Main menu
Nincsenek események

Körbetelefonáltam, e-maileztem, facéztem az ismerősöket, hogy mi lenne, ha gurulnánk egyet szombaton. Csak szombaton érek rá... - hadd legyek önző. A nagy hárdos csapat túl hárdosnak ítélte az időjárást, szórakozni inkább melegebbe mennének - végül is mindenki maga felel a szabadidejéért. A kevésbé hárdosoknak is akadt indokuk bőven az elutasításhoz. Hát nagyon úgy tűnt, hogy magamra maradtam. 1-6°C környékét jósolnak - jó lesz az.

És ekkor jött Jocitól egy e-mail, küldött nekem pár képet a téli Biharról. Gondoltam - ez felkérés táncra.  Majd meg is csörgetett - munkaidő után - este visszatérünk rá - mondta.

Hát akkor táncoljunk!

Átalakítom a felkérést téi Bihar túrára. Több emberrel beszéltem, ültettem a bogarakat rendesen. Közbe szép lassan rám sötétedett Joci nem hív... megcsörgetem. Egyet csörög, majd postafiók... - mint már két hete kb. folyamatosan. Hát ... ő volt az utolsó reményem.
Kikászálódva a fotelből feltűnik, hogy ennél még én is fickósabba mozgok... lépek kettőt. Kicsit szédelgek is... mindenem fáj, hasogat. Elő a lázmérőt. Nem túl magas. 37,5°C környéke - a fene se emléxik már rá. - mondtam, hogy szarul voltam. ;)

 

Na, még szerencse, hogy senkit se sikerült bebolondítanom - most mondhatnám le én magam.
Alvás.
Reggel újra mérem - semmi változás. Kicsit bánatosan kezdem elpakolni a tegnap töltésre kikészített technikát. Pedig bíztam benne, hogy reggel talán jobban leszek. Nem jött be. Közbe jót beszélgetünk a sielésből épp hogy hazatérőkkel. A kedvesem csodás reggelt varázsolt, a picurok ugráltak egy kicsit a hasamon... és nem fájt. Jé... Újra mérem 36,7°C - meggyógyultam. És a közérzetem is helyre jött. Szuper. Kár, hogy már fél kilenc múlt. Megcsörgetem Jocit - hátha... semmi. Kapja be.

Akkor megyek - mondom itthon. Semmi ellenállás. Két perc múlva már a kocsiba pakoltam.

De melyik motort tegyem be? Hát a Simsont volt a legkönnyebb berakni a Mercedes MB100-as kisbuszba.

9:00 - már a benzinkúton vagyok - tankolok, a motorba, mert tuti, ami biztos.
Kicsit még filóztam, hogy Makón beugrok Jocihoz, de aztán rájöttem - erre már nem lesz időm. Így is minimum 4 óra az út. Ha világosba meg akarom járni, akkor sietnem kell. Sőt - jobb ha Békéscsaba felé megyek, a felújított úton jobban fogok haladni. Haladtam. Az MB100 soha nem a sebességéről volt híres, de meglepően szépen szedte a lábát. Néhol már 100-zal is mentem. ;)

Kb. másfél óra múlva átlépjük Méhkeréknél a határt. Nagyszalonta, Tinca... kicsit szarabb utak, több a lakott terület. Belényes... - az útfelújítás nagyon nem halad. De legalább a lámpákat leszerelték már. Igyekeztem, de látszott, hogy kifutok az időből. Luncánál letértem Torda felé. Jön a hegyi út, a hegyi szakasz. Na, itt szokott meghalni a kisbusz. Ezeket az emelkedőket nagyon nem szerette. Idén hűtőt cseréltem rajta, hátha azért forralta a vizet és láss csodát! Úgy hasítottam, mint még soha... semmi melegedés. Bár ebbe némi szerepe lehetett még pluszban az út szélét vastagon szegélyező hónak is - de hadd ne rontsuk el ilyen mellékes dolgokkal az érzést: minden hegyet le tudunk küzdeni az MB100-zal. Egy szép és tartalmas nyár elé nézünk! Rettegjetek meredélyek! - a Takács família készülődik! ;)

Kerek két órára értem a Nagy Bihar lábához. Kerestem egy jó parkolót - pakoltam, indultam. Nem vittem magammal szinte semmit - hiszen nem véletlen döntöttem a Simson mellett... addig megyek felfelé, ameddig birok. Ha elromlik, ha nem birok... megfordulok és simán legurulok. ;)
Az utat vastagon borította a jéggé taposott hó... Érdekes volt, hogy néhol még a visszafogott simsonteljesítmény is képes volt arra, hogy ezt a minimális tapasást kettesben kipörgő kerékkel jutalmazza. Persze nem élveztem. De érdekes volt. ;)

Találkoztam két quadossal... négy kerékkel könnyű.

