Main menu
Nincsenek események

HCC HÓ 2016. - kiírás

"Mind minden évben, így idén is várunk minden kedves motorost egy évzáró közös terepgurulásra.

 Zártam a regisztrációt - akik nem kaptak visszajelzést, nem tudják, hogy hova kell menni - sürgősen keressenek, mert lassan én is kikapcsolok.

Idén kizárólag csak regisztrál motorosok indulhatnak.

A kellemetlen meglepetések elkerülése végett a regisztráció köztelező - nem opcionális.

Ez a gurulás nem a sebességről, nem a kapartatásról szól. Ez egy visszafogott, kellemes társas gurulás, ami leginkább arról szól, hogy sok-sok terepező megpróbálja minél kulturáltabban, csendesebben elbúcsúztatni a 2016-os évet. A magamutogatók, "majd én megmutatom"-ok ne jöjjenek el - vagy legalábbis hagyják otthon a vehemenciájukat. Próbáljuk meg együtt, egymásért legurulni a tervezett maximum 50 km-es távot. Útközben segítsünk egymáson és gyönyörködjünk a téli tájban.

A kereszteződésekben mindig várjuk meg a mögöttünk érkezőt, na azzal foglalkozzunk, hogy nehogy lemaradjunk az előttünk lévőtől!! Bízzunk abba, hogy az előttünk lévő is becsületesen meg fog minket majd várni a következő kereszteződésben! De ha mi nem várjuk meg a mögöttünk lévőt, akkor miért várnánk el, hogy az előttünk lévő megvárjon minket?? He? ;)

Ez nem verseny!

Ez nem a száguldásról szól!

Itt nem kell bömböltetni a motort!

Senkit nem érdekel, hogy mekkorát tudsz kapartatni...

Nem fogjuk megtapsolni az egy-kerekezésedet se...

Hidegen fog hagyni, hogy képes vagy bárkit leelőzni.

 

Viszont megtapsolunk, ha

megállsz segíteni a gyengébben motorozó, szenvedő társadon

előre engeded a lassabbat és hátulról vigyázol rá, hogy el ne vesszen

ha a motoros tudásoddal az év másik 364 napján dicsekszel majd el

ha a motorod és a saját papírjaid is rendbe lesznek

ha meglátod és megérted a visszafogottabb terepezés örömét, szépségét

ha a tájat nem letarolod, hanem inkább megcsodálod.

Persze ez nem azt jelenti, hogy lépésben kell végig menni a távon. Nem... Az igazán gyorsak és profik kiengedhetik néha-néha lovakat. Hadd szaladjanak. DDEEE a kereszteződésekben mindig türelmesen várják be a lassabbakat. A pihenőknél a gyorsak többet, a lassabbak kevesebbet (vagy egyáltalán nem) fognak állni. Tehát aki gyorsan megy, az sokat áll és sokat várakozik. De ez ne érje meglepetésként, ha nem bírja a tétlenséget, akkor jöjjön ő is lassan ... vagy épp itt az ideje, hogy elővegye a sufniból a Simsont! ;)

Arra kérek minden részt vevőt, hogy az alábbi térképen világossárgával letakart Natura 2000-es területeket mint a starthoz, mint a haza úton kerüljék el, ne használják!

Természetesen ez nem csak a HCC HÓ napjára érvényes.


a képre klikkelve nagyítható.

Más:

interaktív, nagyítható térképért kilkk ide.

Zarándon leesett az első hó

Magunk is alig akartunk hinni a szemünknek...

Gábor és Taki motorozni megy...

Hát túl sok hozzáfűznivalóm nincs... Talán csak annyi, hogy a hideg beálltával látványosan megcsappant a csapat.

 

Hogy mik nincsennek... Biatorbágy-Sóskút-Törökbálint és környéke FIGYELEM

Ej, de szívesen jelentkeznék ide rendfenntartónak... :)

Késő őszi vagy inkább kora téli endurózás

Sokan lerakják a tél beálltával a motort és sokan csak épp ilyenkor veszik elő. (Remélem, hogy neked is feltűnt, hogy ez mekkora marhaság... még, hogy sokan ilyenkor veszik elő...) Na, de hagyjuk a gondolkodást másra - mondjuk azokra, akik a mostani invitálásomra úgy reagáltak, hogy még meggondolják... ;) Szóval valami bölcs ember mondta vala: Gondolkodás a tett halála - vagy lehet, hogy nem ezt mondta. De én ezzel értek egyet.

Így aztán amikor Levi felvetette, hogy a két héttel ezelőtti gurulásunk izomlázát már kellően kipihente, mi lenne ha újra naki vágnánk? - Szóval lehet erre nemet mondani? Megnéztem az előrejelzéseket és nem mondtak semmi elkeserítőt. Maximum  8°C és minimum 4°C... ezt nevezem én tökéletes időnek. Az eső valószínűsége végig 50% alatt... tehát inkább nem esik, mint igen... Még szép, hogy megyünk!

Robi szétkapta a motorját - téli nagy karbantartás... Csak így magunk közt: Te vagy én mondjam el neki, hogy a tél az akkor van, amikor leesik a hó?? ;)

Gábor meg már megint túl vállalta magát - egyszer a meló fogja a sírba vinni, ha így folytatja.

Szóval ismét ketten maradtunk Levivel. Aztán Gábor megpendítette, hogy Bálint is érdeklődött erre a hétvégére... Oh... alakulunk. S mivel Bálint makói, így azonnal összekötöttem azzal az infóval, hogy Regál is jelezte, hogy Józsi barátja (aki Attila, csak nekem nincs névmemóriám) is szívesen jönne egyszer (újra) velünk. Így jeleztem Bálintnak, hogy szólhatna Józsinak is, mire ő szólt Attilának... Ej...

Égés... avagy avagy...

Az eset úgy esett, hogy már megint nem volt hajlandó senki útra kelni.
Hideg van... esni fog... nincs elégé meleg... már téliesítettük a motorokat... - jöttek a jobbnál jobb kifogások. Csak így négyszemközt: biztos, hogy jó társaságba vagyok én? Biztos, hogy ez a helyes - endurós - hozzáállás? Vagy csak fogadjuk el, hogy ha valami nem tisztán kör, akkor az már rossz? Áh... öreg vagyok én már a mai fiatalokhoz.

De a lényeg: Joci természetesen ismét lelkesen jelentkezett - azzal a kikötéssel, hogy nem megyünk túl durvát (meg is ígértem neki, hogy lehetőleg úton...), mert múltkor esett egy hatalmasat és a csuklója még nem az igazi. Pl. nem tud állva motorozni, mert az túlságosan igénybe veszi. Még egy lelkes makói srác is jött volna - de végül neki is valami közbejött. Így aztán szombat hajnalban lelkesen pakolta a két főből álló tömeg a motorokat a futóra... Hej, de hányan, de hányan elmondják, hogy ők is milyen szívesen jönnének... hol vannak a magyar legények? Hol marad a magyar virtus?

A célterületre megérkezve - 9:40 környékén már-már indulásra készen - még a nap is ránk mosolygott. De nem dőltünk be neki, azért a kabátokat csak felvettük. ;)

A hegyre felvivő zergeösvényt csak távolról néztük meg és egy kevésbé meredek, járhatóbb úton jutottunk fel a gerincre. Ez a pár kilométer pont alkalmas volt arra, hogy észrevegyük: az utat vastag, nyálkás sárréteg borítja. A Szerbiát aszfalton megjárt gumiszettem már rég túl volt a használhatóság határán - az enduros ősökre már csak az oldalán meredező bütykök emlékeztettek.

Nem kezdtünk keményen. Öregek vagyunk és kopottak... kell a bemelegítés. Két-három kilométert gurultunk az erdei utakon, amikor is úgy döntöttem, hogy idő van! Irány az erdő, a járatlan út.

A folyamatos esőzéstől felázott avarnak, az avar alatt álnokul megbújó - a nedvességtől iszonyat sikamlós - ágaknak köszönhetően elég hamar elértük az üzemi hőmérsékletünket. Sőt: motoremelgetés közben néha még túl is melegedtünk.

Szép lassan megszoktam a zéró tolóerőt, a csak kanyarba tapadó hátsó kereket - a lendület sok helyen átvitt. Hogy közbe mit csinált Joci? Hát gondolom próbálta túlélni...

Még 11 óra is alig múlt, amikor az egyik nagyon agyagos és középütt teljesen leszakadt feljárón felfelé rongyolva, kb. 200 m embertelen küzdelem után kénytelen voltam konstatálni, hogy bizony ide kevés lett a lendület. Még fél úton sem jártam, amikor lecsúsztam a keréknyomok közt középütt, a lezúduló víz által kivájt "szakadékba". A mögöttem jövő Joci így kénytelen volt megállni - hiszen elálltam az utat. Állás közben vette észre, hogy a példásan meredező bütykei sem tudnak ellenállnia mélység csábításának és szép lassan ő is belecsúszott a vájatba. Jól be is szorult a lába - segítségért könyörgött. Morogva zárta a el a csapot, eldöntöttem a motort és lecsúsztam hozzá... már-már oda is értem, amikor jelezte, hogy már nem kér belőlem - megoldotta. Kívántam neki szépeket és terepfokozatban visszamásztam a mocimhoz.