Main menu
Nincsenek események

Mikulási kirucc

 Sanyika itt vesztette el szüzességét. A vakszelep hiánya azért rányomta a bélyegét az útra - de ettől függetlenül: kezdések tök jó volt. ;)

 

Nem igazán akart összejönni erre a hétvégére semmilyen gurulás. Végül Robi és Sanyika vállalta az utat, mindketten kísérleti jelleggel. Sanyika kipróbálj az uj Beta Alpját... Robi meg megmutatja, hogy hogyan viselkedik a kis Honda CRF230 a hegyen.
Sanyikát megkértem a motor lecsupaszítására. Mivel elég kopott volt már a hátsó gumija és a hátsó felnibe nem volt vakszelep, így az esés garantált. Volt is belőle rendesen. De dicséretére legyen mondva, még a napvégén is egyedül állította fel a motort. ;)

Amúgy kén nagyobb társasággal is összefutottunk. Mindkettő helyi román legényekből állt, de az egyikbe volt egy magyar származású srác is. Vele beszélgettünk, együtt szidtuk a sarat és a kopott gumikat. ;) Viszont köztük volt egy exc-s, akinek nagyon jó gumija volt - úgy hasított mint az állat. Ebből is látszik, hogy a gumi kurvára döntő motorozásnál. Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal meghatározóbb, mint a rájder... bizony ám...

A másikakkal a nap végén futottunk össze egy sárlavinás hegyoldalon küzdöttek, kb. félig jutva - bár a nehezén már túl. Alig tudtunk elmenni mellettük, de aztán láttuk, hogy a bénázás oka nem a tudás hiánya... és még csak nem is a szarul választott gumi (ami ugye inkább anyagiak kérdése...), hanem az, hogy az egyik endurójuk nem akart beindulni. Visszamentem és segítettem nekik feltolni a dombtetőre. Nem volt igazán rutinos a banda - így a végén már én kormányoztam a motort... ez kell a dagadégomnak. ;)
A dombtetőn összedugtuk a fejünket. Az egyik srác nagyon kicsit beszélt magyarul. Robiról meg kiderült, hogy egész ügyes angolul... szóval elvontattuk őket egy darabon, majd megmutattuk, hogy merre az aszfalt. Aztán mi is húztunk vissza a kocsihoz, mert már kezdett elbukni a nap.

Persze a végén még kerültünk egyet a hegyoldalba, aminek a vég egy kb. 4-5m-es hason csúszás lett... Hiába... aki tud, az tud.

Szép volt, jó volt... köszönjük!

 

EnduróSok

A kis DR egy nagyobb felújításon esett át... ideje volt kipróbálni.

Nyolc bátor ember vágott neki, kicsit bátortalanul a hegynek - de a végére belendültünk. A Dr meg teljesen bejáródott... még egy kis karbialakítás és mehet a KTMgyalázás...

Endurózgatás

Albántúra

Joci évről-évre (akarom mondani, inkább kétévről-kétévre...) meglep minket egy-egy csodálatos videóval, amibe Albánia rejtett szépségeit mutatja be nekünk. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy jövőre ott leszek. Aztán még se, de most még is. ;)

2016.02.21-re megérkezett Joci első videója is erről az útról. Fogyasszuk! ;)

 

2016.03.13-ára Joci elkészítette a záróvideót is:

 

 

Misi képei:
https://picasaweb.google.com/nafradim/Albania2015#

Skalp képei:
https://picasaweb.google.com/101430474702378805939/AlbaniaMontenegro

 

________________________________________________________________________

Tenere Transilvania Trip 2015.

Nem untatnálak a szervezésbeli bonyodalmakkal, a lényeg: idén végül négy napossá hízott ez a meghívásos rendezvény.

Kedd - inkább csak este...

Így esett, hogy az első napról lecsúsztam - inkább utánuk rongyolok, gondoltam. Már a munkahelyre felpakolt motorral érkeztem. Meló után érdekes látvány lehetett (volna, ha rajtam kívül más is dolgozott volna...), amikor a parkolóban átöltöztem motoros gúnyába (na, jó - ketten megtapsoltak...) :)

Aztán irány a határ.

Temesvárt vettem irányba... a határt átlépve még egyszer felhívtam a kedvesem... és közbe megkaptam a csapattársak által beígért SMS-t is (mindjárt 3-at..), hogy hol tartózkodnak. Hát nem mondom, hogy értettem... "Resicán vagyunk Valiugnak tartunk, majd küldünk részleteket"

Beütöttem a GPS-be, hogy Valiugn, kiírta, hogy 50 km... Klasz, akkor mindjárt ott vagyok. Vigyorogtam... aztán kb. egy óra múlva még mindig sehol semmi. Megnéztem a térképen - még kb. 100 km. Szépen vagyunk. Na, mindegy. Mivel a legrövidebb útra volt állítva a tervezési mód, így néhol még offroadoltam is. Jó ez a Garmin, tudja mi kell a magyarnak. De azért autózás előtt majd ne felejtsem letiltani a földutakat!

Végül kicsit 5 óra után értem Valiug-ra. Letelepedtem a legforgalmasabb helyre: a község közepén lévő körforgalomhoz. Itt mindenkinek el kell mennie - gondoltam. Megettem a vacsimat, majd a helyi fiatalokat szórakoztattam... és végül csak beesett egy XT600. De ezt egy magyarul nem tudó emberke vezette. Hosszas kezeslábas angolsággal elbeszélgettünk. Kiderült, hogy gőze sincs, hogy mi az a tenere trip, de ha az 50-50%-ban off- és onroad, akkor nem is izgatja. Nagy nehezen közösen kiderítettük, hogy merre van a közelbe szállás lehetőség és elment... próbált elcsábítani, de mondtam neki, hogy én itt várom a többi motorost... De meddig? - kérdi. Hát, amíg ide nem érnek.

És vártam

vártam...

Egy elvesztett doboz nyomában, avagy: A magyar csoda

Ezer éve, Skalp egyik erdélyi túránján én is elhagytam egy fényképező gépet (IV. Kóbor bakancsos emléktúra). Amit 7 (mondom HÉT) hónap múlva totál ismeretlen emberek juttattak hozzám vissza (itt a bizonyíték rá). Pár évre rá, ugyanazt a Casio gépet elhagytam Orgovány környékén. Eltűnt örökre. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy úgy látszik, hogy csak a határon kívül élnek még becsületes magyarok... Így kifejezetten jól esett olvasni az alábbi történetet:

Május 1-én az alábbi post jelent meg a facebookon - Skalp haverom tollából:

"Csütörtök (04.30) délután a 44 úton Békéscsaba és Öcsöd között elhagytam a képen látható fehér Krauser K2 motoros dobozomat. Ha lenne az a becsületes megtaláló...esetleg vissza is vásárolnám. Másnak értéktelen motoros holmik vannak benne, nekem kedvenc cuccaim, ruháim. A doboz nagyon ritka régi darab, nincs még egy belőle az országban. Ha valaki bármit tud róla, kérem értesítsen. Békés megyeiek és motoros ismerőseim osszátok, legyetek szívesek, hátha...!"

Május 14-én az alábbi bejegyzés érkezett a témához: