Még az esküvőnkön is kolbászból volt a kerítés.

Amikor az esküvőnket tervezgettük, már belekezdtünk a közös házépítésbe. Valahogy nálunk nem teljesen megszokott és egyértelmű módon folytak a magánéleti lépések. Nem kell rosszra gondolni, soha sem voltunk egymáshoz hűtlenek, vagy nem váltak el útjaink, mindig is nagyon szerettük egymást és számítottunk a másikra, de egyszerűen az esküvő még váratott magára.
Fontos volt számunkra, hogy először a karrier terén, majd ezzel kölcsönhatásban az egzisztencia terén sikerüljön biztos alapokat lefektetni és minden csak ezek után következik. Emiatt cserélődtek fel a dolgok. Azt éreztük, hogy a házasság, mint intézmény, egy formális dolog, amit természetesen szeretnénk meglépni. De mivel egy számunkra az álom esküvőhöz és utána az álom nászúthoz igen csak nagy összegű megtakarítást kellett volna felhalmozni, úgy voltunk vele, hogy fordítsuk ezt először olyan célra, hogy ne érezzünk lelkiismeret furdalást. Ha a pénzt akár egy lakásalapba, vagy egy baba projektfinanszírozására használhatjuk, nem érdemes elkölteni egy olyan dologra, ami idővel úgy is bekövetkezik.

Ezért is döntöttunk, a lakásvásárlás, pontosabban egy kis városszéli kertes ház megvásárlása mellett. Mivel mind a ketten céges autóval járunk és szeretünk egy kicsit távolabb élni a belváros zajától, így tökéletes választásnak tűnt. Csak pár dolgot kellett rajta felújítani, ilyen volt például a kerítés. Szerencsére bementünk a házba, és nem riadtunk vissza a kerítés látványától, amikor először megnéztük, mert az bizony nem volt egy bizalomgerjesztő látvány. Az első dolgaink között volt, hogy ahogy megvásároltuk a házat, azonnal a földig romboltuk a kerítést és addig nem is tettünk fel újat, amíg az alap felújításokat nem fejeztük be a házon. Egy fél éves procedúra volt, mire teljesen kötözhetővé tettül a házat és hát mit ad az élet, ahogy befejeztük, megkértem a párom kezét. Egy teljesen egyértelműen romantikus pillanat adódott rá, amikor egyszerűen nem habozhattam. Tehát egy jó kis házfelújítást követően következhetett az esküvői projekt.
Óriási szerencsém volt, mert bár a pénzünk nagyobb része elfogyott, nem sokkal a házfelújítás után, engem előléptettek a munkahelyemen, ami többek között magasabb fizetéssel is járt, így bátrabban kezdünk gondolkodni az esküvőnk részletein.

Egy ilyen részlet volt az is, hogy mit is szeretnénk. Esküvői fotóst, vagy esküvői videóst. Nehéz kérdés volt, mivel a mai világban a videó felvételeket sokkal szívesebben tekinti meg az ember, sokkal élőbb hangulatot tudnak visszaadni, de egy fotót a kézbe venni, mára már autentikussá vált és az emberek szeretik, ha egy papír alapú emlék tud, mondjuk a falukon lógni.
Majd a párom egyik kollegája ajánlott nekünk egy esküvői videóst, aki nem mellesleg természetesen esküvői fotózással is foglalkozik. Én felhívtam és elkezdetem érdeklődni nála, hogy mit javasol, esetleg ő melyiket szereti jobban, stb. Majd közösen megtaláltuk e legjobb megoldást. Ő, mint esküvői videós lesz jelen, de mi lenne, ha mi vásárolnánk pár régi filmes fényképezőt, vagy csak bérelnénk egy fotó kabint, ahol a násznép kedvére csinálhatja a fotókat, mi pedig később előhívatjuk ezeket, ha szeretnénk.

Nagyon tetszett ez a megoldás, hiszen így két legyet ütünk egy csapásra. Ezért aztán a sorban a következő teendőm, ennek a leszervezése volt, ami szintén sikeres lett. Az esküvőig még van egy szűk hónapunk, de azt hiszem, nagyon jól állunk mindennel anyagilag is, arról pedig nem is beszélve, hogy minden szervezést és lebonyolítást esténként közösen, a saját házunk falai közül intézünk. Ez nagyszerű érzés, és ki tudja, lehet, hogy még az álom nászút is összejöhet, bát azt hiszem, arra megint csak várni kell még egy keveset.