Main menu
Nincsenek események

Csak úgy...

Tegnap gondoltam feldobom, hogy van-e valakinek kedve egyet endurózni... Persze, hogy rossz címre küldtem az e-mailt. Az idei takitúrázók helyett, a tavalyi dr-esekhez mint ki a felkérés. Persze gyorsan korrigáltam. Sorba jöttek is a válaszok - senki nem ér rá és különben is szar idő lesz... Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom: Holnap? Akkor viszem Zsoltot is... - mondta Vince... ;) Szuper. Ő a tavalyi csoportban volt benne - persze túrára nem jött, még szerencse, hogy nem vettem ki a csoportból... ;)

Szóval a véletlenek sorozata, meg az a hír, hogy a Zarándon új pékség nyitott nem hagyott minket nyugodni - reggel 7-kor már a kocsit pakoltuk. A határon iszonyat sor - nem számolunk mindszenttel... szerencsére gyorsan ment az átengedés. Tíz után már a jól felázott erdei utakon simogatta hátunkat előbb egy-két kósza napsugár, utóbb meg a talaj... Jól teltek a percek, az órák... a pékséget végül csak nem találtuk meg. Pedig mindent beleadtunk. Két GPS és sok sok helyivel való beszélgetés se hozott eredményt. A nap derekán még egy sor vadászba is belefutottunk, de ők se tudtak semmit - még jól le is kameráztak bennünket... Aztán egy vadőr hosszan ecsetelte, hogy az új választások egyik témája a román erdőkben való motorozás betiltása... Velem lehet értelmesen beszélgetni, de tényleg. Értelemtől csillogó szemeimet látva a bukó helyett munkavédelmi sisakkal a fejemen (aminek a rögzítését egy gumipókkal oldottam... a hőszigetelését egy sapkával...) Szóval hamar belátta, hogy ide információt nem tud bejuttatni, tovább állt...

Mi kerestük a pékséget... kerestük napnyugtáig, aztán feladtuk. Visszamentünk a kocsihoz és hazajöttünk.

Iszonyat jót gurultunk - köszönhető volt ez a tökéletesen elkopott hátsó gumimnak és a tapadást hírből sem ismerő talajnak. Szóval a pékség nem lett meg - de tuti, hogy valahol ott van, mert iszonyat mennyiségű perecet találtunk...

Videó:

 

T.T.t. (Tomi-Tibi túra) Erdély, Magyarremete, Biharfüred környéke.

A nyári Taki túra egyik megfogalmazott célja volt, új arcok keresése, és az endurózás ezen formájának népszerűsítése. Na, ez nálunk olyan jól sikerült, hogy azóta másodjára  álltunk neki szervezkedni. Sajnos a nyári csapatból csak ketten értünk rá, így Tomival az okt. 13.-i hétvégén nekivágtunk első saját, önállóan tervezett és kivitelezett erdélyi endurós kalandunknak. Nem nomádkodunk, szállás Magyarremetén a Turul panzióban (eddig csak jókat olvastam róla) az útvonalat pedig majd jól megtervezzük itthon valamelyik programmal, ahol meg kell, ott majd improvizálunk. Hát kellett bőven, ugyanis nem tudtuk, pár hete azon a környéken hatalmas vihar tarolt le mindent, falvakat, házakat, hegyoldalnyi erdőket, járhatatlanná téve rengeteg utat.

1. nap - Pének. 13. :)

