Main menu
Nincsenek események

Százágra süt a nap... és idén még nem is motoroztunk. Irány a hegyek! Persze kicsit fostunk, hogy a firssen olvadt hótól csak csúszkálni fogunk, de az is több mint a semmi.  

Öten vágtunk neki a túrának. Újbálozóként most eljött velünk SDI is, aki Viktor (az állat) helyére ugrott be, aki immár sokadjára táncol vissza az enduró-triál összehasonlító mérkőzés elől... És hosszú-hosszú kihagyás után végre sikerült Robit is rábeszélni, hogy jöjjön és majd csak a célterületen döntse el, hogy ő ehhez még beteg (végig nagyon jól nyomta).

Az első hegyi ösvényre felérve szebesültünk a felázott agyag marasztaló hatására... első meglepetésünkben még a gázt is elfelejtettük húzni. Még szerencse, hogy velünk volt Robi (aki az elmúlt bő egy évbe többet volt korházba, mint motoron...) és ő jó példaként előjárva - tépte rendesen a kis pampera fülét.

Persze most is hamar előjött a Betások rossz ötlete, amikor is az egyik verziójú motorjuknál fordított telót alkalmaztak és ebből adódóan a sárvédőtartó ívre került rá a sárvédő (és nem fordítva). Így a gumi és a tartó ív közé szépen felgyűlt a sár, szutyok - és az elsőkerék megszünt forogni... Ezt még eljátszotta ma párszor a gépezet - aztán itt is leszerelésre került az első sárvédő (így meg a hűtőt nyomta rendszeresen sárral tele).

A másik betán Sdi ismerkedett a tirálozás alapjaival... mondhatnám, hogy a motorkezeléssel. A nehézkés beindítás után már-már lelkesen vágott neki a hegynek, de ez a saras szakasz hamar a kedvét szegte. Még szoknia kell a kormnyzás nélküli kanyarodás technikáját...  Végül az ő motorján sikerült 2-3 cm-rel megemleni a sárvédő pozicióját, amikor egyszer a segítségére siető Boci is kétségbeesve mondta: "De ennek nem forog az elsőkereke!!"... na, ja...

Szóval volt sár dögivel. De ez minket annyira azért nem zavart, végre motorzhattunk egyet...

S ekkor Boci jelezte, hogy defektje van... reménykedtünk, hogy csak a szelepnél engedte el az új Montésa a levegőt, de nem... Robinál volt defektspré - mondjuk ez még soha nem segített, de azért most is kirpóbáltuk... semmi eredmény. Igazából nem tudom - de hallott már valaki olyat, hogy motoron bevált volna eme csoda?

Így aztán a még kicsit kora idő ellenére - visszaindultunk az autóhoz... aszfalton...

Egy darabig lelkesen követtük is Bocit, de aztán az út mellett egy olyan csábító feljáróra tűnt fel, hogy azt nem lehetett kihagyni... aztán a következőt sem... és azt a meredek lejárót, jaj és azt a csábos tövisrengeteget... Jé és itt egy kisebb csatorna is - csak nem hagyjuk már ki...

Szóval Boci kicsit szétfagyott a kocsinál ránk várva, de végül csak visszaért mindenki.

Videó:

Képek: