Main menu
Nincsenek események

Egy kis ultralight enduro

Gábor barátomnak már vagy két hete fáj a dereka. Ideg becsípődés... Most pénteken mégis megcsörgetett, hogy mi lenne, ha gurulnánk egy nagyon lájtosat, olyan rehabjelleggel... Volt is hozzá kedvem, meg nem is. De ugye - első a gyógyulás. Menjünk!

Reggel a kocsinál kiderült, hogy Gábornak reggelre úgy beállt a háta, hogy elköszönni is alig tudott kijönni, így nélküle vágtunk neki az útnak... ha már leszervezte nekünk ezt az utat. Ádi Pöstről jött... Feco, a múltkori kudarc után most egy Yamaha krosszal próbálkozott (Robi jóslata: le fogod szopni magad...), és persze ott volt Robi is a kis pamperával, na meg én a dr-rel.

Lassan indultunk, de gyorsan haladtunk.. 10:30-kor már a doboldalban dübörögtünk. Nagyon hamar kiderült, hogy Feco és a krossz nem akar összebarátkozni, így Focó ráült a barátságos Pamperára a Yamahát meg Robi - Ádival felváltva - vitte végig. Be is állt Robi keze a túra végére... de legalább haladtunk. ;)

Jót gurultunk - szép helyeken jártunk. Videót nem nagyon csináltam, de hát - ilyen az élet.

 

Bálnatúra bejárás 2016.

Az idei Bálnatúrán ismét nagyot szeretnék harapni...

Terv szerint előbb átvágnánk a Zaránd hegységen, majd meghódítanánk a Nagy Bihart, ahonnan egy huszárvágással átmennénk Biharfürdőre. Onnan a Pádis fennsíkon keresztül át a Gyalui havasokon egészen Torockóig. De még itt sem állnánk meg - elindulnák a Fogarasi átjáró irányába, amit természetesen végig is döngetnénk. Onnan toronyiránt át a Transalpinára, arról lecsorogva ismét toronyiránt Arad. Ez nem csak soknak tűnik, hanem sok is.

Így a nyomvonal bejárása elengedhetetlen. Az eddigi túrák nyomvonalait felhasználva, azokat kiegészítve, összekötve kezdett testet ölteni a túra, de azért más innen, íróasztal mögül és megint más talpig beöltözve, kint a terepen. Így csokorba szedtem az ismeretlen, a problémás részeket és elkezdtem leszervezni a bejárást.

Óriási érdeklődés és lelkesedés közepette jutottunk el odáig, hogy péntek délután - munka után - végül is egyedül voltam kénytelen neki vágni az irtózatosan hosszúnak tűnő nyomvonalnak. Persze alaposan végig gondolva összesen 3 területre kellett koncentrálnom - sajnos ezek a területek elég távol estek egymástól, de így legalább az összekötő részeken jól fogok haladni - aszfalton. ;)

Az első problémás rész maga a Bihar. Ugyanis hosszú-hosszú évek folyamán el kell, hogy fogadjam, hogy oda bizony nagy motorokkal (bálna) csak válogatott bandával lehet feljutni. Kicsit merész elenne egy mindenhonnan összeállt társasággal neki menni a hegynek. És - mi délről érkezünk, ahonnan nagyon netszes átjutni az északi lankák kellemes, murvás útjaira.

Íróasztal mögül és a google earth segedelmével úgy tűnt, hogy jobbról és balról is kerülhető valahogy a hegy... ebbe csak az volt az érdekes, hogy amikor ott jártam valahogy soha nem tűnt fel egyik kerülő se, pedig jártom ott már jó párszor...

Így aztán úgy terveztem, hogy ha egy mód van rá, akkor még péntek este megnézem a balról kerülő, rövidebb lehetőséget... és az éjszakát Poianán töltöm, minél alacsonyabban. Nem szeretek fázni. :)

Már elhagytam a várost, amikor feltűnt, hogy milyen könnyedén ülöm meg a motort... hiába - a váltásruhát és egyéb nyalánkságokat tartalmazó kis hátizsákomat otthon felejtettem. Gyorsan végig gondoltam, hogy van-e benne nélkülözhetetlen dolog:

  • Váltás zokin, gatya, póló és egy meleg ruha éjszakára... - azt hiszem el leszek nélkülük is...
  • Lánckenő zsír - ez gáz, mert nagy a táv... Makón megálltam venni, de nem kaptam. Jó - majd szerzek. Lényegében Románia híresen szemetes ország, tuti, hogy találok eldobott, de még olajat tartalmazó flakont az útmentén... csak figyelni kell rá. ;)
  • Bicska, medvespré... - eddig se használtam, most se fogom.
  • Hálózsák... - hát ez tényleg gáz, de talán megleszek nélküle is.
  • Egy kis kaja... - nem eszek. Nagy dolog.

