Main menu
Nincsenek események

Ezen a hétvégén tényleg csak nagyon kevesen tudtunk megjelenni a reggeli startnál. Boci és a fiatalok inkább itthon tartottak egy alapos triáledzést. Mi meg úgy gondoltunk, hogy idén talán az utolsó napsötötte vasárnapot nem kellene hegyezés nélkül hagyni elmúlni. Így aztán Gábor barátommal gyorsan rábeszéltük Robi anyósát, hogy látogasson el a lányához - ezáltal Robinak azonnal mehetnéke támadt. És már össze is állt a kiscsapat.

Kevesebb motor, kevesebb gond - valami hihetetlen, hogy a viszonylag késői indulás ellenére, már 9:30-kor a Ghiorokon pakoltuk le a motorokat a futóról. A hegyen iszonyat szárazság fogadott minket, így a -5 fok miatt felkabátozott csapatunkról pikk-pakk lerángatta a megcsúszó kereke által kiváltott hőhullám a felső egy-két réteget. Ízadtunk, mint állat. De nagyon jól éreztük magunkat.

Az első métertől az utolsóig sikerült úgy mennünk, hogy útat még csak véletlen sem érintettünk. Eleinte még számoltuk, számontartottuk a megmászott hegyhátakat, de a sokadik után már teljesen elvesztettük a fonalat. Valahol délután kettő környékén egy kellemes íven elkezdütnk visszafelé tartani. Természtesen az összes lehetséges völgyet és hegyhátat útbaejtve... és bizony mi magunk is meglepődtünk, amikor is kicsit négy után a lemenő nap utolsó sugari már újra a futón pihenő motoroktól vettek búcsút.

Robi egész úton szórakoztatott minket - ennek az embernek lehet, hogy otthon nem engedik, hogy beszéljen?? Tényleg végig nyomta az egész útat. Jó volt... mondhatnám, hogy az év legjobb gurulása.  ;)

Sajnos a csapat kis létszáma és viszonylagos összeszokása miatt sok kép- és videóanyagot nem sikerült készítnem, végig a nyakamon voltak (vagy épp kiabálta, hogy haladjak má...), így aztán ezzel az alig több mint két perccel vagy kénytelne beérni.