Main menu
Nincsenek események

altMivel a két nappal ezelőtti endurós terepfelmérésen úgy láttuk, hogy ideálisak a körülmények egy kis orbitális triálozásra, így nem kellett sokat gondolkodni azon, hogy vajon kihasználjuk-e a március 15-e nyújtotta munkaszüneti napot... Persze, hogy ki. Gondoltuk mi - nem úgy a többiek. Ez előző - igen keményre sikeredett - endurózás után szépen sorba mindenki kihátrált az időben túl közel álló következő motorozásból. A kegyelem döfést Viktor (az állat) adta meg a csapatnak, amikor is hosszas fülrágás és mikor indulunk már után - bejelentette, hogy még sem tud jönni...

Mivel Botondot múltkor itthon hagytuk, így most nem volt kérdéses, hogy ő már ég a vágytól és akár egyedül is nekivágna a távnak... Ne, de ezt azért mi sem hagyhattuk. Még a végén elvész a rengetegbe - aztán kereshetünk újra egy elkötelezett szerelőt magunknak. Sorsot húztunk , így esett, hogy végülis Bocival édes kettesben (immár sokadszorra - tökre bírom ezeket a szájterepeseket...) vágtunk neki a kicsit borongósnak ígérkező keddi napnak.

 

Rutinos vénrókák lévén, nagyon gyorsan haladtunk. Annak ellenére, hogy Makón megálltunk reggelit és pót ebédet venni... és Boci unszolására: "Csak ketten leszünk - tuti sokat fugunk menni..." - mondta, kiegészítettem az 1l-es pót benzinemet még egy literrel a közeli kútnál... Szóval mindezek ellnére már kilenc óra körül a hegyet simogató napfényében fürödtünk mi is miközben a motorokat pakoltuk a futóról. Sajnos a nagy lendületünket itt derékba törte, hogy Boci reggel a nagy kapkodásban otthon felejtette a pótbenzinét. Szerencsére az előre tervezett kaszojai megálló helyett már Siriánál megálltunk - itt 3-4 km-en belül volt egy helyi kút.

Amíg én a frontérával visszacsorogtam az üzemanyagért, addig Boci szerét ejtette egy kis montesa típusismertetőnek.

Végül csak elkészültünk. Hatalmas lendülettel vettettük bele magunkat a világosi várat ővező erdőségbe. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a kemény tél oly nyomtalanul tűnt el, hogy néhol már-már zavaróan porzott a hegyi felfutó. A várnál Boci tartott egy kis bemutatót - ezzel kellőképpen megalapozta az amúgy is fáradt önérzetemet... alt

Kicsit keringtünk még erre is arra is... de alapvetően Kaszoja irányába tartottunk, úgy kb. toronyiránt. Bemutattam egy-két szép talajgyakorlatot, de az idő múltával szép lassan kezdtem magamhoz térni. Sok szép helyne megfordultunk, néha fel is... Haladtunk rendesen, nem sokat pihentünk. Rengeteg völgyet és patakot hódítottunk meg és az idő múltával kezdett megjönni  a kedvem - közben Boci is elkezdett fáradni, így néha már-már egyszinte motoroztunk... alt

Volt egy-két olyan hegyi felfutásunk, amikor sikerült  a két montézat szinte végig egymás mellett futtatnuk, nagyon jó érzés volt ahogy a két "rotátor" hallkan dörömbölve magaalágyúrta a meredélyeket. Szuper volt.

A végefelé kicsit már-már endurós tempóban húztunk az autók felé, amikor Boci is bemutatott egy-két talajgyakorlatot, melynek következtében másnap bevonult a traumatológiára mert "úgy érezte megát, mint akit egy szénlapáttal" agyabuláltak el...

Szóval ismét egy tartalmas és fárasztó napon voltunk túl - jól indult ez az év.

Képek:

Videók