Main menu
Nincsenek események

Már egy jó ideje nem sikerült úgy összehangolnunk a szabadidőket, hogy abba beleférjen egy közös gurulás. A mostani hétvégére azt terveztem, hogy ha ismét senki nem fog ráérni, akkor akár egyedül is neki vágok a határnak. Mondanom sem kell, hogy egyedül Boci mondta azt, hogy természtesen jön - ha nem esik és nem lesz túl hideg és ha nem ... és nem... és és és... Így azért biztosra menve, szombaton a kis dr250-nel csapattam egy 100 km-t itt az Alföldön. Aminek a következményeként meg is állapítottam, hogy az alföldi élvezetes motorozáshoz bizony ennek a 28 LE-s motornak el kéne még egy kis segítség.

Na, de ennek most inkább a triálozásról kellene szólni... Jó magam és Boci is végig csörgette az összes triálra fogható emberkét, de természtesen mindenkinek épp sűrgős és halaszthatatlan elfoglaltsága akadt erre a hétvégére (is). Végül Péter - aki már többször érdeklődött a www.takacsek.hu-n szerveződő megmozdulások iránt - Hódmezővásárhelyről jelezte, hogy ő szívesen eljönne. Lelkesedése a csúcson, ellenben semmilyen tirál tapasztalata és ami a legfontosabb: semmilyen triál motorja nincs. Opsz... Szerencsére az Szegeden eladásra meghírdetett triál motorok közül az egyik eladóval meg lehetett beszélni, hogy erre az egy napra Péter bérbeveszi a motorját és ha nagyon megjön a kedve ettől az atrakciótól, akkor a végén még akár vevőként is igényt tarthat rá (ha majd a megfelelő anyagi fedezett is rendelkezésére áll...) Ez egy nagyon jó lehetőség volt, hiszen én magam is számtalan olyan motort vettem már, amelyet ha rendesen lett volna lehetőségem kipróbálni, tuti, hogy nem engedem a garázsom közelébe sem.

 

Reggel 7-kor Péterrel már ott tobzódtunk Bociék ZÁRT kapuja előtt... De alig kezdtük el szidni a hétalvót - már is nyílt a kapu. Gyors tanakodás: melyik futó, melyik autó... - recesszió van! - és már száguldottunk is a hátár felé. Lenduletünket csak egy pillanatra törte meg, hogy útközben felvegyük a bérmotort. Az időjósok csapadékmentes, de elég hideg időt ígértek - talán ez volt az egyik oka a kis létszámunknak is. Már napok óta böngészem a netet, próbálom kideríteni, hogy Arad környékén esett-e a hó, de semmilyen megbízhatónak nevezhető eredményre nem jutottam. A legtöbb hótérképen 0 cm-t jeleznek az egész térségre, de sajnos ezt a 0 cm-t már többször beszoptuk a Szekszárdi dombságban is... Mindenesetre az útközben látott táj nagyon bíztató. Szikrázó napsütés, hónak semmi nyoma...

Egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a Zarándi hegység csúcsait.... mondhatnám, hogy hóval fedett csúcsait... .

Az utolsó 15-20 km-t keményre fagyott hópáncéllal borított úton kellett megtennünk. A sózás még csak alig kezdte megbontani a fagy munkáját... Ahogy közeledtünk a hegy lábához, egyre nőt a hó vastagsága is... Néhol már-már meg is haladta a 10 cm-t. Az eddigi tapasztalatok alapján totál elment a kedvem az egésztől. Nincs is nagyobb szívás mint azzal küzdeni a hegyoldalban, hogy egyáltalán el tudjunk indulni a tapadásmentes gumikkal... a haladás totál reménytelen. A legkisebb emelkedőn is csak forog-forog a kerék... ej-ej...ej... Csak tudtak valamit az itthon maradók. Mindenesetre ha már itt vagyunk és Péter is kifizette a bérleti díjat, akkor legalább bepróbálkozunk...

Mondanom sem kell, hogy már a főútról sem tudtunk a starthelyre feljutni... a friss hó nem adta meg magát. Kénytelenek voltunk közvetlenül a főút mellett leparkolni, lepakolni... Gyors öltözködés, motor melegítés. Próbáljuk Péternek elmesélni, hogy a tirálok kuplungja hidegen nem emel ki... erre számítson. Hiszi is meg nem is.... Mindenesetre 10-15 perc múlva, amikor még mindig nincs kuplung, látszik rajta, hogy inkább nem hiszi.... De így legaláb őszinte lett a mosoly az arcán, amikor kb. félóra múlva már tökéltesen működött a kuplung is... ;) A világosi várhoz való feljutást megkönnyítette az, hogy a déli tájolású hegyoldalon már csak foltokban volt hó. Természtesen a foltok kb. azt jelentette, hogy az általunk választott meredek ösvényen végig. Én nagyon meglepődtem azon, hogy Péter minden szenvedés nélkül tartotta a tempót, sőt..!! Bocival keményen engedkedtünk a hátsó gumikból, hogy mi tudjuk tartani az ő tempóját....  Még így is csak nehezen tudtunk versenyre kellni a bérmotor más összetételű hátsó gumijával. Egy ilyen kell nekem is!! Szóval a kezdő kis amatör pancser lazán szopatott minket. Minden techikai tudás nélkül simán ment ott is, ahol mi már vért izadtunk.... Na, de jön még kutyára száraz idő!

Természtesen végig az útviszonyoknak megfelelő nyomvonalat választottunk, így aztán nem volt benne semmi extra - csak az a 10 cm hó... Egy idő után azért kezdtük megszokni a közel zérő tapadást és már-már élveztük is az egészet. Végül kiértünk az Aranyág környéki tisztásokra, ahol a déli tájolású kőbányában például híre-hamva sem volt a hónak, így ott eltöltöttünk egy kis időt - végre szárazon is motorozgathattunk. Jó volt.

De az idő múlásával nem lehet játszani - szép lassan elkezdtünk újra a kocsi felé tartani, hiszen a hóval fedett hegyoldalak megmászása elég sok váratlan és marasztaló szituációval kedveskedhet még... Kifejezetten jó helyeket sikerült ismét találni. Ezeréve nem használt erdei ösvényeken téptünk fel a hegyre, meredek vízmosta vájatokon korcsolyáztunk alá... Az egyik össze-vissze bedölt kaptató teteje közelében már-már úgy döntöttünk, hogy kénytelenk leszünk vissza fordulni, de azért a végére ide is csak sikerült feljutni... Közben Péter keze már nagyon-nagyon elfáradt a bérmotor kormánymagasító hiánya miatt túl alacsony tartása miatt, így ő próbálta minél inkáb kímélni magát, ami természtesen egy pillanara sem jelentette azt, hogy lájtosabb nyomvonalat válassztottunk volna.

Visszérve a várhoz még egyszer kétszer megküzdöttünk a sűrű aljnövényzet marasztaló töviseivel, majd a várat toronyiránt, iszonyat meredélyek leküzdése után ismét bírtokba vettük...

Meglepően hamar értünk vissza a kocsihoz, de valahogy nem bántuk. Egy kellemes nap után, kellemesen elfáradva, élményekkel felvértezve vágtunk neki a hazavezető útnak és következő dolgos hétnek.

Köszi srácok!

Képek:

Videó: