Main menu
Nincsenek események

Négyen úgy döntöttünk, hogy a hőségriadó ellenére is elmegyünk motorozni a "közeli" hegyekbe.
Ezúttal velünk tartott Peti is, aki nem volt rest hajnal kettőkor kelni, ugyanis a Hortobágyról jött hogy velünk tartson. Ezelőtt soha nem motorozott az erdélyi hegyek közt... hát most bedobtuk a mélyvízbe rendesen 

Úgy döntöttünk hogy az indulás reggel 6-ra tesszük, így talán nem a legnagyobb melegben kell autókáznunk. 9 órakor már indítottuk a gépeket és irányba vettük a hegyeket. Sok jó, számomra részben ismerős, Petinek teljesen ismeretlen, Bocinak meg Sanyinak pedig kihívásban bővelkedő helyet találtunk... Az ebéd egy kellemes kis feljáró tövében ért minket, és sajnos a szünet nem volt rám jó hatással. Ebéd közben Boci kijelölt egy szekciót, amit szerény ebédem (üres zsemle, csoki, banán) elfogyasztása után rögtön meg is próbáltam. Persze addigra teljesen lemerevedtek az izmaim, nem terheltem jól és sikerült a feljáró tetején eldobni a shercot...csak úgy hempergett lefele. Szerencsére semmi baja nem lett, "gyors" berúgás, majd próbáltam megint. Sikerült, majd hogy rögződjön a mozdulat még vagy 5x megcsináltam. Boci kitalált még Petinek 1-2 feladatot, próbálta kicsit megszorongani, de nem sikerült, mert nagyon ügyesen oldotta meg a spontán helyzeteket.

Találtunk egy izgalmas követ, és elkezdtünk elmélkedni vajon a profik hogy oldanák meg... igen, itt nem csak bou-raga-cabestany félékre gondolok, hanem takira is   Rövid morfondírozás után Sanyi nekirongyolt, és sikeresen fel is jutott. Utólag azt nyilatkozta csak merni kellett húzni a gázt. Az egészben az volt az izgalmas, hogy én voltam a segítője. Egy kis peremen ácsorogtam a tervezett nyomvonal mellett, hogy segítsek ha mégse jut fel, és pont ahol álltam volt egy kő ami eltérítette a motort. Pont felém dobta a hátsó kereket, de annyira, hogy ha ott visszacsúszott volna akkor lesodor engem is. Felvétel sajnos erről se készült

Később egy nagyon hosszú, kanyargós feljáróhoz értünk, aminél mindig meg szoktunk álllni. Elég trükkös, mert két fa közti szűk résen kell átjutni a tetején, ahol közben még az emelkedő még meredekebbé válik. Sanyi meg Boci felmentek, majd vártak minket türelmesen. Mi Petivel próbálkoztunk, se nem sikerült feljutnunk, de az a pár próbálkozás rendesen kivette belőlünk az erőt! Kb ekkorra értünk teljesítőképességünk határához, megfelelő kondició hiányában. És még csa 14 óra körül volt. Ekkor én már csak a beígért, motorozás utáni fürdőzésre tudtam gondolni... ha tudtam volna hogy a java még csak eztán jön

Fél 3 körül, nem sokkal azután hogy egy pihenőnél eldöntöttük hogy megnézzük a Lippai várat, észrevettem hogy Sanyi lemaradt. Szólatm a többeiknek is, leálltunk és fülelőztünk. Néha kurjongattunk is. Hallottuk is hogy jön utánunk, majd azt hogy közeledik, megnyugodtunk. Viszont mikor azt kellett volna látnunk hogy megjelenik a dombdtetőn...ehelyett egyszer csak távolodni hallottuk a hangját. Botond utánaindult, de nem találta meg. Addigra meg úgy tűnt mintha lentről hallanánk zúgást, ezért elindultunk lefelé, a lippai várhoz, hátha Sanyi is oda igyekszik. Ott viszont nem találtuk. Kicsit megpihentünk, gyönyörködtünk a fenséges kilátásban, majd irány vissza a kocsihoz, hátha ott lesz. kb 20-30 perce a kocsitól Petinek kifogyott a benzine. Hát igen, a kétüteműeknek jó a fogyasztása. Van étvágyuk rendesen! Meg is beszéltük Botonddal, legközelebb a valaki 2T-ve jön azzal cipeltetünk legalább 3 liter benzint! (Zárójelben megjegyezném, hogy 2T-seknek ajánljuk még hogy legyen náluk 0,5-1 deci olaj. Elhanyagolható az extra súly, és a Montesa-soknak szinte mindig marad ki benzin amivel bekeverhető vészhelyzetben)

A lejtőn legurultunk az egyik faluba, és Petit elhúztuk-toltuk egy buszmegállóig, amit könnyen meg fog találni az apja...Bocival a legrövidebb úton indultunk vissza a kocsihoz, hogy Petiért mihamarabb küldhessük a fuvart, illetve megnyugodjunk ha Sanyi előkerült, avagy legrosszabb esetben eldöntsük mi a teendő: vagyis ki viszi haza a ruháit, és mi legyen a ladával, ami, mint kiderült jobb mint a mercedes, mert kisebb az esély hogy ellopják!
(ez volt a kognitív disszonancia reklám helye)

Félúton visszafelé egyszer csak köhögni kezdett a sherco, majd leállt. Átállítottam tartalékra, de nem akart elindulni. Nofene, most meg én esek ki a játékból... Szerencsére (saját bőrömön megtapasztalva) mindig van nálam egy fél literes benzin: az aranytartalék. 4 decit gyors beleöntöttem (egyet hagytam hátha Boci gépe is kitikkad), berugtam majd zúgtunk tovább.

Kocsihoz visszaérve már messziről láttuk a Betát, megnyugodtunk. Gyors eszmecsere a történtekről, majd gyors útbaigazítás Peti apujának Peti hollétéről.
Mivel be volt tervezve a fürdőzés, meg az egész napos meleg, izzadás, por is igencsak indokolttá tette, fürdőgatyában triálra pattantunk és lementünk a tóhoz fürdeni. Krisztálytiszta volt a víz, amíg mártóztunk addig a kocsiban felforrósodott ivóvizem is ihatóra hűlt le. Vissza a kocsihoz, gyors pakolás, irány haza!

A déli órákat leszámítva, amikor a meleg és a fáradtság olyan erővel tört rám hogy még az életkedvem is elment, ez volt eddigi pályafutásom legpozitívabb (nem írhatom hogy "életem legjobb" - ©Sanyi )  motorozása.

Mivel feltett szándékom volt hogy egy jót fogok motorozni, ezért csak a sisakkamerát raktam fel, azzal nincs annyi  gond mint a fényképezőgéppel... de ha mégis meg kell valamit örökíteni az utókornak (hát volt! ) akkor azért jó ha van nálunk valami "adatrögzítő teknika" - ©Botond . Sok jó részről nem készült felvétel, ezért be kell érnetek egy rövidke kis összefoglaló videóval. Remélem tetszeni fog, jó szórakozást!