Main menu
Nincsenek események

Elolvadt az hó!! Az jó!!!!
Motorra fel és irány a határ - ez nem is lehetett kérdéses, már csak a bandát kellett összerántani. Boci természetesen egy másodpercig sem gondolkodott, csomagolt és jött. Gábor az időjárástól tette függővé, de gyanúsan könnyedén bevette, hogy jó idő lesz... Na, akkor már hárman vagyunk - ez jó. És ekkor jelentkezett még Attila Mogyoródról, hogy a www.takacsek.hu oldal videói által motiválva ő is vett egy triál motort, szívesen kiprólná magát és az alig egy napos új szerzeményt is... (Persze előtte azért eljött a HCC HÓ-ra, letesztelve, hogy nem eszünk-e véletlen embert húst... azt hiszem, hogy átmentünk a teszten.) Nosza!

Így aztán vasárnap hajnalban már 4-en dideregtük körbe az utánfutót. A melyik autóval menjük témát elég hosszan boncolgattuk, de a vége csak az lett, hogy az én ezeréves és több sebből vérző Frontérám bizonyult a legalkalmasabbnak. Így utólag ha végig gondolom az Aradot elkerülő (felújítás alatt álló) út kátyúit... és az én vezetési stílusomból adódó egy-két méteres ugratók kivitelezését, akkor azt hiszem, hogy végülis tényleg így jártunk a legjobban.

 

A célterületre megérkezve, lepakolva, beöltözve (a harmadik réteg után már csak alig-alig fáztunk..) máris készen álltunk az év ELSŐ, bemelegítő triáltúrájára. Sajnos alig hogy elindultunk máris konstatáltam, hogy a hátsó fékem az kb. semmit nem csinál... taposhattam, pumpálhattam... semmi. Lehet, hogy nem csak a láncot sikerült megolajoznom?? Na, mindegy - hátha megjavul.... - én még naívan hiszek az öngyógyulásban.

Felérve a hegyoldalra kiderült, hogy az én fékem a legkisebb gondunk: Attila Shercon 3.20-asa valahogy nem igazán akarta venni az akadályokat. Rendszeresen bedadogott és ha leállt el sem akart indulni. Nagy tudású és tanult kollégánk (Boci) megállapította, hogy ez bizony nem kap rendesen üzemanyagot. Előkapta a pumpáját és fujt egy kicsit a karbiba levegőt, hogy átmozgassa a trugyit - hát ha... Hát nem mondom, hogy átütő sikert értünk el, de legalább haladtunk... Ezt a műveletet a következő egy-két órába még számtalanszor eljátszották, majd Attila ráunva úgy döntött, hogy karbitisztítás következik. Ahhoz képest, hogy most szedte szét életében először a Sherco-t, meglepően gyorsan végzett vele. És a motor egy ideig tényleg jobban is ment... de aztán újra előkerült a pumpa... és ez így ment egésznap. Mindaddig, amíg a nap végefelé az egyik beszélgetés közben rá nem kérdezett Bocitól, hogy az vajon miért van, hogy a karbiból kijövő két kis csöcsonk össze van kötve egy műanyag tömlővel..? Mii???? - kerekedett ki Boci szeme... Na, azt az anomáliát orvosolva a kis Shercot mintha kicserélték volna. Indult hidegen-melegen és csak tette a dolgát. Hiába - a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie, Attis a sok indítási kísérlettől duplájára hízó lábakkal, néha már a végkimerülés határán volt. Ez van ...

A lényeg: mi a szerelgetések ideje alatt is össze-vissza jártuk a hegyeket, nagyon jól éreztük magunkat és csak néha-néha egy-egy meredély leküzdése közben levegőért küzdve csitult a jókedvünk. De mindannyian nagyon-nagyon élveztük - ideje volt újra triállal túrázni. Ha teheted tedd te is ezt!

Videó: