Idén tavasszal jött el a nap, hogy a férjemmel beköltözhettünk a kis faházunkba. Évek óta tervezgettük, és a nagy részét mi építettük fel, mivel pénzügyileg így jöttünk ki a legjobban, viszont így maximálisan azt mondhatjuk, hogy a miénk. Benne van a szívünk-lelkünk, és majdnem minden elképzelésünk. A házon már csak apró javítások vannak, ám a kert még várat magára. Jelenleg a kerítésnek ugrottunk neki, ami szintén fából lesz, és ugyanúgy mi fogjuk csinálni, viszont a munka felgyorsítása érdekében a múlt hétvégén szerveztünk egy baráti bográcsozást, aminek az volt a célja, hogy közösen rakjuk le az alapokat. A srácok kifejezetten élvezték a munkát, többen azt mondták, hogy a gyerekkorukra emlékezteti őket, amikor otthon hasonló építkezésekben segédkeztek. Persze, a nagy mókázásban Peti nem vette észre, hogy kicsúszik a zsebéből a telefonja és a megkötött beton peremre zuhan. Mondanom se kell, hogy milyen pókhálós lett a kijelző. Petit hidegvérű embernek ismertük, de most össze-vissza káromkodott, ugyanis várt egy fontos hívást a saját munkáival kapcsolatban, de így nem tudják őt elérni, és ő sem tud telefonálni. Próbáltuk elviccelni a dolgot, de úgy tűnt, hogy mérgesebb, mint gondoljuk.
Annyit tudtam neki segíteni, hogy megnéztem neki, hogy hol van LG kijelző javítás, illetve azt is meg akartam tudni, hogy mennyi időbe telik. Találtam a városban egy kis üzletet egy annál sokszínűbb honlappal, ahol minden fel volt tüntetve, árakkal, információkkal. Először is megnéztem, hogy nem biztos, hogy az egész kijelzőt cserélni kell, mert lehet, hogy csak az üveg törött el, ami azért jobb, mert akkor úgy olcsóbb. Másodszor, azt olvastam, hogy akár aznap meg tudják javítani – főleg, ha kisebb javításról van szó -, csupán fél órát kell rá várni. Ha pedig valakinek nem annyira sürgős, akkor igénybe lehet venni a telefon futár szolgálatot, aminek folyamán hozzák és viszik a telefont. Ezt olvasva eszembe jutott, hogy édesapám már igénybe vette ezt a szolgáltatást, mivel az ő telefonján a kamera ment tönkre, de nem volt ideje elmenni a város túloldaláról, hogy megjavíttassa. Ez nem lustaság, inkább egy lehetőség kihasználása, hiszen nem mindenki ér rá ingázni egyik helyről a másikra.
Mondtam Petinek, hogy hívjuk fel őket, legalább megérdeklődni, hogy szombaton nyitva vannak-e, mert, ha igen, akkor elviszem oda, és máris elérhető lesz. Sajnos arra jutottunk, hogy hétvégén zárva vannak, de hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között bármikor lehet menni. Azt hittem, hogy Peti ettől ki fog borulni, de meglehetősen jól reagált a hírre, és a végén már csak legyintett, mert így legalább lesz egy nyugodt, telefoncsörgés mentes hétvégéje. Hétfőn úgyis lesz több dolga a városban, akkor majd elmegy oda, és megnézeti. Közben épült-szépült a kerítés, és kezdett egy kerthez hasonlítani a dzsungel, ha más miatt nem is, legalább azért, mert körbe volt kerítve a sok gaz. Csak a ház tudott javítani a látványon, de tudtuk, hogy lassan minden kész lesz, és egy napozóágyon fekve fogjuk ott eltölteni hátralévő, közös életünket.