Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)

Az alábbi írás közel sem adja vissza a vasárnapi túránk hangulatát, történéseit. Mert ez egy szokványos „Taki” túrának indult, míg nem beütött a krach. Az „önjáróvá” vált csapat végig csinálta a napot, volt iszonyatos por, nagy mellé menések, improvizálások, kalandos megoldások, műszaki hibák, na mos mi a fenét csináljunk pillanatok. Nem mellékesen egy eszméletlen jót motoroztunk. Jelige: Mindig az a legjobb túra, ahol Taki nincs ott 😁

Nem mellékesen egy eszméletlen jót motoroztunk.

 

Miután Taki motorját sikerült üzemképessé tenni, de a túrán nem tudott tovább jönni, így rám ruházta a túravezetés feladatát. Nem így terveztem a mai napot L Mivel én nem készültem erre a feladatra, így rögtönöznöm kellett. Némi térkép tanulmányozás után, fejben összeállt  kb. merre kellene mennünk, a hat fős csapattal. Kezdésnek megcéloztuk Casoya-t, mivel Robi ott várt ránk. Rögtönözve, némi torony iránt  menéssel megspékelve rátértünk az évadnyitós track-ra, ott le a köves patakmederbe….jó kis játszótér J A csapat kissé megizzadva érkezett Casoyara.

Begyűjtöttük Robit, elindultunk Nádas felé egy régebbi bálnás nyomon. Itt sem sikerült végig a track-en mennünk, így ismét némi plusz izgalmat becsempésztünk az útba. Nádasra nem mentünk be, elindultunk délnek az erdei úton ami Conop felé megy. Gondoltam, majd valahol átvágunk a hegyen, kelet felé, a Solymosra vezető útra. Sajnos a Garmin gps. térképemen nem találtam utat ami átvisz a hegyen, így improvizáltunk. Egy kissé elhagyatottnak tűnő, de járható köves, törmelékes feljáró után az út egyre rosszabb, keskenyebb lett, a végén már egy erősen benőtt vadcsapáson küzdöttünk fölfelé magunkat….. meredeken és hosszan, (Nem mindenkinek volt őszinte a mosolya :)) míg nem egyszer csak elértünk egy erdei utacskát ami viszonylag járhatóvolt, ezen  leereszkedtünk a völgybe. Újabb hegy állt előttünk, újabb feljáró. Itt elvesztettük Robit, aki elfelejtett szólni, hogy nem jön tovább L így öten folytattuk, mindenféle járt de inkább járatlan útmaradványokon, mígnem a tetőn elfogytak az utak… Így a meredek erdős hegyoldalon jó diákhoz illően amolyan Takisan elindultunk lefelé a járatlan erdőn keresztül „légvonalban”, harántolva, kerülgetve a kidől fákat, csúszkálva a törmelékes avarban. Ha ott vissza kellett volna mennünk…… Mondjuk a vége elég meredek volt, szó szerint, de egy-két kisebb eséssel sikerült megúsznunk, leértünk a völgybe, előttünk széles erdei út. T. Tomi gyorsan kicserélte az eltörött fékkarját….Ráálltunk a „Baráti szopás” track-ra, és a Solymosi várig igen rendes tempót menünk, a végén az egy nyomos, kanyargós, itt-ott sziklás utacska hab volt a tortán.  Itt megpihentünk, kiderült K. Feri elfáradt, de még megpróbálja, de a várból levezető meredek ösvényke segített eldöntenie, hogy akkor itt befejezte. Búcsút vettünk egymástól, négyen maradtunk. Irány világos, az eddigi nyomon. Mentünk ezerrel mert három óra elmúlott. Ilyen köves feljáró, olyan ösvény, erdő mező, van ezen e nyomon minden. Aztán egyszer azt vettem észre, nincs mögöttem senki. Visszamentem. Sanyikának nem indult a motorja, nem megy az önindító.  Tolásra se megy, berugókar nincs. Ülés le, önindító relé ki, két vezeték összeköt egy fogóval, és már pöfög is a gép. Egészen a legközelebbi hosszú egynyomos ereszkedésig, ott megint leállt. Ülés le……… A legközelebbi aszfalt utat keresztezve Sanyika érzékeny búcsút vett tőlünk, kis csapatunk három főre apadt. Na most már tényleg húzzuk neki, mert egy óra múlva sötétedik. Jól haladtunk, egészen addig….. amíg meg nem láttam a track-en az a kis kitérőt, amit tavaly Taki a „baráti szopás” keretében mutatott nekünk. Mert valami olyasmit találtunk mondani, hogy még nem fáradtunk el L Meredek egy nyomos ereszkedés, lent árkon át, lendületből fel a meredek partoldalon majd tovább a járatlan erőben. Öt perc az egész, ha megy. Ha nem akkor egy óra, mint tavaly. Nézzük meg!!! Öt perc alatt megvolt. ill. majdnem. Tamás már túl a kritikus részen álló helyzetben eldőlt a DRZ-vel, és utána nem indult a motorja  L  Szemrevételezés.

Valami megnyomta a karburátort, az oldalra elmozdult egy jó centit, szétcsúsztak a csatlakozások, széttörött a karter gáz szűrő-összekötő műanyag doboz (vagy valami ilyesmi). Na most akkor mit csináljunk? Ülés le, tank le, szerelés, ötletelés. Jó háromnegyed óra elteltével a motor újra járt, indulhattunk, épp időben mert mér erősen sötétedett. Fél óra elteltével, már Világoson voltunk. Érzékeny búcsú, pakolás, indulás haza. Izgalmas nap volt J