Main menu
Nincsenek események

A szokásos banda vágott neki egy erdélyi túrának...

Nem mondom, hogy egyszerűen indult az út, mert az egész azzal kezdődött, hogy a kedvenc Opel Frontera 2.3 TDI-be sikerült Makón 20 liter shell power racing-et tankolni - ez annyira nem tűnt fel, hogy csak Nagylak előtt tűnt fel, hogy mindha hiányzona az autóbal pár paci. "Biztos valami szart tankoltam" - gondoltam és a nagylaki kútnál ráfejeltem gyorsan 55 liter hagyományos dieselt. Persze fizetés után már el sem tudtam indítani a kocsit.

Már-már ott tartottunk, hogy segítséget hívunk és hazafontatjuk (ami már csak a mögé csatolt futó miatt is érdekes lett volna), amikor egyszer csak beröffent. Persze már nem bíztunk benne - így románia helyett hazafelé vettük az irányt. Hamar rájöttünk, hogy "ez megy". Így esett, hogy igaz, hogy egy órás késéssel, de végül csak az erdélyi hegyekben köttünk ki.

Először a világosi várhoz mentünk fel - a feljáró legvége sajnos kifogott rajtunk, csak Boci vette az akadályt. Az épp ott tartózkodó túristák legnagyobb örömére mi Gáborral elég nagyot szívtunk... Aztán alig mentünk pár kilométert és Boci montezájának a láncvezetőjét törte le egy álnokúl megbúvó tuskó - ezt helyben orvosoltuk... Amikor találkoztunk egy területét védő kígyóval, már a szemünk sem rebbent - ez egy ilyen nap.

Végül Aranyág előtt egy nagy völgykatlanban mentünk párt kört oda- és vissza... sőt, le és fel... Visszafelé Boci ismét bevitt bennünket a málnásba - olyan sűrű bokroson kellett áttörni, hogy már azon filóztunk, hogy inkább visszafordulunk, amikor is Gábor megtalálta a járható nyomvonalat és a bokron átrobbanva máris előttünk volt ismét a világosi vár - megérkeztünk...

Elfáradtunk, de végülis ezért jöttünk.