Folyamatosan változik a világunk, és egyre bővül különböző stílusokkal. Persze vannak olyan stílusok, amelyek már idejét múltak, és senki nem épít házat barokkosan vagy reneszánsz stílusban, kevés ember fest a kubizmus vagy a klasszicizmus vonalát követve, mégis nagyon sok minden közül lehet választani. A tény, ami miatt az építészetet és a festészetet vettem most górcső alá, az egy igen érdekes történet.
Pradeep, egy buddhista vallású negyven éves férfi, elhagyta Indiát, hogy Európába jöjjön, és itt tanítsa vallását, tárja fel hitét azoknak, akik szeretnék megismerni a keleti kultúra egyik legjelentősebb ágát. Végigment néhány kelet-európai országon, Grúzián, Moldován, Románián és Ukrajnán, mire Magyarországra ért, és végül itt érezte, hogy le kell telepednie. Magával hozott pénzéből vásárolt egy házat, hogy azt felújítsa és berendezze a buddhista vallásnak megfelelően. Egyedül látott munkához, hiszen nem ismert senkit, és nem is volt túl sok pénze munkásokat fogadni. De kitartó és ügyes kezű ember lévén mindent meg tudott csinálni. Nagy álma az volt, hogy a ház körüli kerítésekre mandala képeket fest majd, melyek kör alakú, sokszínű, fényeket sugárzó ábrák, s segít az ellazulásban, harmóniát teremt, továbbá elősegíti a lelki gyógyulást is. A buddhista kultúrának ez egy igen lényeges eleme, és nem megfelelő ábrázolása nem képes a megfelelő hullámhosszra terelni, a lelki békét kereső embert.
Mikor Pradeep nekilátott a ház felújításának, sokkal gyorsabban kész volt a házon belüli teendőkkel, mint azt gondolta. Így hát több ideje maradt, hogy nekilásson a kerítésfestésnek is, ami külön örömmel töltötte el. Néhány napi erőfeszítés után azonban úgy látta, nem sikerül olyan képeket ábrázolnia a kerítésen, amely a mandala képek gyógyító hatását sugároznák. Az ismétlődő mintákat nem sikerült azonosra festeni, néhányszor maga a kör alak sem sikerült. A hibát a kerítés faanyagában gondolta, mivel nem olyan sima a felülete, de kicserélni nem tudta őket, hiszen arra már nem maradt kerete. Ehelyett inkább Budapestre látogatott és megfelelő boltot keresett, ahol esetleg olyan mandala képeket talál, amelyek a várt eredményt hozzák. Nem is hitte volna, hogy olyan mekkora választékra lelhet, s teljesen el volt bűvölve az egyik boltban, ahol egyből vásárolt is magának két tucatot, hiszen olyan jó áron árulták őket, s így nem csak a kerítését díszíthette velük, hanem a házába is tehetett ebből a szanszkrit eredetű, de most már a nyugaton is megtalálható, az agy kapacitásának növelésében sokat segítő tárgyból.
Pradeep megkezdhette innentől tanítványainak fogadását, és nagyon népszerűvé vált minden korosztály körében. A mandala képek sokak lelki gyógyulását segítették elő, s Pradeeptól rengeteget tanultak a kiteljesedésről, tökéletesedésről, szelídségről, szeretetről, s mindarról, ami a buddhizmus lényege.
Néhány év elteltével, mikor úgy érezte, hogy legtöbb tanítványával elért a kívánt szintre, Pradeep úgy döntött, továbbáll, és más országokba is elmegy, hogy ugyanilyen házakat létrehozva, megteremtsen a lehető legtöbb helyen apró buddhista közösségeket. Házát tanítványaira bízta, hogy ők vigyék tovább, amit ő elkezdett. S mivel tudta, hogy a festői képességei nem léptek komolyabb szintre, így még mielőtt útra kelt volna, ismét vásárolt két tucat mandala képet, hogy az új helyén is hasonlóan át tudja majd adni a buddhizmus gyógyító erejét, továbbá inspiráló és léleknyugtató hatását.