Elég különös kérést kaptam nem is olyan régen. Egy óvodában kellett beszélnem a kerítésépítésről, hogy a kicsik megismerkedjenek a munkámmal és egyáltalán a gyakorlatias dolgokkal. Hát… Nem volt könnyű menet.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek sok mindennel megismerkedjenek és jó nevelést kapjanak. Ez a mostani megbízás viszont feladta a leckét. Persze, persze, a barkácsolás szép dolog. De hogyan lehet ezt úgy bemutatni az óvodásoknak, hogy az számukra is érdekes legyen?
Komoly szakértő segítségét kértem
Úgy döntöttem, hogy nem próbálom egyedül megoldani a problémát, hanem egy igazi szakértőhöz fordulok segítségért. Az unokahúgom, Petra már komoly tapasztalatot szerzett az óvodásokkal, tekintve, hogy már a 9. életévét tapossa. Úgy gondoltam, ebben a kérdésben ő a legkomolyabb szaktekintély, akinél érdeklődhetek.
„Szerintem az ovisok nagyon szeretnek játszani. Jó lenne, ha ők is kipróbálhatnák, hogy mit is csinálsz. Én úgy képzelem, hogy nem csak ásol, meg betonozol. Hanem elmész a nénikhez, bácsikhoz egyeztetni. Sokat autózol meg telefonálsz. Biztos ők is szívesen látnák ezt, vagy utánoznának. Az ovisok mindenkit utánoznak.” – hangzott a húgocskám bölcs válasz.
Ezen elgondolkodtam és rájöttem, hogy Petrának, mint egyébként sokszor az életben, most is igaza van. Amikor azon gondolkoztam, hogy mit mutathatnék az óvodásoknak, kizárólag arra gondoltam, hogy a kerítésépítés fázisait ismertetem: vízszintezés, betonozás, hegesztés… De hiszen ezt ők is láthatják, tapasztalhatják, talán a saját szüleik is megpróbálkoznak ilyesmivel. Sokkal érdekesebb, hogy mi történik, ha az embernek ez a munkája… Sokkal nagyobb egészet, sokkal összetettebb képet tudok mutatni nekik, ha nem egyszerűen az építésről mesélek, hanem megmutatom, hogyan néz ki a napom, mennyi szervezés, autózás, telefonálás, egyeztetés kell ahhoz, hogy egy kerítés elkészülhessen… De vajon hogyan tudom mindezt úgy elmagyarázni, hogy ők is megértsék?
Irány a játékbolt. Ja, nem…
„Nem tudom, talán bábozz nekik. Vagy vigyél építőjátékot.” – javasolták a barátaim, amikor meséltem nekik az óvodai felkérésről. Bár ők nyilván viccnek szánták a dolgot, nekem ez nagyon jó ötletet adott.
Eleinte azt gondoltam, hogy tényleg vásárolok valamilyen építőjátékot, amit később odaajándékozhatok az ovis csoportnak. Fel is kerestem az interneten egy online játékboltot (Petra kedvence, természetesen, de a szülei is szívesebben vásárolnak innen, mint reklámok alapján vagy a hipermarketben), de ott sajnos nem találtam olyan építőjátékot, amelyik alkalmas lett volna a célra – igazából ennyi gyereknek nem is nagyon lehet okos megoldást kínálni ezen a fronton.
Találtam viszont mást! Az egyik kategória azt hirdette: Playmobil játékok.
Eddig ezt a játékcsaládot nem nagyon ismertem – azt hittem, ez valami olyasmi lehet, mint a régi kvarcjátékok, a Gameboy és társai. De nem! A Playmobil játékok valójában kicsi, műanyag emberkék, akik elég egyszerű szabásúak, de egy-egy foglalkozást jelenítenek meg. Kaphatóak hozzájuk eszközök is: autó, sín, szerszámok, állatok… Összességében nagyon jópofa, jó méretű, szépen szabott játékcsalád. Nekem elsőre nagyon tetszik.
Elhatároztam, hogy ezekből a figurákból és néhány eszközből vásárolok és ezeknek a segítségével mutatom be a munkámat. Egy ügyes kezű ismerősömnek annyira megtetszett az ötlet, hogy kis animációt is készített nekem néhány jelentről egy fényképezőgép és a számítógép segítségével. De ne szaladjunk ennyire előre!
Ott tartottunk, hogy az oldalon kiválasztottam a játékokat. Észrevettem, hogy 20 ezer forint felett ingyenes a házhozszállítás, így Petra is kapott néhány apróságot a segítségéért cserébe. Nem volt nehéz választani neki, kreatív játékokból, lányos apróságokból is rengeteg érdekes darab van a kínálatban, úgyhogy csak azt kellett eldönteni, hogy találót vagy hozzá illőt válasszak-e.
A csomag rendben megérkezett, két nappal később már csengetett a futár, hogy itt vannak a játékok. csupa sértetlen dobot, szépen csomagolva. Tetszett ez az igényesség és meglepődtem, hogy még játékok esetén is milyen gördülékenyen működött a futárszolgálat.
Még az animációk elkészítésére is maradt idő.
És eljött a nagy nap!
Bevallom őszintén, egy kicsit izgultam, vajon hogyan fogadják a gyerekek a kis műsoromat. Vajon le tudom még kötni őket? Izgalmas nekik az ilyesmit? Lehet, hogy ma már mindenki programozó, robottervező meg Instagram-modell szeretne lenni… Mennyi esélyem lehet egy ilyen furcsa foglalkozással?
Nagyon meglepődtem, mert amikor mesélni kezdtem, a gyerekek tátott szájjal hallgattak. Nagyon tetszettek nekik a kicsi, animált filmek, amiket a laptopomról mutattam nekik és aztán később a figurákkal is örömmel játszották el, hogyan kell megbeszélni az igényeket a megrendelővel, vagy leszervezni a fuvart az anyagokért.
Az óvónénik is megdicsérték az előadást. Szerintünk nagyon jó ötlet volt elejétől a végiéig megmutatni egy ilyen folyamatot. Kevesen vannak, akik így mesélnek a munkájukról, pedig a gyerekeknek pont az lenne a fontos, hogy lássák, mi, hogyan működik. Ezek a történetek, példák megtanítják őket az együttműködésre, arra, hogy együtt lehet igazán jó eredményeket elérni. Gratuláltak a megközelítésemhez, és elmondták, hogy a gyerekek azóta is játszanak az általam hozott játékokkal – kezdik megtalálni az utat a munka világába, sőt, már van „vállalkozó bácsi” is a figurák között.
Annyira örülök, hogy sikerült! Gyerekekkel dolgozni mindig élmény nekem. Még akkor is, ha a kerítésépítéstől ez azért nagyon távol áll.