Main menu
Nincsenek események

Kétév kihagyás után végre újra összeállt a király négyes... Robi sorozatos gerincműtétjeit részben kiheverve újra próbálkozgat a túrákon való részvétellel. Nagyon bízunk abba, hogy ezentúl ismét állandó tagként tudjuk majd tisztelni.

A startnál várt már ránk Szabi, aki Boci régi KTM520-át vette meg ezerévvel ezelőtt és azóta is arról álmodozik, hogy végre a megfelelő helyen használhassa az öszvért. Jeleztük neki, hogy mi triálokkal megyünk, így alapvetően biztos, hogy nem lesz jó a célterület, de végül úgy döntött (nagyon helyesen), hogy nem baj - legalább a hegyekik jusson el és ott majd lecsatlakozik, ha erősnek ítéli a terhelést...

 

Az első völgykatlanba leérve (már ez sem volt semmi...), a völgy hajlatait kísérve egy-két trükkösebb kis patka állta az utunkat. Sajnos az egyik ilyen akadály kikerülése közben Szabi (Beta techno 250) olyan szerencsétlenül dobta el a motort, hogy az egyrészt majdnem letarolt engem is, másrészt a motortól imigyen megszabaduló embör azon vette észre magát, hogy nincs a talpa alatt szilárd talaj és bizony legalább 10 m-t zúgott lefelé a szakadék igen meredek partján, amikor is egy kidőlt fa megakasztott ezt a száguldást (csak jelzem, hogy után volt még egy 6-7 m-es apszolult 90°-os, a megállásra esélyt sem adó rész...). Az, hogy mi alig jutottunk szóhoz, az egy dolog... de Szabiba is bent ragadt a levegő - pár percig csak hápogni tudott, aztán ahogy szép lassan visszatért belé a lélek sajnálattal vett észre, hogy az egyik csuklója iszonyatosan fáj... Gyors szemrevételezéssel arra jutottunk, hogy talán nem tört el, de tuti, hogy meghúzódott - ő is jobban jár, ha nem erőlteti tovább. Kihámoztuk a motorját és őt is a hasítékból és elkísértük a hegy csúcsáig ahonnan már csak a le kellett gurulni a kocsihoz.

Közben a másik Szabi (KTM 520) látva a triálos esést úgy dönött, hogy neki a közeljövőben lesz az esküvője, ahol is kénytelen lenne feketében öltözve megjelenni - ezt a jó öszképet nagyon elrontaná egy fehér gipsz jelenléte - inkább kimenne ő is az utakra és ott folytatná a gurulást. Boci örömmel vállalta, hogy felviszi a csúcsra a KTM(jé)-t... Az enduróról leszállva látszott az arcán, hogy sok kellemes emléket ébresztett benne ez a kb. 5-600m a régi solyom nyergében... Már kezdtem attól félni, hogy úgy dönt, hogy eladja a kis dr-t és újra ktm-re ül... de végül csak nem...

Innentől kezdve tényleg a régi 4-es maradt csak a pályán. Mentünk hegyen-völgyön át... teltek az órák. Robi egyre inkább belendült, bár az ő is kénytelen volt elismerni, hogy a két év kihagyás az bizony két év kihagyást jelent... ;)

Egy jó guruláshoz hűen szinte mindenki vett egy-egy kis tájmasszást. A bátrabbak úgy, hogy még nézni is rossz volt... a gyávábbak inkább csak evés közben roppantották el a székként szolgáló fát és az ebéddel a kezükben zugtak egy hatalmasat...

MIndenesetre nagyon jó hangulatú kis guruláson vagyunk túl. Nem mentünk túl sokat - de azt nagyon élveztük.

Azt, hogy miért nem készültek képek - mindenkinek a fantáziájára bízom... és a kurta kis videót teszem csak közzé szemléltetendő az eseményeket: