Ha lenne egy házam valahol, akkor biztos, hogy egy szép kerítést csináltatnék a ház köré. Szerintem esztétikailag is fontos, hogy a ház körül ne valami rozzant kerítés legyen, ami szinte már akkor szétesik, ha ráfúj a szél. Ilyet semmiképpen nem szeretném, sőt, azt sem szeretném, ha majd öreg koromban, amikor már nem lesz energiám se erőm rá, hogy felújítsak, akkor majd olyan csúnyán ott álljon a kerítésem, mintha ezer éve ott lenne.

Mondjuk, azt még nem tudom, hogy milyen kerítést szeretnék majd, először oda kellene eljutni, hogy vegyek egy saját házat. Az még kicsit messzebb van, mert addig is rengeteg mindent tervezek, de agyban már megvan a teljes kép a házikómról. Illetve azt is ki kellene majd találnom, hol legyen a házam. Mert nem biztos, hogy itt maradnék, lehet, hogy a sok utazgatás után majd úgy döntök, hogy külföldön szeretnék élni. Sosem lehet tudni, ezért sem szeretek ennyire előre tervezni, mert ki tudja, hogy mit hoz a jövő és lehet, hogy teljesen másképp alakul egy-két dolog.

Ha lesz egy házam, biztos, hogy lesz majd egy kutyám is. Kiskorom óta szeretnék egy kutyát, de sosem jött össze a dolog, aztán, amikor már nagyobb lettem, akkor iskola és munka miatt egyáltalán nem voltam szinte soha otthon. Utána elköltöztem, ahol meg szintén semmi időm nincs arra, hogy kutyám legyen, annak meg semmi értelme, hogy szegényke egész nap egyedül legyen otthon.

A kerítéskészítésről mindig az jut eszembe, amikor kicsi voltam és elmentünk vidékre a nagypapához és a papával festettem nála a kerítést, mert már lekopott. Utána pedig hátra mentünk a kertbe és sütögettünk miután megetettük az állatokat is. Régi, szép idők…