz óra fele nyitottam ki a szemem, és rövid gondolkodás után megállapítottam, hogy az előző este elfogyasztott sör meghozta hatását, a fejem majd szét robbant. Komótosan összeszedtem magam, és kedvesem kiséretében elindultunk Bcsaba felé. Útba ejtettük az algyői Halászcsárdát, gondoltam megmutatom neki, hogy milyen is egy igazi tiszai halászlé, de teltház volt, nem fértünk be. Végig az aszfalton maradtam, sóvárogva néztem oldalra a végtelen mezők felé, de a megnyúlt, csattogó láncommal nem mertem bevállalni egy szóló terepezést. Otthon lecsutakoltam a vasat, majd pedig hozzáláttam a jól megérdemelt félnapos punnyadásomnak :-)
Hétvégén lánc csere, olaj csere, légszűrő tisztítás, fékbetét ellenőrzés, féklámpa szerelés, markolatvédő fölszerelése következik. (Bakker, teljesen szétverték a kezeimet a belógó ágak, miközben a markolatvédő otthon figyel a polcon)
 
 
A Túra értékelése Benedek szerint
 
 
Helló!
Szombati nap ahogy Taki is leirta, a Szanki csapattal majdnem leértünk Szegedig. De vissza fordultunk, mert még sötétedés elött vissza akartunk érni Orgoványra. A Szankiak nagyon rendesek voltak, vissza vezettek bennünket rutinból Kiskunmajsa utánig, megmutatták a helyes utat Móricgátig,(le a kalappal a kb:10éves kissrác elött, aki szó nélkül lemotorozta oda vissza a távot, és soha nem maradt le, sőt álltalában elöl motorozott) ahonnan már mi is rutinból mentünk. Jakabszállásig, ahová már sötétbe motoroztunk be. úgy meg ijedtünk a sötéttöl, hogy a Nádas étteremben bevágtunk egy babgulyást meg egy pacalt. Majd 10 km múlva haza értünk.
Vasárnap. a Pénteki Ladánybenei élmények hatásaként(takival voltunk). Elindultunk 6-an Ladánybenére. Nagyon jó volt, találkoztunk több csapattal is, találtunk sok jó helyet. Nem találtam sajnos oda ahol takival voltunk a nagy domboknál. Motorozásban gazdag hétvége volt az biztos.
 
 
 
A Túra értékelése Moha szerint
 
 
Üdv a résztvevőknek!

Jó volt veletek találkozni, és személyesen is megismerkedni veletek. Szerintem kifejezetten jól szervezett túra volt. Bár a csiga csapatban vettem részt, de számomra így is gyors volt a tempó, mivel nemigen volt időm nézelődni, s most próbálom visszafejteni a tracklog alapján, hogy mit is akartam megjelölni a 3-3 kör-motorozással. Digitális jegyzetfüzet :)
Polyával és Koborral tényleg jó volt menni. Sajnos a mi útvonalunkat jo részt nem a kijelölt útvonalon tettük meg, a "baleset" miatt. Én jobban ragaszkodtam volna az útvonalhoz, de néha Polya kóborabb volt, mint Kóbor :) Amúgy a motoros csapattal, mint zöld nagyon meg voltam elégedve. A quadosok valóban más téma. Mindenesetre, ha tudtok tracklogot küldeni azt szívesen venném, mert kicsit kozmetikázva, de készítnék belőle egy arhivumot.
Szeretném még felvenni a kapcsolatot, az orgoványi illetve a halasi csapattal. Megköszönném, ha tudnátok ebben segíteni.
Szóval élveztem a dolgot. Szívesen átnézem máskor is a Bugyi alatti utvonal terveiteket.
 
 
A Túra értékelése Taki szerint
 
Mindenek előtt:
1. Kifejezetten élveztem a túrát.
2. Hulla fáradt vagyok..
Mindenesetre megköszönném mindenkinek, aki eljött és annaik is akin nem jött el - csak szorított nekünk...

Akkor a kritikákra: igazmondo kritikájára nem kivánok reagálni - igazából nem tudom, hogy ki volt ő és azt sem, hogy végig jötte-e vagy sem. Én jobban adok azoknak a véleményére, akiket ismerek és akik már több hasonló túrán is voltak... Szóval köszi igazmondó - de azért én még balgán ma is csak figyorogva tudok a turára gondolni.

Hát akkor összefoglalva:
Gondolom nem csak nekem, de jó pár embernek ez a túra nem szombaton, hanem pénteken kezdődött - amikor is átnéztem a mocit és legurultam Ladánybenére, hogy szombaton időbe meg tudjak érkezni a találkára. Pénteken kifjezetten úgy próbáltam eljutni Benére, hogy a szombati nyomvonalat követtem - így pl. Orgoványon csatlakozott hozzám Benedek, akivel egy nagyon kellemes endurózás közben lemotoroztunk a szálláshelyre... Mivel magam is ekkor mentem elöször ezen a nyomvonalon - igy elég sokat kellett tájékozódni... amiben igazmondó hiszi vagy nem hiszi... ;-) egészen ügyesek voltunk és a GPS is nagy segítségünkre volt... :-)
Reggel felmentem ócsára, ahol már várt Fektibi tenerevel, Zsolt egy Drz-vel + a haverja egy Tuareggel és Linci egy TT250-nel. Az oda felé úton látszott, hogy a rajthely és Tatárszentgyörgy között útszakasz annyira sara, hogy enduró gumival nem igazon lett volna élvezetes, úgyhogy Linci az első km útán úgy gondolta, hogy mindenkinek jobb ha ezt a részt kövesen teszi meg.
A többiekkel nagy lendülettel vágtunk bele az előttünk álló 250 km-nek... a lendületünk az első csatornán átívelő gátíg tartott, amelyen csak egy lépcső megmászásával tudtunk átjutni, de hát azért mindenkinek sikerült. És már lendültünk is tovább - akarom mondani lendültünk volna, ha a tenerésnek nem jut eszébe, hogy a rajthelyen felejtette a hátizsákját benne a pénzével... Ő vissza - megbeszélve, hogy a tt225ös találka helyen bevárjuk...
Most jött még egy-két saras rész - meglepődve tapasztaltam, hogy mindenki ott nyomul a sarkamba - semmi lemaradozás... igy fokazatosan fokoztuk a tempót végül is egy elég gyors 70-80-as utazóra beállva.
A találka helyen a tt-re hiába vártunk (csak jelzem igazmondónak, hogy nem mi nem vártunk, hanem ő nem jelezte, hogy nem is áll szándékába megérkezni...) úgy, hogy egy idő után tovább indultunk bízva abba, hogy a MOL kuton újra együtt leszünk.
A táborfalvai katonai lőteren nagyon kellemes kanyargós szakasz következett - itt mindenki kimotorozhatta magából és motorjából azt ami neki a legjobban esett.
Az egyik nagy lődombnál megálltunk kicsit dombot mászni - tibi kipihente a számára gyorsnak tartott tempó fáradalmaid (de azért látszott rajta, hogy qrvára élvezte...). A lődomb egyik oldala kifejezetten meredek volt - természetesen neki futottunk... itt mindenki elkönyvelhette az első takarását... A Zsolt különben meglepően könnyedén vette az akadályt (azért az ő véleményére is kíváncsi lennék...!) Férfiasan bevallom, hogy nekem eddig 10-ből csak 3-szor sikerült feljutnom erre a dombra a meredek hátfala felől... ebből 2-szer most a túrán...
A tuareges fickó kb. a csúcs előtt 2m-rel fektette le a 350-ét - s igazán a nagy kihívás az volt, hogy valahogy leszenvedjük a mocit a domboldalból, mert a meredekség miatt (min. 70°) felállítani képtelenség lett volna.... egyszó, mint száz elégé megízzaztott bennünket ez a kis kitérő...
Lendület tovább... a következő szakaszt egy kifejezetten kanyargós erdei útra tereltük... nagyon jók voltak a kanyarívek és a kisebb ugratók is... Még lett volna kedvünk (?) egy kicsit ökörködni a környéken, de 2. etap találka időpontja már közelgett, úgy, hogy nekivágtunk az előttünk álló gyorsasági szakasznak (egyenes sima földút) és húztuk rendesen a kövesútig...
