Main menu
Nincsenek események

Tenere Transilvania Trip 2015.

Nem untatnálak a szervezésbeli bonyodalmakkal, a lényeg: idén végül négy napossá hízott ez a meghívásos rendezvény.

Kedd - inkább csak este...

Így esett, hogy az első napról lecsúsztam - inkább utánuk rongyolok, gondoltam. Már a munkahelyre felpakolt motorral érkeztem. Meló után érdekes látvány lehetett (volna, ha rajtam kívül más is dolgozott volna...), amikor a parkolóban átöltöztem motoros gúnyába (na, jó - ketten megtapsoltak...) :)

Aztán irány a határ.

Temesvárt vettem irányba... a határt átlépve még egyszer felhívtam a kedvesem... és közbe megkaptam a csapattársak által beígért SMS-t is (mindjárt 3-at..), hogy hol tartózkodnak. Hát nem mondom, hogy értettem... "Resicán vagyunk Valiugnak tartunk, majd küldünk részleteket"

Beütöttem a GPS-be, hogy Valiugn, kiírta, hogy 50 km... Klasz, akkor mindjárt ott vagyok. Vigyorogtam... aztán kb. egy óra múlva még mindig sehol semmi. Megnéztem a térképen - még kb. 100 km. Szépen vagyunk. Na, mindegy. Mivel a legrövidebb útra volt állítva a tervezési mód, így néhol még offroadoltam is. Jó ez a Garmin, tudja mi kell a magyarnak. De azért autózás előtt majd ne felejtsem letiltani a földutakat!

Végül kicsit 5 óra után értem Valiug-ra. Letelepedtem a legforgalmasabb helyre: a község közepén lévő körforgalomhoz. Itt mindenkinek el kell mennie - gondoltam. Megettem a vacsimat, majd a helyi fiatalokat szórakoztattam... és végül csak beesett egy XT600. De ezt egy magyarul nem tudó emberke vezette. Hosszas kezeslábas angolsággal elbeszélgettünk. Kiderült, hogy gőze sincs, hogy mi az a tenere trip, de ha az 50-50%-ban off- és onroad, akkor nem is izgatja. Nagy nehezen közösen kiderítettük, hogy merre van a közelbe szállás lehetőség és elment... próbált elcsábítani, de mondtam neki, hogy én itt várom a többi motorost... De meddig? - kérdi. Hát, amíg ide nem érnek.

És vártam

vártam...

Egy elvesztett doboz nyomában, avagy: A magyar csoda

Ezer éve, Skalp egyik erdélyi túránján én is elhagytam egy fényképező gépet (IV. Kóbor bakancsos emléktúra). Amit 7 (mondom HÉT) hónap múlva totál ismeretlen emberek juttattak hozzám vissza (itt a bizonyíték rá). Pár évre rá, ugyanazt a Casio gépet elhagytam Orgovány környékén. Eltűnt örökre. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy úgy látszik, hogy csak a határon kívül élnek még becsületes magyarok... Így kifejezetten jól esett olvasni az alábbi történetet:

Május 1-én az alábbi post jelent meg a facebookon - Skalp haverom tollából:

"Csütörtök (04.30) délután a 44 úton Békéscsaba és Öcsöd között elhagytam a képen látható fehér Krauser K2 motoros dobozomat. Ha lenne az a becsületes megtaláló...esetleg vissza is vásárolnám. Másnak értéktelen motoros holmik vannak benne, nekem kedvenc cuccaim, ruháim. A doboz nagyon ritka régi darab, nincs még egy belőle az országban. Ha valaki bármit tud róla, kérem értesítsen. Békés megyeiek és motoros ismerőseim osszátok, legyetek szívesek, hátha...!"

Május 14-én az alábbi bejegyzés érkezett a témához:

Gáborral

Ez a hétvége se úgy alakult, ahogy terveztem...

Mert terveztem.

Gondoltam elgurulok Erdélyországba és megnézem, hogy merre is fogunk majd menni nyáron az Erdélyi Mopedtúrára... Gondoltam... Aztán egyeztettem egy-két olyan emberrel, akik a napokban jártak arra és az általuk jelzett - északi oldalakon - előforduló hómennyiség miatt úgy döntöttem, hogy csak akkor indulok neki, ha valaki elkísér. Mert nem szerettem volna valamely jeges meredély aljába ragadni.

Gyorsan kerestem valakit - senki...

Na, így esett, hogy a hárdosabb gárdánál korábban lemondott szombati endurózás után kaptam. Persze - jellemzően - most is csak Gábor mondta, hogy "Gyerünk!".

Mentünk.

Jó pár éve nem motoroztunk már ilyen nagy kört. Jó volt, szép volt.... Nesztek. ;)

 

Nyugati gyepű-túra - avagy a Tenere Club évadnyitó gurulása

Előbb-utóbb lesz más is, de addig is...

Szép időben endurózás

Kisütött... nem is akár hogyan. :)

 

És mivel ott volt a fejkamerám, így közzé teszem a fenti videó előzményét is... hátha unatkozik valaki:

Öten a hegyen

Egyszerűen nem értem...

Soha nem hittem volna, hogy megérem, de amikor Gábor és Robi kifejtették, hogy csak szombaton érnek rá és ránéztem az időjárás előrejelzésre... szóval egyszerűen nem volt kedvem. Maximum 10 fokot jósoltak és egész napra 80-95%-os valószínűséggel esőt.

Nem.

Nem akarok egész nap esőbe motorozni... szarrá ázva, fázva... a felázott talajon csúszkálva... pfujjjj...

És erre még a HECA is pont mostanra szervezte az endurós bajnokságukat (www.heca.ro). Szóval hisztiztem mint egy szűzlány.

Aztán szombaton reggel azért csak ott álltam a többiekkel, pakoltunk... Még esőkabátot is csomagoltam! Pedig egy 30-as biztosítékkal többre mentem volna.

Gáboron és Robin kívül eljött még Levi, aki végre lecserélte a hátsó gumiját, és első bálozónak eljött Feri is egy 125-ös kis Hondával. Útközben jót beszélgettünk és eljártuk az esőűző táncunkat is...

Megérkezve - felhős, csepergős... iszonyat hideg szeles idő fogadott minket. Gyorsan öltöztünk, nem mintha siettünk volna valahova, csak hogy ne fagyjon le teljesen a tökünk.