Gondolkodtam, hogy veszek egy-két nélkülözhetetlen dolgod, de mennyivel egyszerűbb és gyorsabb volt azt mondani, hogy ezek nélkülözhetőek...

Persze nem haladtam túl jól. Pedig néha a kis Suzuki XC250 Djebelből még az utazó 105-t is kisajtoltam - hála a plexinek nem volt gáz. Mindenesetre este 8 után érkeztem meg Poianára, ahol a szokásos sátorhelyen állítottam fel a sátrat. Egyedül voltam a környéken. Közvetlenül a Bihar lábánál. Persze sátor verés előtt elugrottam még a helyi Magasin Mix-be venni valamit. Vettem 3 liter inni valót és két almát - vacsora, reggeli... a többi majd csak lesz valahogy. Meg persze elnyaltam egy jégkrémet.

Az éjszaka eseménytelenül telt. Eltekintve attól, hogy éjfélkörül rájöttem, hogy a felfújható laticel jó-jó, de csak kéne valami takaró. Szerencsére volt nálam egy széldzseki, így azt terítettem magamra, plusz a poncsót úgy, ahogy... de aki próbált már gumival takarózni az tudja, hogy a poncsó nem erre való.

Reggel korán keltem - rossz hatással van rám István, aki az erdélyi mopedtúrán rászoktatott az 5 előtti ébresztőre.

De legalább korán indulhatunk.

Gyors csomagolás - persze az alma ehetetlen volt - így eldobtam... :(

És máris keresem a baloldali kerülőt. Keresés közben egyre ismerősebb lett a táj. Erre jártam már egy szöcsktúrával... megvan... Itt vette át Gábor a vezetést... szép emlékek sora ugrott be. Meglett a feljáró - járható (ezt a szöcskékkel nem találtuk meg anno). És jééééé - tényleg a Bihar túl oldalára jutottam, túl a kőgörgeteges, járhatatlan kapaadón. Csak a rend kedvéért érintettem a csúcsot is - ha már itt vagyok... aztán a gerincen tovább haladva célba vettem a sípálya felé vivő általam ismeretlen részt.

Persze, hogy erre is jártam már párszor. Még a régi drz-s időmben. Többször megfordultam már itt bandával és magányosan is. De mindig vissza fordultunk... a bandával azért, mert nem volt jó az irány... magányosan meg azért, mert egy idő után olyan nagy lett a lejtő esése, hogy félő volt, hogy ha lentebb járhatatlanná válik az ösvény, akkor már nem fogok tudni vissza menni. És ugye az endurózás egyik alapszabálya: csak ott menj le, ahol fel is tudsz jönni.

De mivel most meggyőztem magam, hogy itt le lehet menni úgy, hogy alul járható út fog fogadni - tehát nem lesz szükség a vissza kapaszkodásra - így bátran ereszkedtem le a labdányi sziklagörgetegek közt. Csak egy 10-20 m-es szakaszra kellett leszállnom, a többi nyeregből is teljesíthető volt. Nagyon belfáradtam, hosszú és rázós rész. Jó kaland lesz ezt Bálnákkal végig csinálni. ;) És tényleg a sípályákhoz érkeztem - vagyis alájuk.

Innen már jónak ígérkezett a megrajzolt track.

De nem volt az...

 

Dr-túra 2016.

Megjöttünk.

Végül 7 fő jelentkezett a túrára.

Tünde, Sanyik, Vince,Csaba, Dekimoto, Gergely, Zoltán.

Ebből 5-en mondták tutira és 4-en jelentek meg a startnál és 2-en fejezték be a célban. ;)

Tünde és Csaba - motorhiba miatt indulás előtt lemondták.

Vince sorozatos baleset áldozat - lábadozik.

Sanyikára a bank helyett a munka szakadt rá - nem tudott szabit szerezni.

Ez történt Gergő szerint:

Pár gondolat erről a csodás és maradandó élményt adó túráról, ami számomra a megmérettetésről és a kitartásról szólt. Alföldi gyerek lévén, hegyet azelőtt nem igazán látva vágtam neki az útnak és már az indulás előtt eldöntöttem, ha megszakadok is végig csinálom. Az első kilométerekben megmászott hegyek és a frissen szerzett térdsérülés az elején kicsit elbizonytalanított. Megkérdeztem magamtól többször is, hogy jó helyen vagyok-e, de az első pihenőhelyen megivott sör után hamar átbillentem a holtponton. A sérülés ugyan végigkísért a túra egészén, sőt még most is lábadozom, de amikor motoron ültem semmim nem fájt. :)
A srácok előttem nagyon jól leírták mire kell figyelni, ügyelni, de az ismétlés sosem árt. Én is mindenképp a csomagok méretének és súlyelosztásának megválasztását helyezem előtérbe, mindezt úgy, hogy a motor kényelmén és kezelhetőségén ne sokat változtasson. Továbbá nem árt a megfelelő kondi sem, mert a patakvölgyben felfelé menethez és motor felállításához még jól jöhet. ;) Sajnos nálam sokszor előfordult oxigénhiányos állapot, ilyenkor a csoporttagokat ügyesen bomlasztottam, hogy haza kellene menni! Mit ne mondjak ez egész jól sikerült :D Számomra nagyon sokat jelentett még a guminyomás terepviszonyokhoz való beállítása, persze ehhez nem ártanak a jó gumik. Jah és a gázt húzni kell mint állat!!! Ezt a Zoli szájából oly sokszor elhangzott mondatot egy életre megtanultam. Ha nincs lendület, mész a lecsóba, de inkább sehova vagy ami még ennél is rosszabb, hátraesel. Olyat is csináltam, mert miért ne, egyszer mindent ki kell próbálni és amúgy is olyan jó...:)
Nekem a sátorozós rész különösen tetszett, mert itt a nap végén megpihenve, szalonnázva, sört iszogatva jókat beszélgettünk. A patakvölgy amit kiválasztottunk csodás és ideális volt a napi fáradalmak kipihenésére, így kétszer is ugyan ott pihentünk meg. A srácok nagy örömére második nap még a sátor állítása és a pakolás is gyorsabban ment a kelleténél. A Nagy-Bihar csúcsának meghódítása tényleg csúcs volt, nagy örömömre oda is feljutottam. Innen gyönyörű körpanoráma nyílik a Trianonkor elcsatolt magyar tájra. Ide fel kell menni és látni kell és érezni kell....

Zárásként szeretném megköszönni Takinak idegenvezetést, a gumiszerelést, a cserész életbe való betekintést és természetesen a extra könnyed útvonalak választását! ;)
Zolinak a türelmet, a segítséget és a fuvart!

Dekimotó és Ocs jövőre kapjátok össze a gatyátokat meg a papucsotokat, mert az kell és Világosodjunk meg! ;)
 

Remélem jövőre újra találkozunk!

 

Pár mondat Taiktól

Dekimoton nagyon lelkes volt, sokat készült, szervezkedett, de az első 20 km megtétele után úgy döntött, hogy ez nem az ő túrája, szeretné épp bőrrel és motorral megúszni - inkább kiszáll. Végül Gergő és Zoli jött végig a túrán, bár a felkészültségükben azért itt is akadt hiba... ellenben lelkesek és kitartók voltak. Zoltán még rutinos is... ;)

A lényeg: egy kicsit én is döbbentem álltam azon tény előtt, hogy Zoltánon és Rajtam kivül SENKI nem próbálta ki otthon, békés körülmények között, hogy hogyan fog kinézni a motorja felcuccolva, hogyan fog viselkedni a csomagokkal - egyáltalán felfér-e rá az a cucc, amit elhozott... ;) Ilyen szempontból épp Dekimoto tűnt a legjobban felkészültnek - ezért is csodálkoztam azon, hogy az első lehetséges helyen (aszfalt) a visszatérés mellett döntött. Hiszen a takacsek.hu oldalon van fent egy rakás szöcsketúra - látható, hogy mire számíthat az ember. Gergő iszonyat túlpakolta magát, de legalább nyögött... ;) Zoltánnak nem a csomagméretével, hanem a DRZ-re eszkábált csomagtartóval gyűlt meg a baja (így a második napon érzékeny búcsút is vett tőle és áthelyezte az egész pakkot az első sárvédőre és a hátizsákjába - nem mondom, hogy mindig őszinte volt a mosolya...). Nekem természetesen semmi bajom nem volt a csomaggal - eltekintve attól, hogy hol ezt, hol azt nem találtam meg benne... ;)

Az útvonal változatos volt és kellemes kihívásokkal tarkított. Természetesen a távolság miatt indokoltan voltak összekötő, igen poros és unalmas szakaszok is, de ezeket egy-egy jól időzített defektszereléssel fűszereztük...

Várom a fiúk élménybeszámolóit!

Közbe készítgetem a videót, de addig is itt a képek:

 

DR túra bejárás

2016. május 20-án lesz az első általam szervezett külföldi DR-es túra. Ennek a bejárását ejtettük meg most hétvégén Tomi barátommal.

A leendő nyomvonalról nem nagyon szeretnék elárulni semmit - jó lesz. Ennyi. ;)

Ez történt Tomi szerint

Gondolkodtam miként is köszönhetném meg a barátomnak, hogy megmutatta nekem Erdély azon oldalát melyet már nagyon régen szerettem volna látni. Aztán úgy döntöttem ha leírom elejétől a végéig, talán kismértékben vissza adja mennyit is jelentett nekem ez a túra.

Kavarognak fejemben a fantasztikus élmények, de a történet valahol több tíz éve kezdődik, hiszen a nagyapám az, aki a csodaszép Erdélyről mesélve betette a bogarat a fülembe.

Pár hónapja vettem egy Honda Nx 250-et „lapra szerelve” Peti barátomtól. Pár hét alatt össze is állt a kis gép, inkább működő lett mint hibátlan. A kerekeket valaki átfűzte supermotó, utcai keréknek, így nem igazán volt alkalmas terepre. Nem is zavart túlságosan a dolog egyéb teendőim miatt, úgy sincs időm  motorozni. Ám ekkor jött a csavar, a Taki rám kérdezett, hogy áll a kis vas? Mert ha van kedvem el mehetnék vele hétvégén egy túrára. Bele voltam fáradva az itthoni monoton, szürke napokba, hát miért is ne. Gyorsan gumi csere lett, az utcai le, endúró gumi fel. Sajnos később ki is derült, hogy ide komolyabb gumik kellettek volna.

Szó-szó, péntek reggel már Szegeden aludtam. Nem teljesen nyugodtan, hisz míg leértem szegedig, én furcsállottam a motorból jövő hangokat, az első egyhengeres négyütemű gépem. A kedves vendéglátás, az esti beszélgetés, a finom házi tyúkhúsleves, mind egy-egy szép gondolat.

Ám szombat reggel útra keltünk. Határátkelő, unalmas autó utak, semmi, és végre egy messziről is jól látható hegy. Na végre!

Az első megálló egy várrom. Had szóljon. A Taki eltűnt előlem. Emelkedő, nem gyenge! Szűk bozótos ösvény. Egyszer csak felbukkan az álló Taki, és mutatja az irányt, arra. Persze hogy a két lehetőség közül mindjárt a nehezebbre sikerült mennem. Vissza is csúsztam egy bozótosba. Na, de csak sikerült be vennem a várat. És kezdetét vette, egy „ hullámvasút” hegyre fel ,völgybe le, már nem számoltam hogy hány hegyen mentünk át. Volt patak meder, tele kövekkel, kidőlt fákkal,  – rám dőlt motorral – többször is. Kérdések, merre menjünk akkor? Jótól kérdezed, te legalább tudod, mit akarsz, én azt se tudom hol vagyunk! De a főnök sosem volt meglepődve semmin. Én meg mentem szorgalmasan mögötte mindig, hol közel, de leginkább távolról.

Volt szakasz, ahol többet volt rajtam a motor, és nem fordítva. Volt, ahol indián módján analizáltam a talajt, vajon merre mehetett a motorral? Olyan lejtő, hogy ha van nálam vasmacska kidobom azt is. Legelésző tehenek, kecskék, birkák, lovak, motorost kergető kutyák. Sas, ami majdnem leveszi a Taki fejét. Volt vendégmarasztaló sár, ketten alig bírtuk  kiszedni  a motort. Volt telefon keresés a patakba. De rohant az idő, jó társaságba!

Endurózás

Nem volt egyszerű, de azért csak összeállt újra a nagy banda - a szombati jó időt kihasználva legurultuk az ide év legjobbját. ;)

 

Flúgos futam a'la Skalp

Egyenlőre még csak a kiírás és a képek vannak meg... de lesz itt még élménybeszámoló és videó is. Gyere vissza pár nap múlva!

 

Videó:

Előzmények

A www.tenere.hu oldalán volt olvasható a kiírás.

Szezon Előtti Hidegindító Party!

(H.I.P)

 

2016.április.8-10.

Mezőberény, Tessedik Sámuel tér 2.

 Koordináta (google):46.827313, 21.035085

http://mezoberenyszallas.hu/

 

 

 

Igen belevágunk újra!

Most átgondoltuk az előző két év tapasztalatait  és módosítottunk kicsit az időponton meg erősítést kértünk a hátországból!