Main menu
Nincsenek események

Reméltük, hogy nem lesz hó és nem lesz sár... de lett.
Alig sütött ki a nap és már úton is voltunk. Elöszőr úgy gondoltuk, hogy endurókkal megyünk, de Gábor kis dokijából annyi küllő hiányzott, hogy nem mertük bevállani ezt a gurulást. Maradt a triál.

A hiresztelések ellenére bíztunk abba, hogy nem mindenhol fog hótól fehérleni a hegyoldal. A célterületre érkezéskor már az összkerék bekapcsolásával is csak nagy gonddal tudtunk megfordulni a kicsit megterhelt utánfutót vontatva a  taknyossá olvadt agyagon. Képek, videók a bővebben feliratra kilikk után...

Lepakoltunk és irány - surány. Ezerrel tépünk fel a világosi várhoz... akarom mondani ezerrel tépünk mindaddi, amíg egy kis hó nem került a kerekek alá, mert ahogy hóra futottunk - mint a banánhéjon az utcán sétáló - azonnal el is veszítettük a lendületet. Kicsit visszabb vettünk, próbáltunk ügyeskedni - az összes sziklát megugrottuk - nem rohanunk sehova.

Boci és Szabi bátran neki lendült a még száraz időben is alig-alig járható várhoz vivő meredélynek... aztán egy-két kisérlet után ők is a könnyebb utat választották. Volt azon is izgalom bőven.

A hegycsúcson találkoztunk egy békéscsabai siklóernyős csapattal, akik lelkesen várták a megfelelő szelet - szállni szerettek volna. Várakozás közben beszélgettünk kiderült, hogy ők már évek óta járnak ide (mi is...) és hogy lentebb találkoztak egy szegedi siklóernyős különítménnyel is... ők most gyalog caplatnak felfelé... - kicsi a világ.

Na, de sok dumának híg a leve - motorozni jöttünk, vagy mi a fene??

Mocira fel, irány az erdő!

...

Hamar megfutamodtunk. A kicsit megolvadt hó olyan csúszósá tette a talajt, hogy az árnyékosabb helyeken leterülő kb. 20-30cm-es hóba képtelenség volt még sík vidéken is haladni... Behúzott farkakkal iszkoltunk a Nap által jobban felmelegítetett déli oldalakra, ahol a már volt nekünk is egy kicsi esélyünk a talpon maradáshoz.

Megegyeztünk, hogy visszavisszük a kocsikhoz a hátizsákokat és a pótbenzint - ma csak a környéken fogunk ugra-bugrálni egy kicsit. Már a visszaúton is sok-sok kitérőt tettünk. Kimelegedve érkeztünk meg a kocsihoz, ahol megszabadultunk a plusz súlytól és megkönnyebbülve, lendületesen vágtunk neki ismét a hegyoldalnak.

Az össze meredélyt megmásztunk, minden hómentes felületet kihasználtunk a játszadozásra. Boci nehezebbnél nehezebb feljárókat nézett ki nekünk - és mi becsületesen végig is néztük, ahogy teljesítette őket - de mi azért inkább könnyebb speciálokat keresgéltünk. Aztán kicsit bemelgedve egyre bevállalósabban mentünk neki az amúgy leküzdhetetlennek tűnő akadályoknak... A végére már-már bárminek neki mertük küldeni a motorokat - csak egy ici-picit elfáradtunk...

Úgy döntöttünk, hogy ez a 25 km elég is lesz a mai napra...

Mindenesetre a táborhelyre visszatérendő, még útbaejtettünk egy nagyszerű, elhagyott, déli tájolású bányát, ahol találtunk 3-4 igazán ütős feljártó és egy-két izgalmas ugratót is... Ezeket meg jól megunkévá tettük - aztán nincs mese, gyerünk haza.

Jöttünk.

A mi triál motorjaink: