Main menu
Nincsenek események

Mivel ezen a hétvégén Olaszországban épp a triál VB-t tartották és a csapatunk nagyobbik fele úgy döntött, hogy elmegy és elles pár fogást a nagyoktól, így aztán semmi meglepő abba, hogy az összes triálos ismerősöm (vagy legalábbis olyanok, akik már hallottak valamit erről a motorról) felhívása ellenére is vasárnap reggel csak Gábor barátommal édes kettesben feszítettünk a Frontéra üléseiben útba a román határátkelő irányába...

Jut eszembe... VB... ;)


Megérkezve a szokásos satrthelyre, látva Gábor rendezett motoros táskáját, megemlítettem, hogy bízok abba, hogy a múltkori motorozás után minden felszerelésem a kocsiba található még, mert reggel nem sok időm volt ellenőrzini a csomagtér tartalmát... Egy csízma, bukó, kesztyű, nem kell más - mondja Gábor. Opssz...! - kiáltok fel... mivel egész héten kellemes, motoros idő volt, így végig robogóval jártam dolgozni. A robogózáshoz meg kiváló fejvédőnek bizonyult a tök kényelmes triálbukó. Persze, hogy nem tettem vissza a kocsiba.

 

Átnézve az autót - bukónak se híre, se hamva...
Három gyerekes családapaként túl sok alternatíva nem állt előttem. Visszapakoltunk, és hazajöttünk...

Gondoljátok ti...
Mi meg előbb egy iszonyat jót motoroztunk a környező hegyekbe és csak azután jöttünk haza. ;)
Eddigi tirál pályafutásom egyik legjobb motorozását sikerült így bukótlanul kerekítenünk ezen a napon. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy Gáborral már az elején megegyeztünk abba, hogy tök céltalanul fogunk mindig épp arra haladni amerre a legjobbank véljük a területet és csak úgy mellékesen nem bánnánk, ha a Lipovai várat is útba tudnánk ejteni...
Szóval mentünk hegyen, völgyön, hegyen, hegyen, hegyen, völgyön, patakon és sok-sok bozóton át körülbelül a vár irányába. Egy-egy bozóton való átkelés alkalmából előkerült a metszőólló is - a visszaút könnyítésének reményében. Alapvetően jól haladtunk, jót helyeken jártunk. Persze azért végig figyelembe vettük a bukótlanságomat is, így elmondhatom, hogy most kivételesen összesen csak egyszer reptettem meg a montesát messze a fejem fölé küldve - hogy nehogy már hozzám érjen véletlen...
Végül teljesen meglepődtün, amikor egyszercsak előttün tornyosult a vár. Ha már ott volt felhajtottunk, ha már felhajtottunk, akkor természtesen a legmeredekebb, legsziklásabb feljárón, ahol eddig lefelé is csak csínján szoktunk... és ha már a legmeredekebb, akkor persze gondnélkül... Fent szétnéztünk - próbáltunk valami boltot keresni az alattunk elterülő falu valamelyik útján. De hiába mereszkedtük a szemünket sehol nem láttunk árulkodó jeleket, így aztán kénytelenek voltunk a hegyeken átküzdeni magunkat a már jól ismert kis mindenes abc-hez, ahol kellemes hangulatban elfogyasztottunk egy-egy jégkrémet, meg egy kis üdítőt... Közben hozzánk csapódott egy helyi magyer embör, akivel pár perc múlva már csak a kurvákról tudtunk beszélgetni... hamar képbe kerültünk a tarifákat illetően... kellemesen beszélgettünk, de aztán az idő múlássa miatt kénytelenek voltunk a visszaútra koncentrálni.
Pikk-pakk motoron voltunk és ismét jöttek a hegyek, hegyek, hegyek... aztán már is a Frontéránál voltunk.
Kellemesen elfáratunk, kellemeset motoroztunk - idén talán a legjobbat?
Nem tudom - messze még az évvége...

Képek:

Videó: