Main menu
Nincsenek események

Gáborral

Ez a hétvége se úgy alakult, ahogy terveztem...

Mert terveztem.

Gondoltam elgurulok Erdélyországba és megnézem, hogy merre is fogunk majd menni nyáron az Erdélyi Mopedtúrára... Gondoltam... Aztán egyeztettem egy-két olyan emberrel, akik a napokban jártak arra és az általuk jelzett - északi oldalakon - előforduló hómennyiség miatt úgy döntöttem, hogy csak akkor indulok neki, ha valaki elkísér. Mert nem szerettem volna valamely jeges meredély aljába ragadni.

Gyorsan kerestem valakit - senki...

Na, így esett, hogy a hárdosabb gárdánál korábban lemondott szombati endurózás után kaptam. Persze - jellemzően - most is csak Gábor mondta, hogy "Gyerünk!".

Mentünk.

Jó pár éve nem motoroztunk már ilyen nagy kört. Jó volt, szép volt.... Nesztek. ;)

 

Nyugati gyepű-túra - avagy a Tenere Club évadnyitó gurulása

Előbb-utóbb lesz más is, de addig is...

Szép időben endurózás

Kisütött... nem is akár hogyan. :)

 

És mivel ott volt a fejkamerám, így közzé teszem a fenti videó előzményét is... hátha unatkozik valaki:

Öten a hegyen

Egyszerűen nem értem...

Soha nem hittem volna, hogy megérem, de amikor Gábor és Robi kifejtették, hogy csak szombaton érnek rá és ránéztem az időjárás előrejelzésre... szóval egyszerűen nem volt kedvem. Maximum 10 fokot jósoltak és egész napra 80-95%-os valószínűséggel esőt.

Nem.

Nem akarok egész nap esőbe motorozni... szarrá ázva, fázva... a felázott talajon csúszkálva... pfujjjj...

És erre még a HECA is pont mostanra szervezte az endurós bajnokságukat (www.heca.ro). Szóval hisztiztem mint egy szűzlány.

Aztán szombaton reggel azért csak ott álltam a többiekkel, pakoltunk... Még esőkabátot is csomagoltam! Pedig egy 30-as biztosítékkal többre mentem volna.

Gáboron és Robin kívül eljött még Levi, aki végre lecserélte a hátsó gumiját, és első bálozónak eljött Feri is egy 125-ös kis Hondával. Útközben jót beszélgettünk és eljártuk az esőűző táncunkat is...

Megérkezve - felhős, csepergős... iszonyat hideg szeles idő fogadott minket. Gyorsan öltöztünk, nem mintha siettünk volna valahova, csak hogy ne fagyjon le teljesen a tökünk.

Robógóval terepen (Honda Pantheon 150 és a sár)

Szóval úgy esett, hogy Joci jelezte, hogy az elmúlt napok esőzése miatt mégsem terepen megy a találkára...

Alsóbbrendű aszfaltokon.

 

Oh...

 

OK. Akkor megyek én is a Honda Pantheon 150 2T robogómmal... Azért a robesszal, mert a nagy XT még nem készült el, a többi motoromnak meg olyan szar a szélvédelme, hogy szarrá fagynék rajtuk.

Megegyeztünk, hogy 10:30-kor találkozunk Makón az OMV kútnál. Így is lett.

11 körül már Misi háza előtt toporogtunk - Misi már kitolta a motort, csak ránk várt. Bukó fel - és goooo.... Gondolta ő.

De mi az előző majdnem 50 km-ből okulva megpróbáltunk valami hatékonyabb szélvédelmet magunk köré keríteni. Esőruha, hentes kötény... stb. Jól néztünk ki.

Misi vezetésével előbb Kóbor barátunk balesete helyszínén felállított emléktáblánál álltunk meg pár percre, majd egy motoros boltnál... és végül a találka helyszínén.

 

Nagy meglepetésünkre sok-sok (de nem elég) motor állt az esőfogó alatt... Na, csak elkaptuk őket, pedig azt hittük, hogy senki nem lesz itt...

Kicsit nézelődtünk, amikor is megjelent Döme Robi barátunk, aki tájékoztatott minket hogy a többiek autóba ültek és elmentek fürdeni ... no fene...

 

Dumáltunk egy kicsit, majd még egy kicsit... aztán gyorsan kibeszéltük az ott nem lévőket is... szidtuk, dicsértük... nem is tudom....

 

Beállított Laci bá is...

 

De mivel nagyon úgy tűnt, hogy itt nem lesz motorozás és az ebéd se akart elkészülni. Szóval úgy döntöttünk, hogy haza jövünk - talán itthon kapunk valamit. ;)

 

Ismét a Kóbor-emlékhely közelébe jött rá Misire a megállhatnék. Épp időbe: bevetettük magunkat az út menti bozótosba - leengedtük a fáradt olajat. Megkönnyebbülve mentünk vissza a gépekhez.

- Van itt egy szép kastély, elég jó a terep arra... Megyünk? - veti fel Misi...

- Ezzel a motorral? - ellenkezek...

- A motor szar, de te vagy a Taki - mondja Misi.

Hát mit lehet erre mondani? Indultam előre... nem sokáig, az endurók szépen lassan megelőztek... Kellemes, csak néhol saras út... marasztaló pocsojákkal tarkítva.

Elmegyünk egy szép nagy ház mellett, lendületesen... Majd egy derékmagasságban az úton keresztbe kidőlt tekintélyes fa előtt fejet hajtva vissza a házhoz. Aztán egy nagyon rossz út, majd még rosszabb - bár már-már aszfalt.

Jól esett egy kicsit terepezni.

Orosházán megállunk, kicsit tanakodunk - nem volt túl sok kaland, elég laposra sikerült ez a kiruccanás.

Misi mondja, hogy ha van kedvünk, akkor elkísér minket Fehér tóhoz...

Menjünk.

Mentünk.

Ott vagyunk...

Megcsodáljuk Misis GeoCaching pontját. Megbeszéljük, hogy merre tovább... merre nem szabad és merre nem ajánlott...

Ok, akkor irány a nem ajánlott.

Eleinte még haladunk is a saras utat szegélyezőz füves részen, de az egyik helyen egy mélyebb traktor nyom állja Joci útját. Nehezen veszi az akadályt, de veszi... Misi - ügyesen dönget utána. És Taki se rest - simán bele küldi a trepliig érő nyomba a kis hondát. Pont elférek a nyomba - a kicsit bütykös téli gumi szépen tól... Kit vagyunk. Túl a nehezén...

Gondoltam. De nem...

Egyre elhanyagoltabb részekre érünk, egyre nehezebb forgatni a kormányomat, egyszer még talajmintát is veszek... ez tetszik a többieknek... kis g..cik...

Aztán a vége felé csak beáll az első kerekem és előttünk egy tök saras szakasz. Reménytelen.

A menetirányra merőlegesen van egy klassz rét - neki küldöm a robogót, had pörögjön, hátha kiszabadul az eleje.

Visszaérve lendületesen vetem bele magam a sárba... nagyon nehéz kormányozni. Lehet, hogy beállt a kormány csapágy?? Megyek, de nem az igazi... a lendült sok helyen át segít.

Kiérek az aszfaltra és nem tudok elkanyarodni rajta... a hátulja nyögve tolja a beállt első kereket. Szóval ezért volt olyan érdekes az utolsó 100 m.

Egy gallyal úgy, ahogy kitisztítom. Joci is sarazik valamit... Aztán úgy döntünk, hogy elég a szopásból - most már jó úton megyünk végig...

Idénykezdő gurulás a Zarándon

Apa, kezdődik!!