Main menu
Nincsenek események

Robógóval terepen (Honda Pantheon 150 és a sár)

Szóval úgy esett, hogy Joci jelezte, hogy az elmúlt napok esőzése miatt mégsem terepen megy a találkára...

Alsóbbrendű aszfaltokon.

 

Oh...

 

OK. Akkor megyek én is a Honda Pantheon 150 2T robogómmal... Azért a robesszal, mert a nagy XT még nem készült el, a többi motoromnak meg olyan szar a szélvédelme, hogy szarrá fagynék rajtuk.

Megegyeztünk, hogy 10:30-kor találkozunk Makón az OMV kútnál. Így is lett.

11 körül már Misi háza előtt toporogtunk - Misi már kitolta a motort, csak ránk várt. Bukó fel - és goooo.... Gondolta ő.

De mi az előző majdnem 50 km-ből okulva megpróbáltunk valami hatékonyabb szélvédelmet magunk köré keríteni. Esőruha, hentes kötény... stb. Jól néztünk ki.

Misi vezetésével előbb Kóbor barátunk balesete helyszínén felállított emléktáblánál álltunk meg pár percre, majd egy motoros boltnál... és végül a találka helyszínén.

 

Nagy meglepetésünkre sok-sok (de nem elég) motor állt az esőfogó alatt... Na, csak elkaptuk őket, pedig azt hittük, hogy senki nem lesz itt...

Kicsit nézelődtünk, amikor is megjelent Döme Robi barátunk, aki tájékoztatott minket hogy a többiek autóba ültek és elmentek fürdeni ... no fene...

 

Dumáltunk egy kicsit, majd még egy kicsit... aztán gyorsan kibeszéltük az ott nem lévőket is... szidtuk, dicsértük... nem is tudom....

 

Beállított Laci bá is...

 

De mivel nagyon úgy tűnt, hogy itt nem lesz motorozás és az ebéd se akart elkészülni. Szóval úgy döntöttünk, hogy haza jövünk - talán itthon kapunk valamit. ;)

 

Ismét a Kóbor-emlékhely közelébe jött rá Misire a megállhatnék. Épp időbe: bevetettük magunkat az út menti bozótosba - leengedtük a fáradt olajat. Megkönnyebbülve mentünk vissza a gépekhez.

- Van itt egy szép kastély, elég jó a terep arra... Megyünk? - veti fel Misi...

- Ezzel a motorral? - ellenkezek...

- A motor szar, de te vagy a Taki - mondja Misi.

Hát mit lehet erre mondani? Indultam előre... nem sokáig, az endurók szépen lassan megelőztek... Kellemes, csak néhol saras út... marasztaló pocsojákkal tarkítva.

Elmegyünk egy szép nagy ház mellett, lendületesen... Majd egy derékmagasságban az úton keresztbe kidőlt tekintélyes fa előtt fejet hajtva vissza a házhoz. Aztán egy nagyon rossz út, majd még rosszabb - bár már-már aszfalt.

Jól esett egy kicsit terepezni.

Orosházán megállunk, kicsit tanakodunk - nem volt túl sok kaland, elég laposra sikerült ez a kiruccanás.

Misi mondja, hogy ha van kedvünk, akkor elkísér minket Fehér tóhoz...

Menjünk.

Mentünk.

Ott vagyunk...

Megcsodáljuk Misis GeoCaching pontját. Megbeszéljük, hogy merre tovább... merre nem szabad és merre nem ajánlott...

Ok, akkor irány a nem ajánlott.

Eleinte még haladunk is a saras utat szegélyezőz füves részen, de az egyik helyen egy mélyebb traktor nyom állja Joci útját. Nehezen veszi az akadályt, de veszi... Misi - ügyesen dönget utána. És Taki se rest - simán bele küldi a trepliig érő nyomba a kis hondát. Pont elférek a nyomba - a kicsit bütykös téli gumi szépen tól... Kit vagyunk. Túl a nehezén...

Gondoltam. De nem...

Egyre elhanyagoltabb részekre érünk, egyre nehezebb forgatni a kormányomat, egyszer még talajmintát is veszek... ez tetszik a többieknek... kis g..cik...

Aztán a vége felé csak beáll az első kerekem és előttünk egy tök saras szakasz. Reménytelen.

A menetirányra merőlegesen van egy klassz rét - neki küldöm a robogót, had pörögjön, hátha kiszabadul az eleje.

