Main menu
Nincsenek események

HCC HÓ 2015

KisTaki szerint

HCC HÓ!!! Már megint eltelt egy év? Ebben az évben a szűk baráti kör motoros csapattá alakult. Vettem egy xt-t, erre Pityke egy hétre rá vett egy Ktm-et, majd hirtelen Rajmi is. Alszom rá egyet, hogy megemésszem a sok port mögöttünk  mire felkelek Ricsinek egy xt áll a garázsban, Palának meg egy ttr. Manó már rég a pittel repked,  Gergő egy régi, de meglepően jól teljesítő mz-vel. Gyorsan elszaladt a nyár, a sok km és a por, cserélődtek a motorok, egyre jobban teljesít a csapat.
Közeledik a HCC. Mindenki várja, hiszen Manón és rajtam kívül ők még csak hírből hallottak róla, ekkor érkezik a hír Takitól, ha akarunk túrát, akkor segítsünk a szervezésben. Nekünk a legkönnyebb, hiszen itt lakunk. Miért ne? Ezt is el kell kezdeni valahol. Bejártuk párszor az új útvonalat, hogy el tudjuk kerülni a védett területeket.
Itt a reggel, mindenki időben elkészült az indulásra. Az idő is tűrhető, azért a hó hiányzik. Laza 1 óra alatt át is értünk Benéről Dabasra, egy két technológiai szünettel   Megcsodáltuk a gépparkot, egy kis beszélgetés az ismerősökkel. Átszámoltam a létszámot 80 fölötti, gyors jelentés a mamának, hogy tuti elég legyen a kaja.
Induluuunk!!!

Hirtelen felindulásból elkövetett túraendurózás - Irány a Pádis!

Ez történt Robi szerint:

A céges évzárón szűrtem a hűvös búzasört, közben azon gondolkoztam, hogy egy hete már készültünk motorozni. Ha nem másképpen, akkor fejben. Ráírtam Takira – hála a korszerű mobil kommunikációnak és a helyi free wifi-nek – van-e programja vasárnapra. Mondja van, csak az eszköz még kérdés, annyi a lehetőség. Hát menjünk!

Csak ne suhogjunk, mert úgy már nagyon hideg van. Nem fogunk. Megnyugodtam. Menjünk bálnával… Az nem a suhogós vonal???

Összeállt az elképzelés, pakolás, tankolás. Nem öntöm tele, minek cipeljem. Valamennyi van még benne, ráöntök 10 litert…

Korai indulás, tiszta idő, irány Makó. A csináld magad szakköri foglalkozás keretében a fiúk egy kis kerékcsapágy cserével, legalábbis ennek szándékával ütötték el az időt, hogy amíg odaérek ne kelljen unottan egymást nézniük.

Kicsivel dél után ültünk motorra. Órát nem néztem, de a gyomrom határozottan jelezte az idő múlását. Az érzés jelentősen tompult, ahogy lehajtottunk az aszfaltról. Jó ütemben haladtunk észak felé, amerre a Pádis is van. Oda biztosan nem megyünk, mert későn indultunk. Visszafelé már aszfalton jövünk, mondja Taki. Bohóckodunk egy kicsit a szép őszi hegyek között, utána sötétedéskor már pakolunk fel és indulunk is visszafelé. Pontosan így történt…

Volt latyakos, vajas, sáros, nyomvályús, köves és avaros talaj, illetve ezek mindenféle keveréke. Havas nem volt. Havat a Bihar vonulatainak magasabb csúcsain láttunk. Oda már nem kell menjünk pár hónapig.

Napsütés, kék ég és egy eltévedt utcai hőmérséklet kijelző 14°C-nál megakadt. Csuda időjárás így december közepén, nyitottam a szellőzőkön, zipzárakon. Kellemes makadám utakon emelkedtünk süllyedtünk. Hopp-hopp előz a hátsó kerék a nyálkás avaron. Kell a pihenés is, hova ez a hajtás. Ledőltem kicsit. A csúcsok között le-lebukott a nap. Legalább világosban érjünk ki az aszfaltra. Kiértünk. De merre fordulunk!!!???? Arra a Pádis van, nem a meleg autó…

A Pádis tövében, erős szürkületben (nem volt még 4 óra!!) vacsorát hirdetett a csapat, tiltakoztam, hogy ez még csak az ebéd. Mire mindent megettünk (3 fogás + desszert +kávé) besötétedett. Nem kicsit, teljesen.