Aztán utolértem egy teherautót is. Nem volt nehéz. Egy meredek résznél az útközepén állt. Megpróbáltam kikerülni, de persze, hogy lefulladt a moci - nem viselkedett valami szépen - csak a nagygázt szerette, ha visszább vettem - nem szívesen épült újra. Most se. Int a faszi, hogy menjek már... álló motorral?? Újra int... mit integet ez itt nekem?? - ja... hogy nem áll, hanem szép lassan csúszik hátrafelé az egész... ;) Átrohanok a másik oldalra - ott nagyobb a hely, feltolom a Simsont - hisz alig 65 kg... gondoltam. De ahogy leszálltam róla szembesültem a ténnyel: itt nem elég, hogy jéggé fagyott már a letaposott hó, de a napközben elolvadt és megfolyó víz is ráfagyott - így összefüggő jégpáncél borítja az egész feljárót. És most jön a hab a tortára: épp elérte azt a hőmérsékletet, amikor elkezdett olvadni. A teteje... Én is jókat szoktam röhögni a youtube-on megosztott bénábbnál bénább eséses videókon. Most is jót röhögtem volna, ha látom magam, ahogy átszenvedem a motort a túloldalra és megkerülöm a kocsit. Szerencsére annak jó volt a hangszigetelése - így csak a szerelvény rázkódásából sejthettem, hogy vagy a félelemtől remegnek a bent ülők, vagy a röhögéstől táncol az egész.l

Na, mielőtt ezt tisztáztuk volna - indítottam és goooo....

Meg sem álltam a következő kanyarig, ahol is sikeresen lefullasztottam ismét a motort. Persze, hogy nem indult... szivatóval se... gázzal se... gáz nélkül se... imádkozva se... és szidva se. Vagyis alapjáraton beröffent, de ha csak a gáz felé emeltem is a kezem - azonnal leállt. Küzdöttünk vagy 10 percet, de leszállni nem akartam - a krossz csizma nagyon csúszik. Inkább megfordultam - lefelé gurul. Kettes, egyes... szépen jár. Na - ez kell nekem. Uccu neki újra! És figyelünk. Nem fulladunk, nem állunk meg többet - elég volt a szívásból.

Pár száz méter után - biztos változott a hőmérséklet - mert megszűnt a jégolvadás. Havasabb lett az út. Soha nem hittem volna, hogy a hónak fogok örülni, mint tapadást elősegítő anyagnak. Örültem. Mentem. Meglepően jól és egyenletesen.

Jobbra már a Bihar csúcs is megjelent néha-néha... Balról meg a szerény 50-60 cm-es hó kezdett méteresre, majd 2 méteresre hízni... és a vége felé már néhol a 3m-t is megugrotta a hókotrók által kimart hófal magassága. Lélekemelő volt.

Az utat csak a frissen telepített szélerőművek irányába takarították le. Innen még kb. 300m a valódi csúcs. Erre csak egy-két quad nyom vezetett tovább. Beugrattam az egyikbe - nem jutottam messzire, hamar megfulladtam. Persze, hogy nem indult. De legalább kicsit kimelegettem.

Visszarángatom - lefelé beröffen. Fordul - uzsgyi újra a quad nyom. Nem hagyom hogy leessen a fordulat. Haladunk! Majdnem 40m-t is... és akkor egyszerűen kirúgta a hátsó kerék a havat, megkapart és elsüllyedt. Leszállok. Pár kép.... A hó teteje kellően fagyott - már-már elbírja a súlyom, pedig az van bőven... De azért nem vállalom a sétát. Kezd lemenni a nap és a fene se tudja, hogy milyen meglepetéseket tartogat még az út lefelé... A toronyra zoomolva látom, hogy nincs rajta a látványos jégréteg - csupaszon meg láttam már elégszer. Küldetés kipipálva. Go home!

Beindítom a motort, jobb a motorfék - finomabban adagolható, mint a merev csizmába a hátsó... néha azért húzok neki, hogy jusson olaj is a hengerbe... jól haladunk. Élvezem a tapadást, a tájat. Közben elérem a felfelé csúszós részt - nem csúszott. Mázli.

Bezzeg 400 m-rel lentebb akkorát taknyoltam, mint az ólajtó... :)

Úgy látszik lentebb húzódott az olvadási határ. Alig tudtam felállni. A motor simán megúszta. Felállítom. Szuper... az élet szép. És már csúszunk is együtt lefelé... kapaszkodom a motorba, ő meg bennem. Aztán csak elengedem, nem akarok ráesni. Eldől. Az indexem bánja... :( Próbálom felállítani, de most még szarabb. Nem tudom megtámasztani a lábaim - csak táncolok... Na, mindegy - nem húzom. A lényeg: az esés után kb. 20 perccel újra motoron... ;)

Mekkora mázli, hogy nem nagyobb motorral jöttem - ott haltam volna meg...
A hátralévő rész már nem tartogatott túl sok meglepetést - jeges volt, csúzsós volt - de ezt már tudjuk.

A kocsinál azért jól esett, hogy tettem be váltás ruhát, mert mindent átizzadtam. Negyed ötkor már hazafelé. Kilenc után pedig már a vacsorát fogyasztottam itthon... Hát ez történt röviden.

 

 

Hozzászólások   

0 #2 Sylwester Wypych 2017-05-16 05:35
Very nice post. I just stumbled upon your blog and wanted to say that I've truly enjoyed browsing your blog posts.
After all I will be subscribing to your feed and I hope you write again soon!
Idézet
+1 #1 Krisztián 2016-02-02 00:45
Ugorjon le rúla kend :lol:
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés