Egyik reggel, amikor néztem kintről a házunkat, és gyönyörködtem a látványban – legfőképpen az új kerítésben – arra a következtetésre jutottam, hogy valami még hiányzik. Nem volt teljes a látvány. Nem azért, mert valami félkész lett volna, vagy elhanyagolt, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy hiába élünk a természet közelében, ha úgy igazából nem teszek érte semmit. Ekkor rápillantottam a szomszéd házára és ráeszméltem, hogy, ami hiányzik, az a napelemrendszer! Mi mással is tehetnék a környezetért otthonomban, mint a megújuló energiával?
Még aznap át is csöngettem egy tálca süteménnyel, hogy érdeklődjek a napelemekről, mert annyira erős volt az elhatározásom, hogy mielőbb nyélbe akartam ütni a dolgot. A szomszédban egy kedves család lakott, akikkel mindig is jó viszonyt ápoltunk, így készséggel mondták el a tapasztalataikat, illetve a beszerelés menetét. Először is felvilágosítottak, hogy mi a különbség a napelem és a napkollektor között, mert tisztázni kellett már az elején, hogy én mire szeretném felhasználni a napenergiát. A napkollektor a nap hőenergiáját használja fel, főleg vízmelegítésre, illetve fűtésre, míg a napelemrendszer a napfényből energiát generál, amit a háztartási gépeink használatára fordítunk. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nekem napelem kell, mert azzal sokkal többet tudok spórolni a rezsi számlákon, mint a fűtés. Azt is megtudtam, hogy a Nap elektromágneses energiájából lesz az egyenáram. Nem olyan nagy varázslat ez, mint amilyennek hangzik, inkább csak fizika: a részecskék mozgása által jön létre az elektromos áram. Ehhez persze jobban értenek a szakértők, engem pedig pont ők érdekeltek, hogy hol találom meg őket.
Kaptam a szomszédoktól egy linket, hogy hol nézzek utána, mert a lelkemre kötötték, hogy mielőtt belekezdek mindenképp olvassak a témában, ugyanis ez egy nagy befektetés, a napelemhez egy komoly rendszer is tartozik. Mindezek tudatában keressem fel a céget, és készüljek fel arra, hogy nem lesz meg egyik pillanatról a másikra, mert egy alapos helyszíni felmérés után, egy gondos tervezés következik, majd a végső fázis a beszerelés. Eszembe se jutott az a tényező, hogy esetleg az én tetőm alkalmatlan lehet rá, aztán olvastam róla, hogy nem mindegy a dőlésszög, na meg persze az, hogy mennyi napfény jut a napelemekre.
A szomszédaim még arról számoltak be, hogy már az elmúlt két évben elkezdték érezni a megtérülést, és biztosak benne, hogy nullszaldóra fognak kijönni, sőt aztán már félre is fognak tudni tenni a gyerekek jövőjére, ugyanis ez is egy szempont volt a befektetés kezdetekor. Abszolút igazat adtam nekik, és elismerésemet fejeztem ki, hogy ennyire tudnak előre tervezni, én meg csak azért akarok belevágni, mert hiányérzetem volt, amikor néztem a házat. Mondták, hogy ezzel nincs semmi baj, főleg, ha eszembe jutott, hogy ezzel akarok tenni a környezetért, ugyanis erre kevesen gondolnak. A legtöbb felhasználó a saját pénztárcájából indul ki, és nem a környezettudatosságból (tisztelet a kivételnek!).
Ezek után egészen belemerültünk a természeti erőforrások felhasználásának tárgyalásába, amely végén megállapítottuk, hogy egy átlagember leginkább ezt engedheti meg magának, ugyanis, hogy nézne ki, ha a hátsó kertben lenne egy több méteres szélerőmű, vagy duzzasztógát. Jöttek a bolond ötletek is, amiken jót nevettünk, majd elfogyott a sütemény, én pedig hazamentem fejet tágítani a témában, illetve rábeszélni a férjemet, hogy bele kell vágnunk ebbe a projektbe, mert nekem addig nem lesz teljes életem, amíg nincs napelemrendszerünk.