Visszaérve lendületesen vetem bele magam a sárba... nagyon nehéz kormányozni. Lehet, hogy beállt a kormány csapágy?? Megyek, de nem az igazi... a lendült sok helyen át segít.

Kiérek az aszfaltra és nem tudok elkanyarodni rajta... a hátulja nyögve tolja a beállt első kereket. Szóval ezért volt olyan érdekes az utolsó 100 m.

Egy gallyal úgy, ahogy kitisztítom. Joci is sarazik valamit... Aztán úgy döntünk, hogy elég a szopásból - most már jó úton megyünk végig...

Idénykezdő gurulás a Zarándon

Apa, kezdődik!!

 

Hárman a hegyen

Itt a tavasz! De legalábbis tegnap 10°C környékét mutatott a hőmérő és már (2015-02-15 vasárnap) sem ígérnek rosszabbat.
Gyorsan végig csörgöm a haverokat - az egyik beteg, a másik megfázott, a harmadiknak darabokba a gépe, a negyedik esküvőre, temetésre, farsangi bulira megy... Ej-ej... mi lesz ebből?

Hát az lett, hogy szombaton a kiscsaláddal  elmentünk autóval a bivalyrezervátumba, majd Kismórágy mellé egy jót barangolni a hegyek közé. Vasárnapra meg a DORT-osok Szeged kerülő terepjárós bulijára készültem. Amikor is eszembe jutott, hogy Vince mindig szóvá teszi, hogy neki csak utólag szólok. Szóltam. Jött. Sőt! Zsoltit is magával hozta.

Így aztán reggel 7-kor már hárman próbáltuk beerőszakolni a kis Mercedes Vito csomagtartójába harmadiknak a kis Suzuki DR250-t. Sikerült. Magam sem hittem volna... más se... ;) Aztán már csak magunkat kellet a nem túl tágas utastérbe bepréselni és uccu! Meg sem álltunk a határig.

Zarándon kellemes időjárás, fagyott talaj, foltokban hóval tarkítva fogadott minket. A déli oldalak teljesen használhatóak voltak, az északiak néhol életveszélyesen csúsztak, de ha nem érte a nap, akkor már-már ott is lehetett szépeket menni.

Kellemesen elfáradtunk, jókat estünk, keltünk... nem részletezném. Sima kis endurós kiruccanás volt.

Köszönet a srácoknak az élményért!

Rövid, vágott videó:

 

A hosszabbért és a képekért klikk a Bővebben gombra!

Endurózás Romániában

Kisütött a nap, az időjósok szombatra szárazságot, vasárnapra csapadékot ígértek. Még szép, hogy megcsörgettem a srácokat - mi lenne, ha kimennék Romániába gurulni egyet? Most? Most... Hó? Nincs... - jössz? Nem...

Na, szépek vagyunk. Ha meleg van, az a baj. Ha hideg van az a baj, ha nem megyünk, az a baj. Ha megyünk, akkor meg az. Így aztán az állandóan érdeklődő tömeg ellenére Gáborral édes kettesben vágtunk neki ennek az útnak. Mivel csak ketten voltunk, így azt is kipróbáltuk, hogy vajon az újszerzeményű Mercedes MB100-as kisbuszba be tudjuk-e szuszakolni a Suzuki DR250-est és a KTM EXC525-öt anélkül, hogy a 4. üléssort is ki kellene szerelni..?

Jelentem: befértünk. ;)

Viszont az kis busz bizony 9.3 litert fogyasztott 100 km-enként - szóval nem ő lesz a gazdaságos szállító eszközünk az tuti.

Egész nap ragyogó idő volt. Már-már koratavasziasan meleg, szikrázó napsütés... csak egy-egy árnyékosabb helyen megbúvó hófolt árulkodott a valós évszakról. Szerencsénkre sár se volt - tapadás első osztályú. Az oly sokszor lehetetlennek tűnő napkezdő feljárót oly lazán teljesítettük, hogy ihaj! Jó hangulatban, szép tempóban faltuk a kilométereket. Aztán egyszer csak motorhang ütötte meg a fülünket - Gábor elkezdte követni a nyomokat és pár perc múlva Gabriellék kis társaságára bukkantunk, akik egy kisebb emelkedővel birkóztak. Kicsit beszélgettünk - aztán goooo...

Pár óra kellemes motorzás után ismét endurós hangok... ismét követtük a nyomokat és egy patakmederbe újra Gabriellékre bukkantunk, akik most egy-két keresztbe dőlt fát akartak krossz gumival ketté vágni - nem túl sok sikerrel...  ;) Most kicsit hosszabban maradtunk, pihegtünk... aztán ketté váltunk. Gábor meg akarta mutatni az előző endurós verseny azon feljáróját, amely még Jarvis-t is megakasztotta. Megnéztük. Iszonyat volt... ja..., hogy ott egyesek motorral szoktak felmenni?

Hát ha nem lett volna annyi avar... ha nem most olvadt olvadt volna el a hó... ha nem lett volna olyan qrva meredek... és ha motorozni is megtanultunk volna... na, akkor nem egy óráig küzdünk vele az biztos. :))

Szóval kellemesen elfáradva értünk vissza a kocsihoz - jó volt, szép volt... ideje volt.

Képek:

 

Jocó videóiból sorozat - Sztiv vs. Taki

HCC HÓ 2014.

"Mind minden évben, így idén is várunk minden kedves motorost egy évzáró közös terepgurulásra.

Reggel 9:20-ko Dabas-Sáritól indulunk onnan, ahonnan szoktunk... ha nem tudod, hogy honnan, akkor várakozz a templomnál és kapj el valakit, aki tudja. ;)
Aki tud az próbáljon meg már 9:00-kor ott lenni egy kis közös beszélgetésre - rád is számítunk! Így 9 és 9:20 között máris indulhat a dumaparti. Az időjárás függvényében hosszabb-rövidebb úton eljutunk a szüleimhez, ahol egy hirtelen összedobott közös ebéd után leköszönünk egymástól és ezennel terepezés szempontjából is lezártnak tekintjük majd a 2014-es évet."

 

Hát túl vagyunk rajta....

Köszönöm minden résztvevőnek, hogy végig kulturáltan viselkedett - öröm volt Önökkel motorozni Uraim!

Nem írok élménybeszámolót, inkább csak egy-két mozzanatot emelnék ki.

- Kurva hideg volt... és ennek ellenére sokan talpon jöttek le. A teljesség igénye nélkül: Szilvi (hangsúlyoznám, hogy ez nem csak a nevére, hanem a nemére is célzás...) és családja Orgoványról a DRZ-kkel (sufni tuning papír szélvédő-kézvédő kiegészítővel). Taro barátunk egy Yamaha XTZ1200 teneré nyergében Ausztriából érkezett... és a futam után még hazafelé is elindult... vajon megérkezett? Pajáék Miskolcról ékrzetek, Vince Bajáról... ej-ej... Örült a lelkem rátok nézve.

- Köszönném Tibinek (Érdről), hogy immár sokadjára próbál segíteni a nagy csapat levezetésébe (sárga láthatósági mellényben egy DR350-es nyergében). Tényleg teszi ezt önzetlenül és anélkül, hogy ezért bármit is kapna - Köszi Tibi! Nélküled a banda fele tuti elveszne.

- Köszönném Sanyikának (unoka tesó), hogy az terepre alkalmatlan kis CBF125-tel ismét eljött és ott segített, ahol tudott... nem beszélve az ebédnél nyújtott segítségről. És persze köszönöm, hogy a szüleim elviselnek minket, hogy midig finom kajával várnak. És tudom, hogy nem ingyen - de ennyi nekik is jár.

- Idén nagyon örültem, hogy eljöttek a Simsonosok is... Tök jó látni pl. a videón a KTM-ek közé beékelődött Simson száguldását a homokdünék közt. Jannernek köszönjük a barátnőjét... ;)

- Köszönjük a Quadosoknak, hogy emberi keretek közt gyilkolták csak a gépeiket, senkin nem gázoltak át. ;)

- És persze köszönöm Petinek, hogy elkísérte és segítette Tündének (első bálozó hölgy résztvevő) a táv teljesítését...

- Sadának, hogy példát mutatott a fiataloknak, hogy hogyan kell egy Suzuki DR800-as nyergében ülve tartani a tempót - isteni volt! Gratula!

- Rudónak meg dobjuk már össze egy kesztyűt, mert így a videót végig nézve is végig rázott a hideg, amikor a csupasz kézzel fogott kormányra néztem...

- És végül, de nem utolsó sorban.... köszönöm Jocinak, hogy immár másodszorra jött el elkészíteni a túra hivatalos videóját. Aminek az összevágását olyan rövid idő alatt végezte el, hogy többen el sem hiszik, hogy tőle származik.

Elkészült a hivatalos beszámoló videó is - köszönjuk Joci!

 

Köszönöm mind a 70 endurósnak, hogy megtisztelt minket a jelenlétével!