Mire összepakoltam és észbe kaptam a csapat nagyobbik fele már meglógott. Fogtam egy nyulat, aki 4 kerékkel, 2 jó fényszóróval vezetett ki a Boga völgyéből. Hamar utolértük a szökevényeket. Visszafelé nem láttam a hőmérő nagy piros számait, de már nem használhatott két digitet az aktuális hőmérséklet kijelzésére…

A hazafelé vezető úton tempósan haladtunk, faltuk a kilométereket. A lágy és hosszú rugózás tompította a minőségi országút hiányát jelző kátyúkat, lépcsőket és aszfalt hiányokat. A dévai útra levezető szerpentin éjszakai üzemben áldás volt. Javult a hőérzet és az élményfaktort is emelte. A főútra rákanyarodva kivillant az üzemanyagszint jelző. Ez elromlott, vagy nem bírja a hideget… biztos kifolyt a benzin, amíg fekve pihentem… katt-katt… milyen 300km??? Aha, megvan az ok a narancs jelzésre.

Jó, kalandokkal teli nap volt. Ha valamit hiányoltam, akkor azt a +5 fokot és a +3 óra világosságot, amit nem szervezett össze a Mindenható.

Ha érdekel, hogy mindezt, hogy élte meg Taki, akkor klikkel ja bővebben gombra!

Mikulási kirucc

 Sanyika itt vesztette el szüzességét. A vakszelep hiánya azért rányomta a bélyegét az útra - de ettől függetlenül: kezdések tök jó volt. ;)

 

Nem igazán akart összejönni erre a hétvégére semmilyen gurulás. Végül Robi és Sanyika vállalta az utat, mindketten kísérleti jelleggel. Sanyika kipróbálj az uj Beta Alpját... Robi meg megmutatja, hogy hogyan viselkedik a kis Honda CRF230 a hegyen.
Sanyikát megkértem a motor lecsupaszítására. Mivel elég kopott volt már a hátsó gumija és a hátsó felnibe nem volt vakszelep, így az esés garantált. Volt is belőle rendesen. De dicséretére legyen mondva, még a napvégén is egyedül állította fel a motort. ;)

Amúgy kén nagyobb társasággal is összefutottunk. Mindkettő helyi román legényekből állt, de az egyikbe volt egy magyar származású srác is. Vele beszélgettünk, együtt szidtuk a sarat és a kopott gumikat. ;) Viszont köztük volt egy exc-s, akinek nagyon jó gumija volt - úgy hasított mint az állat. Ebből is látszik, hogy a gumi kurvára döntő motorozásnál. Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal meghatározóbb, mint a rájder... bizony ám...

A másikakkal a nap végén futottunk össze egy sárlavinás hegyoldalon küzdöttek, kb. félig jutva - bár a nehezén már túl. Alig tudtunk elmenni mellettük, de aztán láttuk, hogy a bénázás oka nem a tudás hiánya... és még csak nem is a szarul választott gumi (ami ugye inkább anyagiak kérdése...), hanem az, hogy az egyik endurójuk nem akart beindulni. Visszamentem és segítettem nekik feltolni a dombtetőre. Nem volt igazán rutinos a banda - így a végén már én kormányoztam a motort... ez kell a dagadégomnak. ;)
A dombtetőn összedugtuk a fejünket. Az egyik srác nagyon kicsit beszélt magyarul. Robiról meg kiderült, hogy egész ügyes angolul... szóval elvontattuk őket egy darabon, majd megmutattuk, hogy merre az aszfalt. Aztán mi is húztunk vissza a kocsihoz, mert már kezdett elbukni a nap.

Persze a végén még kerültünk egyet a hegyoldalba, aminek a vég egy kb. 4-5m-es hason csúszás lett... Hiába... aki tud, az tud.

Szép volt, jó volt... köszönjük!

 

EnduróSok

A kis DR egy nagyobb felújításon esett át... ideje volt kipróbálni.

Nyolc bátor ember vágott neki, kicsit bátortalanul a hegynek - de a végére belendültünk. A Dr meg teljesen bejáródott... még egy kis karbialakítás és mehet a KTMgyalázás...

Endurózgatás

Albántúra

Joci évről-évre (akarom mondani, inkább kétévről-kétévre...) meglep minket egy-egy csodálatos videóval, amibe Albánia rejtett szépségeit mutatja be nekünk. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy jövőre ott leszek. Aztán még se, de most még is. ;)

2016.02.21-re megérkezett Joci első videója is erről az útról. Fogyasszuk! ;)

 

2016.03.13-ára Joci elkészítette a záróvideót is:

 

 

Misi képei:
https://picasaweb.google.com/nafradim/Albania2015#

Skalp képei:
https://picasaweb.google.com/101430474702378805939/AlbaniaMontenegro

 

________________________________________________________________________