Dél körül érkeztünk meg a Turul panzióba. A szobát el tudtuk foglalni, de vacsora az nem lesz, tudtuk meg. Mint kiderült házigazdánk az emailjeit nem olvassa, a kétszeri telefonos beszélgetésünkön meg úgy látszik nem ment át minden kívánságunk. L Gyorsan összekaptuk magunkat, és irány a terep, hisz ezért jöttünk. Mára csak egy laza köröcskét terveztem a gpsvisualizer-rel, melyet gondosan betöltöttem a Garmin GPS-be, de azért a jól bevált papír térképeket is bekészítettem. Ment is minden prímán, Magyarremetéről ki kelet felé, át az Meziad nevű patakon ÉK-nek tartva be a dombok, majd hegyek közé. Egy darabig nem volt semmi probléma, gurultunk a hangulatos dombvidéken, majd erdőkben, a hegyek körülöttünk egyre nagyobbak lettek, az utak tök jól járhatóak, a kilátás Pazar, többször megcsodáltuk a tőlünk délre elnyúló Zarándi-hegységet. Megy ez nekünk, vigyorogtunk. Aztán egyszer csak az úton keresztbe egy hatalmas kidőlt fa feküdt L valahogy kikerültük, nemsokára egy másik, azon átrángattuk a motorokat(szó szerint), majd egy harmadik ott a mélyút partfalra kellet felmásznunk, hogy átjussunk. Nem tudom hányadik ilyen akció után tele lett a hócipőnk, alternatív út után néztünk. Tomi nagyon felszerelte magát, három különböző navigáció volt nála, böngésztük a kijelzőket, meg a papír térképet erősen. Mentünk erre, megint egy kidőlt fa, megkerülhetetlen, irány vissza másik utat keresni, mentünk arra, ugyanaz. Nem így terveztük a dolgot, de azért néha motoroztunk is. J  Végül valahogy lejutottunk a Sohodol völgyébe, ekkor már igen csak ment lefelé a nap.

 

 így aszfalton visszagurultunk Magyarremetére, ahová sötétben, igen csak hűvös re fordult időben érkeztünk meg. Megismerhettük házigazdánkat István is , megbeszéltük az élményeinket, ekkor tudtuk meg, hogy miért van ennyi kidőlt fa a környéken. Kaptunk egy, majd még egy, majd még egy isten hozott pálinkát, István  és Tomi elmesélték az akkor érkezett orosz vendégeknek Erdély majd a magyarok történetét, én meg elmentem beálltam a forró zuhany alá mert már igen csak kezdtem fázni. Vacsora hozott anyagból, még jó hogy Tominál volt néhány tartalék konzerv, meg gázfőző. Mint kiderült fűtés sincs, ki tudja mért, így jó betakarózva alomba merültünk.

Nyárbúcsúztató nagy gurulás

Ezt is megéltük...

Akarunk vajon vágatlant is??

Akkor az igazán türelmeseknek itt a vágatlan is - hitted volna, hogy ebből jött létre a fenti? ;)

 

 

Tamás kipróbálja a Djebelt terepen

2017.08.04-05 Suzuki DR 250 Djebel XC Off-Road test!

 

Spontán feldobott hétvégi motorozásra jött a válasz Taki részéről hogy ok! 

-Péntek-szombat?

-Gyerünk!

OK hogyan készüljek, csillagtúrázunk vagy vigyek sátrat?

Taki: - "Annyira meg fogsz halni, hogy az első nap könyörögsz, hogy indulhassunk haza!"

 Itt már sejtettem, hogy meg leszek fingatva mivel a legutóbbi szöcsketúrát "light-os kirándulós-nak" hívta.

Mivel a Djebelt két nappal előtte vettem ezért gyors szervíz (olaj, szűrők, betétek) persze az indulás előtti éjjel, majd pénteken dél körül már kint is voltunk. Teherautóval vittük a mocikat igy a szállás adott volt - csillagtúra hurrá!

 

 

Irány a terep olyan Takis kezdéssel... Gondoltam fél napra elég lesz három liter fagyasztott víz hát nem lett elég, már az első egy órában elfogyott a fele! Úgy éreztem akkor, hogy kb. húsz litert kellett volna vigyek.

Utat, ösvényt csak épphogy érintettünk, patak medrek kaptatók, sűrű erdő fák között veretős fel csúszós le, ja olyan száraz volt az erdő, hogy porzott! Azt sem tudtam hányas a kabát rajtam, csak téptem-húztam és a kis Djebel mindent megcsinált helyettem :-)

Nem tudom hogy festhettem, de Taki rám nézett és csak annyit mondott hogy:

- "na jó menjünk együnk egy jégkrémet" azt hiszem ez mentette meg az életemet. Valahogyan mindig nagyon jól ráérzett, hogy fojtogatás közben mikor engedjen egy kis levegőt :-)

Pihi után tempósabb kanyargós erdei ösvények majd megint egy kis hard - megint ösvény - megint hard. Egész jól ment, sőt talán kezdtem is kicsit elbízni magam. Egy kisebb faluba érve hirtelen balra fordultunk két kerítés között másfél méter lehetett a hely és tele volt építési törmelékkel meg békésen kapirgáló tyúkokkal, akik visítva repkedtek szét előttünk a forró napsütésben. Elég meseszerűnek tűnt, mintha nem is velem történt volna hanem csak egy filmben nézném...

Megint balra kicsit jobbra persze végig fokozatosan felfelé majd egy keményebb kanyarból kiérve azt látom, hogy autó nagyságú sziklák! "Taki baszki triálról nem volt szó!" Hogy hogyan mentem fel fogalmam sincs, de megcsinálta(m). Aztán egy napsütéstől kiégett füves kaptató, nem tűnt vészesnek neki is vágtam de a végére elfogyott az egyes, kicsit visszavettem a gázból majd újra rácsavarva olyat repült, hogy azt hittem soha nem ér földet. Ok, gondoltam nem volt elég a lendület.. 2-es! lendület majd vissza 1, hát ez sem jött össze ezt a porfelhőt láthatjátok a videón:-).

Nem jó, nincs tapadás nem tudok felgyorsulni… fogjuk a gumira!

Gyerünk krajcolva! A kiégett fű úgy csúszott, hogy keresztbe állt a motor alattam. Taki néz rám értetlenül... Mi van, nem akarsz feljönni?

Gyerünk még egyszer! Persze perec megint, akkora hogy kb. négy métert bukfenceztem hátra majd a galagonyás állított meg. Itt lett két ujjas a kuplungkarom :-)

 

Mondtam Takinak azt hiszem mára kimulattam magam, gyerünk vissza az autóhoz!

 

Útközben vettünk tojást az otthonról hozott erdélyi szalonnához, hagymához, és paradicsomhoz. Taki mondta, hogy a látottak alapján inkább viszi Ő a tojást, jó döntés volt mivel egy jobb kanyarban csak azt látom, hogy szikrázik valami előttem..! Hát az - az én új Djebelem! Az oldalára dőlve… én pedig utána pár méterrel lemaradva! Végre megáll - egy az út szélén parkoló Dácia mellett egy méterrel - aminek az oldalára az van írva, hogy Policija!

Én még futni sem tudok Románul, de a rendőrnek meg sem kellett szólalnia minden az arcára volt írva. Visszanézek az útra és látom, hogy egy 20 méteres olajfolt volt a meglepi okozója. Mutatom a rendőrnek a kérdőre vont szemöldökre, erre a válasz: "tempó problem" Én korábban - hogy-hogy nem - leszakítottam a rendszámtáblámat így jobbnak láttuk ha tovább állunk.

A vacsi mindent feledtetett, majd fürcsi a közeli bányatóban naplementében :-) na ezt nem adtam volna még San Alfonso Del Mar-ért sem! Másnap felkerült előre egy 12-es lánckerék és leengedtem a gumikból kb. 1 bárt, igy maradhatott 0,5. Taki sokszori nekifutással belsőt cserélt, de legalább 20x elmondta, hogy Ő mennyire utál szerelni.

Kerülgettünk forgolódtunk majd azon vettem észre magam, hogy ott vagyunk ahová tegnap nem jutottam fel! Na azt ott tényleg látni kellett ......... ezt leírni nem lehet, azt látni kell!

 

Visszafelé még benéztünk egy nagyon durva mederbe felfelé majd ugyanott vissza (videón) csak hogy érezzem a törődést, de a végére egy kellemes tempósabb erdei gurulással érkeztünk vissza az autóhoz.

 

Felejthetetlen élmény volt rengeteg meg nem említett kalanddal, képpel, videóval amit nem lehet leírni ezt át kell élni és látni kell!