A kövesútat 100 fölötti sebességgel sikerült megközelítenünk... úgy, hogy a megállás kisebb problémákba ütközött... Nézz a szemembe Tibi! ;-)... De végülis mindenki megúszta és a tenerének sem lett semmi baja... Csak jelzem, hogy Tibi esési technikájából sokak tanulhatnának... jó magam is vennék tőle egy-két leckét. Hihetetlen, hogy tudatosan milyen szépen tudja elfektetni azt a nagy dögöt.
Polyával már tegnap megbeszéltük, hogy nem megyünk be a MOL kuthoz, hanem ott ő várja be a többieket és elhozza a kövesútról letérő találkahelyünkre... megcsörgettem és már indultak is.
Nekünk közben jól esett a pihenő mert már kb. 60 km egészen jó kis terepezés volt a hátunk mögött.
Balázsék megérkeztek.
Polya 125-ös lepusztult honda kétüteműjével... amiben azért mindig sikerült életet lehelnie... szerintem különbe Balázs nem is élvezné ezeket az utakat, ha valami stabil üzembíztos döggel jönne... Igazmondónak ajánlom figyelmébe azokat az embereket, akik hosszabb túrára ilyen felelőtlenül el mernek indulni... persze számíthatnak a segítsgünkre, de azért én mint bunkó paraszt (és pedagógus...) tisztán nevelői célzattal azért néha szívesen ott hagyom a pusztába, hadd gondolkodjon kicsit, azon, hogy biztos, hogy ezt igy kell csinálni...
Szóval jött balázs és kobor (xr 400), jött Wili a GS-sel amit döbbenten láttam, hogy milyen makulátlan állapotban van - Wili te biztos vagy abban, hogy ezt a klassz mocit ki hozod terepre?? Szerencsére a TT-s Linci is megérkezett és jött egy hatalmas Grizli is... két pót tankal - megnyugtató. (Remélem senkit sem hagytam ki...!). Rövid beszélgetés után elindultunk - innen a tegnapi bejárásos túra alkalmával leegyszerűsített sima földútat választottuk...
Sajnos az első kereszteződésben szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nagyon szét szakadt a társaság... a következő kanyarnál ismét összevártuk egymást és megbeszéltük a kezdőkkel is (hangsúlyoznám, hogy a többség már régebbóta együtt motorozott!!), hogy nem kell örült módjára hajtani, mert:
1. a társaság olyan tempóban megy amilyneben akar - a következő problémás kanyarnál úgyis bevárunk mindenkit... (Csak igazmodó kedvéért - amig nem látsz magad előtt senkit, addig menjél egyenest, mert ha kanyar lett volna, akkor látnál magad előtt valakit ui. ott az élbóly bevár...
2. ha mégis letérünk az egyenesről, és úgy itéljük meg, hogy a kanyar annyira kikapartatható, hogy egyértelmű nyomot hagyhatunk hátra - akkor meg kövösd a kaparás nyomát és innentől ismét az 1-es játszik... Vili igazmodó??
A balázs által említette várjuk meg egymás indulásnál - hát embere válogatja. Ha fenti kettő figyelembe veszed, akkor indokold már meg, hogy minek várjuk meg egymást - hogy nyeljük egymás porát?? Legkésőbb a következő problémás kanyarnál úgyis feltünik, hogy nem indultál el - akkor meg valaki vissza fog érted menni...
Nem olyen bonyolult ez - csak be kell tartani az 1-2... ja és 3. ként azért jó lenne, ha a lemaradott nem kezd el önálló utakat keresni, mert akkor már reménytelen - de ekkor meg ő kavart - nem az élboly...
No mindegy... szóval itt tisztáztuk a feltételeket és mentünk tovább a kerekegyházi benzinkútig, ahol mindenki betankolt, és ahol egy kicsit elbeszélgettünk. Sajnos hosszabb megállókra nem igazán mertem időt szánni, mert látszott, hogy összeségében az átlag sebességünk elégé kihegyezve fog Szegedig eljutattni minket...
Tankolás után megpróbáltam elkapni a tegnapi nyomvonalat (ugye tegnap nem kellett a kúthoz bejönni..) Ez elég egyszerűen sikerült is. Itt a szokásos taktikával haladtunk. Az 52-re kiérve egy kis szántó föld (tar) és egy láposbb gyep (a GS-t sikerült talpra állítani...). Közben a lassabakat vezető Polyát nem sikerült telefonon elérni - gondolom úton voltak, fogadatlan hivásom sem volt - gondolom nem volt problémájuk. Úgy, hogy mentünk tovább egy laza gyepes szakaszon. Sajnos a tegnapi bejáráson ezen a területen jókorát kavartunk, tehát nem igazán volt támpontunk, úgy, hogy most is volt egy kis kavarás (igazmondónak jelzem, hogy ez volt az első és majdnem az utolsó!).
Végülis Helviciánál az Oázis büfénél (?) álltunk meg bevárni a társaságot - megvárva a kecskemétről induló quadosokat is Moha vezetésével... (Ugye már a kiirásban is jeleztünk, hogy a Kecskeméti megállót lehet, hogy kihagyjuk... ui. a résztvevők 80% nem rendelkezett rendszámmal, így úgy gondoltam, hogy nem kockáztatnám be a nagyvárost...
Kb. 20 perc alatt mindenki megérkezett / szerintem ez simán a szervezés csúcsa... ;-).
A DRL-es négykerekűek szerintem is kicsit állatok voltak. Mint a kiirásban is irtam - lakott területen belül nem állatkodunk - no nekik ez nem ment... szegény gyerekeket rémisztgették óriási durranásaikkal és kapartatásaikkal... Nem vagyunk egyformák... (De ennyire??).
Tovább indulva kiderült, hogy sajnos az út annyira felszáradt, hogy hatalmas port kavartunk - gondolo a hátul jövőknek jutott ebből a legtöbb... Mivel innen az út egyértelműen a kisvasút nyomvonalát követte Orgoványig így megint mindenki a saját tempóját motorozhatta.
Orgoványon a Megnemmondom Milyen Nevű falatozónál megálltuk falatozni... :-) kb. 1 óra lehetett - csak jelzem, hogy eddig egészen jól tartottuk a kiirást is... (Ugye igazmondó?)
Itt csatlakozott hozzánk Benedek (tudjátok, akivel tegnap felderítettük az utat Benéig...) és két haverja - egy drz-s és a felesége egy dr 350-nel. Mivel az utat ők innen ismerték Sotvadkert felé - így ők mentek előre - s diktálták a tempót. Polya és Moha (aki a természetvédőket képviselte és akinek nagyon sokat köszönhetünk az útvonal véglegesítésében...) vezetésével a lassabban haladók itt leváltak rólunk és külön (rövidebb) úton közelítették meg a Kiskunhalasi megállót... (ami végülis Kóbor láncszakadása miatt nem jött össze... - erről a szakaszról ők tudnak bővebben írni...).
Mi mentünk tovább - Soltvadkert előtt úgy döntöttek, a helyiek, hogy az ő tájékozódó képessége már nem elég úgy, hogy megint én mentem előre a már sokat szidott GPS-sel (aminek a segítségével hibátlanul - ugye igazmondó??) elsőre sikerült átmennünk a Tázlári benzinkútra - ez a szakasz kifejezetten élvezhető volt - talán csak a szőlő lugasokat hagytam volna ki belőle... Itt telefonáltuk polyáéknak jelezve, hogy megérkeztünk és érdeklődve, hogy ők, hogy haladnak... Azt mondták, hogy köszönik szépen - jól haladnak élvezik és halasnál találkozunk... (Ja közben a grizli és a Gs visszafordultak - mert ők még aznap haza szerettek volna érni... és legnagyobb sajnálatunkra (??? - hala istannek...) a drl-esek is velük tartottak...)
A benzinkútnál csatlakozott hozzán (csak igazmodónak jelzem, hogy ez a töketlen szervezés elenére majdnem pontosan a megadott időben... 2 után...) 3 helyi endúrós (szankiak..) egy apa és a fia (egy tt125-tel!) és egy megnemmondom, hogy ki és mivel - de ott volt... :-)
Itt szintén a helyiek vették át a vezetést és egy egészen kellemes úton (Mohának jelzem, hogy a lőter mellett, de nem benne... ui. a tázlári lőteret is a közelmúltban megvásárolta a nemzeti park..) levezettek minket a pirtói dombokhoz, ahol a halasi buckákért agódóknak szintén jelzem, hogy zsolt legnagyobb bánatára és a eleredő eső miatt kihagytuk a buckák megtekintését...
Az eső elől beálltunk egy útba eső elhagyatott ház teraszára - itt kaptuk a hírt, hogy Kobornak elszakadt a lánca... kb. 30 perces telefonálgatással megegyeztünk, hogy mivel segíteni úgy sem tudunk nekik (bár igazmodó valószínűleg örült volna neki, ha mondjuk még 10 motoros nézi, hogy az elszakadt láncot.... jaj igazmodnó... te...) abba maradtunk, hogy ők megpróbálják kivinni a motort kövesútra én meg ha jól haladunk kb. 1-2 óra múlva vissza megyek értük teherautóval... (Igazmodónak jelzem, hogy vasárnap nincs nyitva motoros bolt.. - arra, hogy pont olyan láncszemet találjunk, ami épp az xr 400-ra passzol igen kicsi lett volna az esély... de végülis ők ezt valahogy csak megoldották..- hogyan is??)
Innentől ismét én vettem át a vezetést - és mily döbbenet már megint nem volt semmi eltévedés...
Szerintem a túra egyik legizgisebb szakasza jött (talán csak a táborfalvai volt jobb...). Volt itt minden - volt saras legelő, kanyargós erdei hepe-hupás út - mély nyomvonalú homokos erdei út, mezőn-tarlón átvágás... Szóval mindneki nagyon élvezte... még a tibi is, már amikor magához tért a fáradságtól... ;-) Talán csak egy kis afér volt, hogy a tt125-nek kicsavarodott a kézvédőrögzítő csavarja... ja és hogy esett az eső... :-)
Tibi jelezte, hogy a tenere tankja mégsem végtelen jó lenne tankolni, mert lassacskán kifogy - jé a tenere is benzinnel megy?? Úgy, hogy Zsanánál kimentünk a kúthoz... Itt megbeszéltük az orgoványi (3 fő) és a szanki (3 fő) társasággal, hogy ők már lassacskán visszafordulnának, mert nem szeretnének este bolyongoni a puszában... végül abban maradtunk, hogy még kb. 20-30 km jönnek és ottan (kb. bordány) tudnak egy rövidebb utat amin haza gurulnak...
Ez a szakasz (3 kövesútat keresztetzünk...) nem mondhatom, hogy izgalmas volt - simán legurultuk... Ja! Majd elfelejtettem a végén még bevittem őket az erdőbe (jaj, csak moha meg ne tudja..!) és egy általam bejáratott nagy klasz enduró-triál szakaszon megízzaztottam kicsit a társaságot - amin nagyképűségemhez híven jelzem - azt hiszem egyedül nekem sikerült lefektetni a drz-t... és le a kalappal a többiek előtt kifejezetten könnyedén vettek - szegény tibi is... :-)
Szóval itt leváltak a többiek és megköszönték az általuk kifejezetten jónak titulált vezetést... hát tudja fene - lehet, hogy igazmodó egy másik túrán volt??
Most már közel jártunk szeged, hogy tronyiránt kb. 10-20 km... megcsappanva immár csak 4 motor (tibi, zsolt és a tuareges barátja, ja és a nagyképű taki) begurultuk a városba - még mengéztük a télikikötő mellett krossz-enduró pályát, de látva hogy a helyi vágányok 10m-eseket ugratva közlekednek - mi meg már alig vonszoltuk magunkat... szóval inkább a szállásra gurultunk...
Az adminisztrációt elintézve búcsút vettünk egymástól - közben balázs jelezte, hogy nem tartanak igényt az autós szállátásra - már úton vannak szeged felé... Mentem én is haza... aludni.
Nem tudom, hogy igazmondónak feltünt-e, de az ócsa-szeged túra induló és érkező társasága valahogy végig egybe volt és egybe is maradt... tehát ... tehát ... tehát...
No majd folytatom, ha lesz időm a következő nappal...
 
2. nap
 
HCC2 beszámoló folytatása 2. nap.
 
Az indulás hajnali fél kilencre volt megbeszélve a Teleki kolesz elől. Valami csoda folytán sikerült időben odaérnem, döbbenten tapasztaltam, hogy már mindenki túl volt a motor bemelegítésén is… (Én alig tudtam fel kelni a fáradságtól…)
Polya jelezte, hogy ő elfelejtett tegnap tankolni, így neki most nagy szüksége lenne egy benzinkútra és a töltéshez sincs sok kedve… úgyhogy ő kövesen legurul Ópusztaszerig és ott vár be minket. Ez igazából nem tűnt rossz ötletnek, mert Gábor (egy helyi endurós) szintén ott szeretett volna csatlakozni a nagy csapathoz.
Indultunk – sajnos a tiszai áradás miatt az alsórakpart le volt zárva, így kénytelenek voltuk az egész városon átvágni. Kisebb kavarásokkal, de megúsztuk.
A Tisza töltés meglepően kihalt és jól motorozható állapotban volt. Húztunk mint a meszes. Egészen az Algyői hídig… itt egy gyorsforgalmi út és egy vasúti híd ívelt át a Tiszán és szelte keresztben az utunkat… A jól bevált nyomvonalon nem tudtuk áthajtani rajtuk, mert az víz alatt volt. Kénytelenek voltunk átugratni rajtuk – ami meglepően könnyen ment.
Innen ismét a töltésen folytattuk utunkat, ami még szilárd burkolatot is kapott… egy darabon…
Egyszer csak a semmiből elő került egy félőrült KTM-es – Gábor – aki a környéket ismerve és megsaccolva a sebességünket valahogy méterre pontosan akkor bukkant ki a csuvából, amikor mi épp arra jártunk… Négyre duzzadva folytattuk utunkat.
Dóc magasságában tértünk le a töltésről és kezdtük toronyiránt venni Hódmezővásárhelyet. Először is átvágtunk a pusztaszeri katonai lőtéren, ahol azért bőven találkoztunk sárral, ja és sárral is. Itt a tuareges fiatal ember felhívta FekeTibi figyelmét, hogy felállva könnyebb endurózni… (ezt később nagyon frappánsan vissza is kapta…J).
Szóval nem volt egy eseménytelen út – sár és mély (de tényleg mély) kerék nyomok tették izgalmassá és hozták Tiborra a frászt…
A találkán természetesen Polya még nem várt ránk… de igen hamar megérkezett. Imarom 5-en folytattuk az utunkat. A társaság jó volt az út is kellemes, úgyhogy mindenkit váratlanul ért, amikor kb. motoblokközépig merültünk a belvízbe… de legalább egy kicsit lehültünk.
Ópsztaszer kikerülése eleinte egy nagyon-nagyon kellemes kis hepe-hupás erdei úton történt majd egy ingoványos rét következett. Ezek után ráálltuk az Ópusztaszer-Pusztaszer összekötő földútra és húztunk északra…
Pusztaszeren szinte nem is lassítottunk – irány Pálmonostor. Ide is egy kellemes kanyargós, csak egy-két helyen saras utacska vitt. A faluban megálltunk egyet kocsmázni…
A megtalált kocsma igen szocreál volt – hiszem még kb. csak 10 óra körül jártunk, de már csak igen részeg vendégek voltak – be se mertem menni. Szerencsére Balázs szokva van a kihívásokhoz – hozott nekem is inni valamit… J köszi Polya!
Valószínűleg a kocsmázásnak köszönhetően az előttünk álló szakaszon elég nagyok kavartam, de hát ez van. Gátér és Hódmezővásárhely köze helyett az utóbbiban kötöttünk ki. De még ezt megelőzően megmutatta mindenki, hogy milyen messzire tudja a motorja kilőni maga alól a sarat (főleg a tenere és a tuareg produkciója váltott ki köztiszteletet…). Ja, majd elfelejtettem Polya tankolási/olajzási szándékkal ismét kövön közelítette meg a HMVH-Szentest összekötő úton lévő találkahelyet… úgyhogy ő a sárdagasztás eme formáját megúszta.
A találkahelytől a kukarica földek alatt haladtunk a szikes, nyomvályús, csupasz földeken egészen Kecskemétig. Igen jó tempót futottunk, délben már a kecskeméti malomnál lévő kútnál tankoltunk.
Itt kisebb vita alakult ki arról, hogy hogyan kerüljük ki a várost – végül is a tuareges által mutatott „kerülőt” használtuk, ami szószerint átvágott a városon… (azt a taktikát még sokszor fogom alkalmazni… a rendőrség annyira ledöbbent a pofátlanságunkon, hogy eszébe se jutott megállítani…).
Kecskemétről egy általam jól ismert földúton motoroztunk Lajosmizsére, ahol is a vasútvonalon való átkelésünket megcsodáló kisebbségi csoport miatt határozottan lassulni kényszerültünk (hihetetlen, hogy ezek a szülők lazán, hagyják gyerekeiket a sínek között játszani…), oly annyira belassítottunk, hogy már meg is álltunk. Itt vett észre legszemfülesebb motoros társunk, hogy KTM eleje mintha kicsit lapos lenne…
A probléma alaposabb kivizsgálásánál kiderítettük, hogy valószínűleg a gumi profiljához oda nem illő idegen tárgy (egy 6-as rozsdás szög) okozza kellemetlen szituációt.
Végig gondolva lehetőségeinket, abban maradtunk, hogy mivel Gábornak és nekem ígyis-úgyis vissza kell még ma mennünk Szegedre, a többieknek meg Ócsára – nem tartjuk egymást fel és külön vállunk.
Érzékeny búcsú következett – majd mindenki ment a maga útján.
 