 

Videó:

 

Ukrajna 6 nap – 5 éjszaka ( 2017.) avagy egy kárpátaljai elsőbálozó emlékei

Naponta frissilő tartalom! Gyere vissza és nézd meg holnap is. Már csak 2 db videó és 2 db élménybeszámoló várható... remélem, te is bánatos vagy emiatt... ;)

Sosem jártam még Ukrajnában. Mindig izgalmas dolog egy új ország szokásait megismerni, belelátni az ott élők mindennapjaiba, pláne egy olyan területen, ahol az elmúlt 100 év történelme heves viharokkal vonult át. Ezzel az izgalommal vágtam neki vasárnap reggel a mátészalkai találkozásipontnak. Kicsit hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál, ne kelljen kapkodni a készülődéssel; próbáltam a pontos címet keresni, de többszörös GPS támogatással is csak a közelébe jutottam annak, mint az később kiderült. A közelben beálltam az árnyékba, pakolászni kezdtem. Hamarosan egy ismert MB 100 tűnt fel, Takiéhoz hasonló, teljes meglepetésemre pontosan az… Hiszen azt mondta nem jön… Csatlakozott az árnyékos pakoláshoz, majd kis idő múlva befutott a csapat is, ki 2, ki 4 keréken. Gyors bemutatkozás mindenféle nyelven. Összeállt a 10+ fős nemzetközi társaság. Belga, osztrák, német és svájci részvevőkkel színezve.

Valahol Kocsord közelében az egyik motor benzin cső csatlakozója el kezdett szivárogni, lehet a ’zoxigén volt kevés, mert ott a ’vízbül is kiveszik. Rutinos, gyors szerelés, irány a határ. Az Unió és a vad kelet határa, ahol minden le van szabályozva. Kis papír felvesz és mint egy rendes akadályversenyen, az összes pecsétet meg kell rá szerezni, csak utána lehet kihajtani a sorompón. Nagyon elszoktunk már az efféle alaposságtól. Tankolás és pénzváltás az első kúton, kb. 10HUF/UAH (Ukrán hrivnya) ; 26UAH / 1 liter benzin… Sokkot kaptam. Összeállt a csapat 17 motor és lovasa.

Lájtos túra szöcskékkel a Zarándtól a Pádisig

Gonda Tibor tollából:

A takacsek.hu-t olvasgatva, a videókat nézegetve és pár Taki-fél túra és mopedrally után Robi barátommal elhatároztuk, hogy mi is nekivágunk terepen a Zaránd hegységnek, majd a Nagy Bihar csúcs meghódítása után megpróbálunk eljutni a Pádis fennsíkra. Az útvonaltervünk nem volt túl bonyolult és túltervezett, ami önmagában garantálta a változatos kalandokat. Tulajdonképpen az alábbi pontok között navigáltunk gyalogos módban:

 

3 napra terveztük a túrát, mivel úgy gondoltuk, hogy a szöcskékkel (TTR 250, DR 250) szépen fogunk haladni és egyébként is Robi felől kívánság volt, hogy inkább csak barangoljunk, túrázzunk. Szóval lájtos murvás utak, kis dombok, szép tájak, semmi motortolás, sziklás meredély, patakmeder.  :) Persze az élet megint mást hozott, de kezdjük az elején.

Budapestről kezdtük koptatni a gumikat a 0. nap és alvás után Békéscsabáról indultunk a Világosi várhoz szinte végig aszfalton. Gyors tankolás, majd irány a vár. Felfelé menet megláttuk a videókból ismerős „zergecsapást” és kis tanakodás (fejbiccentés - > ok válasz) után nekimentünk.  Sikerült persze az elején elakadnom, de újra tudtam indulni. Rá 10 méterre leesett a tanktáskám, megint meg kellett állnom. Róbert, a gyári áttételű és alsó, közepes fordulaton elég karcsú motorjával persze a megállás után el sem bírt indulni. Némi szerencsétlenkedés után megint haladtunk, de a vár alatt megint elakadtam, mivel egy iszonyú meredek csúszós kaptatón az utolsó pillanatban vettem észre egy jobbost, és nem bírtam rendesen rákanyarodni, majd elkezdtem motorostól visszacsúszni. Leszálltam és csúsztam tovább az apró köveken. :) Szerencsére egy idő után jött Robi és közös erővel mindkét gépet fel tudtul tornázni.  Róbert új kuplungja rögtön be is járódott, fél napig tekergette, mire újra hadra lehetett fogni. Itt értettem meg, hogy milyen fontos, ha extrém helyeken az ember információt kap arról, hogy mit hogy érdemes megoldani. Itt nemigen tud az ember elindulni, ha már megállt.