Gáborral bementünk a városban, ahol mázlinkra épp egy kerékpár javító mester háza előtt kaptuk ki a kereket – az öregúr segítségével is több mint egy óra alatt sikerült a számtalan helyen kilyuggatott belsőt beragasztani. Mivel az eső is elkezdett szemerkélni úgy döntöttünk, hogy húzunk haza.
Húztunk – most már tényleg gyorsan… már-már nagyon gyorsan… ennek következtében Pálmonostor után sikerült egy bála madzagot feltekernem a hátsó kerékre + a láncvezetőbe úgy, hogy kénytelenek voltunk ismét majd egy órás szerelést beiktatunk. (Soha nem hittem volna, hogy egy egyszerű spárga le tudja fogni az 50LE DRz-t – még a kereket is ki kellett szedni, és a teljes láncvezetőt leszerelni….)
A lényeg: negyed hétre értünk vissza…
 
Hullafáradt voltam – meg is jegyezte, a kedvesem, hogy ehhez azért ő nincs hozzá szokva…
Felhívtam Polyát, hogy megkérdezzem, hogyan alakult a napjuk, kiderült, hogy neki a szokásos láncledobás utáni blokk törése volt, valahol Örkény és Tatárszentgyörgy között… autós segítséggel tudott csak haza jutni. Remélem, hogy a többiek simán hazaértek.
 
Másnap – majdnem kipihenve meglepődve olvastam Igazmodó kritikáját, akivel azóta magánban leleveleztem egy-két dolgot, de igazából nézeteink nem közelítettek egymáshoz… Hát ez van.
 
Magam részéről ezután is szívesen részt veszek bármilyen túrán, sőt Polyával már el is kezdtünk gondolkodni egyen – segítsetek!